Daniella születése (beszélgetős fórum)

[link]

[link]

Na valami ilyesmire gondoltam, csak én nem vagyok ilyen okos, hogy így meg tudjam fogalmazni :)

Persze - szerintem - nem vonatkoztatható mindenkire egyformán, mint ahogy egy általánosítás sem.

Én se értettem,mi az,hogy "levegőcsere",amikor a doki mondta:)

Leálltam,pihentem,oszt nem kellett volna...

[link]

Ez egy általános összehasonlítás, érezhetően letéve a voksot a természetes szülés mellett.

De keresek tovább :)

Köszönöm a jókívánságokat!

Én amúgy nem gondolom, hogy bármi különbséget is okoz két gyerek között, hogy az egyik simán született a másik meg császárral. Én is császárral születtem, mert komplikációk voltak, ráadásul 8 hónapra, és itt vagyok , normális vagyok, mindig is jólnevelt voltam, és ráadásul jó tanuló is. Szóval nem tudom hogy mi lehet a hátránya!

Sziasztok újra!

Mindenképp az egyik fő és a szülést nagyon befolyásoló tényező a pozitív hozzáállás,a félelem elfelejtése,a magadba és a babádba vetett hit,hisz minketten ugyanazon dolgoztok,együtt küzdve.Magamban is nagyon hittem,"kemény csaj vagyok,magas a fájdalomküszöböm"-gondolatokkal(most már csak nevetek ezen!)...Én a saját szülésem "sikerességét" ennek tudom be,na és a homeobogyókban is hittem.Sose derül ki,segített-e bármelyik is.

Meg hát első terhesség,akkor még nem tudjuk,mi is az a kín és fájdalom:)Engem azzal etettek,hogy olyan,mint az epegörcs,abban 5x volt részem,szóval aszittem az már 5gyerek.A fenét!

Sokat olvastam a befelé fordulásról,meg hogy beszélj a babával közben,koncentrálj...őszintén,én már csak arra figyeltem,hogy rendesen lélegezzek,hisz akkor még élek:)

Felkészülés...hát igen.Én azt m ondom,hasznos.De lehetetlen is:)

Nekem császár után csak az az éjjel volt szar, amikor mozdulatlanul kellett feküdnöm, pedig altattak, csak előtte próbáltak gerinctáji érzéstelenítőt adni, amire nem reagált a szervezetem. Közben a vérnyomásom nem ment 170/100 alá, de csak magnéziumot tudtak adni, a fájdalomcsillapító meg nem nagyon hatott. A torkom szétment a 4 sikertelen intubálás során, így hanyattfekve nem kis bátorság volt próbálkoznom a vérnyomáscsökkentő tabletta bevételéve (attól féltem, hogy nem megy le és mozognom nem nagyon volt szabad, más esetben bármekkora tablettát lenyeleg gond nélkül, víz se nagyon kell).

Még aznap hajnalban fel kellett kelnem és onnantól kezdve elláttam a kisfiam, jöttem-mentem, nem fájt semmim, de iszonyúan fáradtan jöttem haza a 4. napon a kórházból, de itthon se tudtam még napokig pihenni (gondolom sokan vannak még így).

Először is gratulálok a babához!

Másodsorban pedig - bár én is megírtam a szüléstörténetem itt, de én sem idealizáltan...

Véleményem szerint egyetlen titka van a dolognak és ezzel bíztatnék minden szülés előtt álló kismamát: megfelelő FELKÉSZÜLÉS!!! Testileg és lelkileg is!!!

Figyelmébe tudnék ajánlani egy igen-igen jó könyvet mindenkinek aki még valaha szülni szeretne: Ina May: Útmutató szüléshez ( [link]

Nem állítom hogy nincs problémás terhesség, nehéz szülés, de higgyétek el, mi magunk nagyon-nagyon sokat tehetünk a saját szép szülésünkért!!! Ugyanis a pánik, a félelem és a másokra hallgatás (a magunkba fordulás és befelé figyelés helyett) nagy gátló tényezők... én pont hogy nem azt vallom hogy az orvosra figyeljünk csak és kizárólag, hisz nem ő szül, hanem MI!

De nem okoskodok, aki teheti, olvassa el a könyvet! Sokat tanulhattok belőle ti is, ahogy én is tettem.

Sok boldogságot!

Sziasztok!

Huh, kemény éjszaka lehetett. Szomorú dolog, hogy ennyire nem törődtek veled és a babáddal a nővérek... És valóban, végre valaki, aki nem idealizált képet ad arról, hogy milyen is a szülés... Én mindenképp szeretnék gyereket majd, még pár évem van, addig mások tapasztalatai alapján "okosodni". Nagyon durva dolog ez az egész. Anyunak még mindig vannak varratok "utánunk", legalábbis úgy tudom. Pedig nem mostanában szült utoljára (a húgom 16éves...), de mindketten természetes úton jöttünk. Én speciel szétszaggattam szegény anyut, "szalutálva" jöttem világra. Az sem lehetett kellemes.

Egyébként - bár nem tudom, írta-e már valaki, a hozzászólásokat csak valameddig olvastam - azt hallottam-olvastam valahol, hogy a gyerekek viselkedésében-fejlődésében valahol érzékelhető, hogy természetes úton, vagy császárral születnek. (Azt viszont nem tudtam, hogy az anyákban is okozhat hiányérzetet - ezt itt olvastam először, és nagyon érdekes. :) )

Két kisebb unokatesóm van, az egyik már 8, a másik 6 éves, az anyukájuk külön kérte - legalábbis a nagyobbnál kérte, a kisebbnék muszáj volt - a császározást. Nyilván vannak más okai is (pl. nevelésbeli kérdések), de teljesen más gyerekek, mint mi voltunk annak idején. A kicsi mondjuk érthetőbb, 7hónapra született, sokat küzdött azért ő is és a szülei is, hogy életben maradjon, de a mai napig, ha vigyáznunk kell rá, a két gyerek kétszemélyes elfoglaltság. Nyilván nem lehet ezt egyértelműen a szülésre fogni, és nem vagyok én senki, hogy bárki fölött is pálcát törjek, hiszen lehet, hogy majd én sem csinálom másképp - ez majd kiderül -, csak szerintem már a születés is egy tényező abban, hogy a gyerek később mennyire lesz esetleg kezelhető.

Pemete! Lehet, hogy a kislányod - tekintve, hogy ennyire megszenvedtetek azért, hogy megszülessen - később egy igazi küzdő típus lesz. Köszönöm a történeted! Egészséget, boldogságot, és nagy adag erőt kívánok a folytatáshoz!

Hidd el, a világ legcsodásabb dolga egy gyerek, akármennyit szenvedsz is érte.

Ha tőlem kérdezi valaki, mennyire fájt, hát csak azt tudom mondani, hogy pokolian. Rákészültem, de rosszabb volt mindennél. Csakhogy én nem erre koncentráltam. Hanem arra, hogy minden fájás közelebb visz a pici lányomhoz, s így már sokkal könnyebb volt végigcsinálni.

:) Szia!

Hát igen, nagyon letaglózott ez a "szülés sztori", nem tudom be fogom-e valaha vállalni. Más okok miatt sem biztos...

Megdöbbenve olvastam szülésed történetét. Teljes mértékben megértem miért szeretnél majd császárt ha eljön az idő.

Az első lépést már megtetted lelki és testi gyógyulásod felé, hisz leírtad mindezt, szembe mertél nézni -és újra át merted élni, végiggondolni -a fájdalommal, a kiszolgáltatottsággal, megaláztatásokkal, nehézségekkel,sexuális életed megváltozásával járó borzalmat és egyben csodát is.

Becsüllek ezért!

Nem mindenki mer szembe nézni a félelmeivel, rossz érzéseivel, tapasztalataival.

Bízom benne, hogy ez a fórum, (a sok bátorító, elismerő, együttérző, a családodat dicsérő szép szavak és gondolatok amelyeket ismeretlen emberektől kapsz) segítséget nyújt, hogy lelkileg megerősödj és hogy valamelyest elfeledd a rossz emlékeket a múltban és csak a "csoda" marad meg belőle aki most ott fekszik az ágyikójában:)

Köszönöm a megtiszteltetést, hogy elolvashattam a történeted!jó éjt nektek

Én tuti azt fogom mondogatni magamnak, hogy holnap ilyenkor, nevetek az egészen!!! Az se baj ha hazudok magamnak!!!:D

Édesanyámnak is én vagyok az utolsó, 3. gyereke, és kérdeztem is tőle hogy neki fájt-e. Aztmondta, hogy az első szülés igen (bizonyára mert még nem tudhatta mi vár rá, meg első gyermek is). De én már "könnyen" jöttem....:)

Jaj de buta vagyok...Bevenni....:D

Értem.

Hát valóban a szülés lehet a legborzasztóbb dolog ami történhet egy nővel, de gondolom annál felemelőbb, mikor meglátja azt az icickepicike babát!!! Láttam a képeid közt a kislányod!!! Nagyon aranyos, szép kislány!!!!:)