Daniella születése (beszélgetős fórum)
A cikk, amelyhez ez a fórum nyílt, már nem aktív.
az enyém is keresztben van és pont ettől félek én is...
de bizakodom egyelőre :))
Annak külön örülök, hogy a kis-nagylányoddal minden rendben :)))
szerencsés ez a pozitiv hozzáállás,én is ilyen szülést szerettem volna magamnak...ha nem is otthon,de emberibb körülmények között a kórházban,szerencsések vagytok,hogy nektek igy alakúlt,gratulálok hozzá,és irigylem a bátorságotokat az otthonszülés gondolata miatt,jó egézsséget babának és mamának is....sziasztok
sziasztok az én kislányom most 6 éves,hiába volt fogadott,kőkeményen fizetett orvosunk,aki nem mellesleg a kórház szomszédságában lakott!!!Mégis csak perceken múlt mindkettőnk élete,30 óra gyötrelmes vajjúdás után,amit egyedül kellett végig csinálnom,mert a férjemet nem engedték be vasárnap éjjel lévén,a szülésznők és a többi segitőkész személyzettel akik kint rihegtek -röhögtek olyan hangerővel,hogy a szomszéd épületben is halották valószinüleg.... Császár metszéssel zárult a dolog,mint már emlitettem az utólsó pillanatban,kiderült, a kislányom keresztben feküdt,és esélye sem volt arra,hogy egyedül kibújjon és már oxigén hiányos állapotban volt,mikor megtudták mekkora a baj,5 perc alatt a műtőben voltunk,a kislányom lila volt az oxigén hiány miatt,és kiderült,kamrai sövény hiánnyal született,egy kis lyukacska volt a kis szivecskéjén....eltelt egy gyötrelmes hét,aztán végre hazamentünk mi is...azóta eltelt 6 és fél év,és az akkori pici babuci ma már egészséges,gyönyörű,okos nagylány lett és az általános iskola első osztályát fogja megkezdeni....a sok fájdalom elmúlt,talán a harag is amit akkor éreztünk a sok hanyag,nemtörődön orvos és szülésznők iránt,akik az életünkel játszottak és,hogy előről kezdeném-e?igen,ezúttal már másképpen,felnőttebb fejjel...sajnos azóta elváltak útjaink a férjemmel,mert már nem értettük meg egymást,azóta egy új kapcsolatban élünk,a páromal szeretjük és tiszteljük egymást, a kislányom kapott egy nagy tesót,aki 10 éves,ő a párom kislánya,szerencsére jól kijön mindenki mindenkivel,és szerintem ez a lényeg......
bár én még csak előtte állok két hónappal, de úgy állok a szüléshez, hogy jöjjön, aminek jönnie kell...
nekem is keskeny a csípőcsontom, és 2 hónapja medencefekvésű a kisasszony, de nem szeretnék császárt és győzködöm az orvost, hogy inkább segítsen neki megfordulni ha kell.
A szülés fáj - igaz
Mindenki másként éli meg a fájdalmat- igaz
De szerintem minden fájdalmat megér egy gyerek...
Őszintén sajnálom, ha bárkinek ilyen pokolivá válik a szülése! Sajnos azt kell mondjam, leginkább az orvosok, kórházak a hibásak. Én holnap lesz két hete, hogy szültem, nem könnyen, nem gyorsan, de csodálatosan, otthon, egy fantasztikus bába és segédje közreműködésével, a párom karjában. Ha most azonnal szülnöm kéne, nem ijednék meg, sőt, alig várom a következő babát.
Csatlakozom Vanet-hoz: nem túlélni kell a fájdalmat. Megélni, átélni, átadni magunkat neki. Amint nem ellenségként, hanem barátként tekintünk rá - tudom, pokoli nehéz, amikor az embert iszonyatos erejű fájások szaggatják szét - megkapjuk hozzá az erőt is. Ősi erőt és ősi tudást. És onnantól nem pokol lesz, hanem maga a csoda.
Sajnálom, hogy ilyen rossz élmény lett ez neked. Szerintem nagyon rossz helyen szültél, bármelyik kórház is volt az.
Ejnye Celia, micsoda hozzáállás ez? A szülés előtt én is féltem nagyon, főként mert édesanyám belehalt, amikor én születtem, ráadásul a terhesség közepétől gond volt, hogy kevés a thrombocytam, és emiatt közben elvérezhetek. Hát kilátásnak ugyen nem túl szép... A megyei vérellátó mellett szültem, majdnem egy teljes nap volt a vajúdás, és mindezek ellenére a remek orvosom miatt és az emberséges szülésznőnek és persze a férjemnek köszönhetően minden fájdalom mellett és ellenére élményként maradt meg bennem a fél évvel ezelőtti nagy nap. Nagyszerű dolgot nem lehet szenvedés nélkül elérni :) Szóval hajrá, vágj bele bátran!
jav: "nem kéne vágni..." bocs siettem :)
Anyukám szülésznő... ( a jobbféle:) de van pár sztori, ami egyértelműen eldöntette velem, hogy én kórházba nem megyek szülni. (persze ha mindketten egészségesek vagyunk, szerencsére azok voltunk) Tisztelem az orvosokat, de az őfeladatuk hogy segítsenek habaj van, nem pedig az, hogy egy természetes folyamatba beavatkozzanak (pl:begyorsítani a szülést, mert nekik nincs idejük kivárni a 10 órás vajúdást... pedig akkor talán nem kéne végni, sem repedni) na de nem akarok itt nagyon beindulni :) örülök, hogy egyetértünk. :)
Szia Vanet!
Szívemből beszélsz.Én is annak vagyok a híve, h egy nőnek a saját ösztöneire kell hallgatnia. Honnan a francból tudná akárki más (lehet férfi vagy nő, orvos), h mi zajlik benned? Elárulok egy titkot, bármilyen hihetelenül hangzik, de az orvosok sem tudnak semmit, csak a gyanús jelekből VALÓSZÍNŰSÍTENEK- pontosan ezért fordulhatnak elő műhibák, mert nem istenek ők sem. Ezek belső infók- orvostanhallgató vagyok. ;)
Persze a gázos dolgoknál, ha rákérdez az ember, rendeszerint arra hivatkoznak, h más is túlélte már. De könyörgöm Attól még, h van egy kialakult szokás a kórházakban, amit akár már több ezer vagy országosan millió baba és anyuka túlélt, attól még nem feltétlenül az a legjobb megoldás. Szülészetek szempontjából néhány, többségében budapesti kórházat kivéve ott tartunk, ahol 25 éve. Most hogy csak egy apró dolgot említsek: pl majdnem elájultam, amikor meglátam a bazi nagy síkárkefét a szülőszobában, (nem, félreértés ne essék, nem cuki kis körömkefét, hanem olyat, amivel mi otthon a lovakat szoktuk lemosni) itt a babák buksijáról sikálják le a magzatmázat :s
No comment.
Katica, mindenkinek másmilyen az igazi szülés... jó, ha tudod, hogy nem adják ingyen a babót, de sajnos azt kell mondanom, hogy a fájdalomra nem lehet felkészülni... talán csak annyi, hogy ne túlélni akard, hanem megélni/átélni... akkor könnyebb lesz!
Kedves Pemete! Először is nagy Gratula a pici babókádhoz!! Így 10 hetes terhesen végre sikerült megértenem milyen az "igazi" szülés.Eddig mindíg csak a jó dolgokat írták le. Így legalább ha majd mi is a szülőszobára készülünk addigra feltudok lelkileg készülni az esetleges fájdalmakra és kellemetlenségekre. Köszi hogy leírtad! :)
Persze büszke vagyok, de mindig ott az a kis de...Na sebaj, remélem tényleg használ ez a hülye gésagolyó és rendbejön a belsőm, meg ezzel egyidejűleg a lelkivilágom is helyreáll!
Annyira dühös tudok ilyenkor lenni erre az egész rendszerre, ami téged is bedarált... na többek között én ezért szültem otthon... de ez más tészta... menj fel a www.szabadszules.hu oldalra, van pár nő, akinek a lelkét egy otthonszülés tette rendbe. Meg kellett tapasztalniuk, hogy ők az irányítók és nem az orvos, nagyon árulkodó az a mondatod, hogy azt kell tennei, amit az orvos mond, pedig ő nem is érzi, hogy veled mi történik... ez lehetett volna másképp is, és legközelebb alakulhat másképp is. A női mivoltod önmagadból fakad, és te nő vagy, és anyuka, erre büszkének kell lenned!
Köszönöm, nem is vettem észosztásnak. Tényleg nagyon nehéz feldolgozni ezt a kiszolgáltatottságot, megalázottság érzést, meg a hiábavaló könyörgést, hogy segítsenek valahogy, meg azt hogy ennyire odalett a női mivoltom, azzal hogy így széjjelszaggattak, vagdostak, és még csak össze se varrták a nyomokat rendesen.
Talán ez visel meg a legjobban, hogy elvették tőlem, amit annyira szerettem az életben, amit szerintem mindenki imád, a sexuális örömöket. Persze minden nappal hónappal kicsit javul a dolog, dehát...
Már vettem ilyen gésagolyókat, hogy erősítsem az izomzatomat, remélem beválik!
Majd rákérdezek! Hátha tollat ragad, én meg majd begépelem és feltöltöm:)
Őszintén írom pemete: nagyon sajnálom, iszonyú nehéz lehetett...nem hiszem, hogy nem vagy jó anya, ne írj ilyen butaságot! Danának te vagy a legjobb anyuka, hisz ti egymáséi vagytok :) Viszont biztos vagyok benne, hogy a lelki-pszichés része nagyon meghatározó... de ne keseredj el, ez még változhat, mármint, hogy ezt az élményt feldolgozd... feladatod van még vele, mert szerintem ez még mindig probléma (te írod, hogy a szexuális életed sem ugyanolyan :( ennek a hátterében is lehet lelki) De én most nem akarom osztani az észt, remélem nem úgy veszed... úgy segítenék... de hidd el van megoldás! nem fog ez mindig ígymaradni... van pár jó könyv, ha gondolod ajánlhatok... hátha segít.
Nem akarja bátorításként megírni cikkben????
Kedves Vanet! Akartam válaszolni a hsz-odra, de nem is tudom mit kéne írjak! Lehet hogy én kevésbé akartam, vagy vártam azt a gyereket és attól éltem meg így? Vagy talán én nem vagyok olyan jó anya, hogy nem akartam volna teljesen feláldozni az egész testemet a gyerekemért, de mivel nem volt választásom kénytelen voltam?! Nem tudom! Örülök, hogy neked egy csodálatos élmény volt, csak azt sajnálom, hogy nem értem mi benne a csodálatos, egyszerűen képtelen vagyok felfogni. Nem tudom miért! Nekem még az első 3 hónap is elég szörnyű volt, mire összeszoktunk, mire nem fájt a hasa, és nem sírt fél éjjel, meg egész nappal, mire mittudomén, szóval nekem időbe telt mire magszoktam, hogy már nem vagyok "egyedül", és ő mindig itt van és csak rám számíthat. Megszoktam, összerázódtunk, és most már minden tökéletesen működik. Lemondok érte nagyon sok mindenről, de nem zavar, sőt észre sem veszem. Csak azt veszem észre hogy ha nincs velem, akkor hiányzik. Nehéz volt, de most itt vagyunk, a Danus a leggyönyörűbb kislány a világon, és én is túléltem.
A sexről meg ne beszéljünk, mert az még mindig nem olyan mint volt, és úgy érzem soha nem is lesz már...
kicsit lassan aktiválódik... de talán lassan olvasható lesz. szia :)
nagyon szeretem a babás cikkeket, úgyhogy a tiédet is várom. :D
Én a helyedbe tájékozódnék az otthonszülésről, ha több az infod könyebb dönteni. Avval meg semmit sem veszítesz, ha kicsit utánaolvasol dolgoknak... de nem akarlak rábeszélni...
Mindenkinek másmilyen a szülése Regina Moore, lassan aktiválódik a cikkem, majd olvasd el... nem cukormázba csomagolva is nekem csodálatos volt! Pedig fájt kegyetlenül, mégis... sajnálom, hogy a cikk írójának ennyire szörnyű emléke maradt erről, de hidd el valakinek TÉNYLEG csodálatos a szülés/születés!
Szia! Köszi!
Ne aggódj, majd túl leszel rajta te is! Még senkiben em maradt bent a baba:P
Gratulálok a babádhoz!
Végre valaki,aki nem rózsaszín cukormázba csomagolva írt a szülésről.
Mondjuk olvasva a cikket, már most bevagyok szarva. :D Pedig a baba még csak a gondolatainkban létezik.
Jó egészséget nektek!
Hát igen ezzel én is kiegyeznék.Néha elálmodozom arról,hogy mire beérek a kórházba annyira ki vagyok tágulva,hogy nincs idő császárra:)Aztán felébredek,hogy a bilibe lóg a kezem:)Az egyetetlen esélyem a sima szülésre az otthonszülés lenne,de azt nem merném bevállalni.Úgyhogy marad a császár.
Én nem tudom halványul-e, de anyukám amikor öcsémet szülte végigröhögte az egészet!
De ő más eset! Olyan mint egy fakír:)
Én nem is értem, hogy hogyan csinálják! Csak úgy kipottyan! Írtam azt is hogy a mellettem levő szobában aki szült, éjjel fél 1kor már megvolt a babája, pedig akkor jött mint én! Nyomott kettőt, nyögött hármat és már kint is volt! Én meg csak vonyítottam tovább szorgalmasan! És erősen utáltam azt a csajt , meg irigykedtem rendesen! Aztán ezen felbuzdulva mondtam a szülésznőnek, hogy most már csináljon valamit, mert nekem annyi, meg fogok pusztulni , erre ő csak mosolygott! Szóval van tényleg legalább annyi könnyű szülés is, mint nehéz! ÉN is inkább választottam volna azt hogy nyög-nyög, nyom-nyom, és hoppá gratulálunk anyuka...
Na jól van,attól azért legyen egy iciri-picirivel hosszabb:)Meg nehogy csak úgy elpottyanjon valahol útközben:O
/Meg annyit érezzen mindenki,amit anyu mondott(3gyerkőce van):picit azért fájni fog!
Vagy 20év távlatából már halványul az emléke???/
További ajánlott fórumok: