Danika születése

Már egy héttel túl voltam a kiírt időponton és már mindenki óránként kérdezgette: „Na, van valami?”. Persze azt is eltervezték, hogy kinek mikor lenne jó, hogy ki mikor érne rá, hogy felutazzon vidékről megnézni a picit. Mi csak annyit szerettünk volna, hogy ne éjjel és persze ne pont november 1-én. Amiből végül is mind a kettő bejött.

Már majdnem éjfél volt, amikor nagyon erős fájásra ébredtem. Előző hetekben sokszor volt jósló fájásom, így először azt hittem, hogy ez is az. Persze hamar kiderült, hogy nem, mert rögtön 2 percenként jöttek. Szóltam is a férjemnek, hogy menni kell! Nagyon meg volt lepődve, hogy már ilyen sűrűek a fájások.

Alig bírtam felöltözni és a kórház is tőlünk legalább fél órányira volt. Azt hittem, sosem érünk oda. Ott persze a hátsó kapu zárva volt, így meg kellett kerülnöm az egész kórházat. Mondanom se kell, hogy elég sok időbe telt. Rögtön feltettek NST-re és megvizsgált az ügyeletes orvos. Azt mondta, hogy ez valóban fájás, hát majdnem mondtam neki, hogy „Na ne mondja!”. Egy ujjnyira voltam csak kitágulva.

Mondom, úristen, meddig fog akkor ez még tartani?! Aztán jött a beöntés. Az nem volt olyan szörnyű, de már szinte könyörögtem valami fájdalomcsillapítóért. Kiderült, hogy gerinctáji érzéstelenítőt csak friss véreredménnyel kaphatok. Na, akkor még vettek vért is és fél óra volt, mire megjött az eredmény. Addig a labdán ücsörögtem, az elég sokat segített. Majd megjött az eredmény, hogy semmi gond, kaphatok. Férjem persze végig velem volt. Aztán végre megérkezett az aneszteziológus, aki beadhatta. Pár perc múlva már sokkal jobban éreztem magam. Mint aki valami drogot kapott.

Ezután újra megvizsgáltak és nagy meglepetésemre közölték, hogy nemsokára szülünk. Ami kb. 10 perc múlva el is kezdődött. Olyan furcsa érzés volt a tolófájás. Kellett a jobb oldalon fekve és a bal oldalon fekve is. Azt mondta a doki, hogy nagyon ügyes vagyok, mintha mindig is ezt csináltam volna. Nem sokkal később, 4:32-kor megszületett a kisfiam. Na, ami utána következett, az nem volt piskóta. Gátmetszés nem volt, de belül több helyen is repedtem, vagy egy óra volt, mire összestoppoltak. Nagyon fájt, még az érzéstelenítő ellenére is.

Mikor már azt hittem nem kínoznak tovább, közölték, hogy vagy pisilek vagy katéterezés lesz. Nagyon megijedtem, mert egyáltalán nem éreztem, hogy kellene. Magamra hagytak, hogy majd pár perc múlva visszajönnek. Kicsit megnyomkodtam a hasam és mire visszajöttek, lám produkáltam valamit. Megúsztam a beöntést. Mikor letelt a megfigyelőben kötelezően eltöltött idő, lesétáltam egy emelettel lejjebb, ahol a szobám volt. Pár órával később már mellettem aludt az én pici kisfiam.

Mindenkinek ilyen gyors szülést kívánok!