Digitális tudás óvodás kor előtt

Természetesen nem arról van szó, hogy a hároméveseknek Excel-táblázatokat kellene szerkeszteniük vagy programozást tanulniuk. A digitális írástudás óvodáskor előtt sokkal inkább azt jelenti, hogy a gyerekek hogyan viszonyulnak a képernyőkhöz és megértik-e, hogy a telefon nem egy varázsdoboz, hanem egy eszköz.

Az sem mindegy, hogy passzív nézelődésről vagy interaktív játékról van-e szó, hiszen a passzív videónézés kifejezetten fárasztó lehet a fejlődő agy számára, míg egy fejlesztő jellegű, közös mesehallgatás már más kategória.

A legfontosabb kulcs ebben a korban a szülői jelenlét és a mértékletesség, ami sokszor a legnehezebben betartható szabály a mindennapokban. Ha a felnőtt leül a gyerek mellé, és megbeszélik, amit a képernyőn látnak, akkor a digitális eszköz egy közös élménnyé válik ahelyett, hogy magányos elfoglaltság lenne. A szakemberek is azt javasolják, hogy határozzunk meg világos időkereteket, mert a gyerekeknek a virtuális élmények mellett óriási szükségük van a homokozásra, a rajzolásra és a szabadban futkározásra is.

A túlzott képernyőhasználat hátulütőiről is sokat hallani, hiszen a villódzó fények és a gyors vágások bizony megnehezíthetik a kicsik elalvását és a koncentrációt. Ugyanakkor kár lenne teljesen elzárni a gyerekeket ez elől a világló tény elől, hiszen mire iskolába mennek, a digitális eszközök használata természetes része lesz az életüknek. A cél tehát nem a tiltás, hanem az egyensúly megtalálása, hogy a technológia jó szolgálatot tegyen, ne pedig átvegye az irányítást a családi élet felett.

Végül a legszebb az egészben az, hogy a gyerekek kíváncsiságát a legjobban a mi saját példánkon keresztül lehet terelgetni. Ha látják, hogy a szülő is leteszi a telefont, amikor együtt játszanak, akkor ők is könnyebben elengedik a tablettel való rohangálást. Így a digitális írástudás nem egy újabb stresszforrás lesz a családban, hanem egy olyan készség, amit lépésről lépésre, közösen sajátítunk el a békés mindennapok során.