Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
A szívem háborgó tenger,
S a szememből könnyek peregnek.
Mert én téged szeretlek,
Hagyd a múltat én sem kérdezem.
Halk zene szól az éjszakában,
Érezned kell, hogy rád találtam.
S, így lesz miénk a boldogság,
Ne gondolj arra, ami fáj!
Megbecsülöm édesapám, anyám örökségét,
Szívem mélyén őrizgetem szerelmem hűségét.
Az én édes kicsi párom hasonlít anyámra,
Én pedig a nótás kedvű édes, jó apámra.
..két kezem,
az van nekem,
tudod jól,
ezt adom,ez mindenem.
Magamban járok, már semmi se fáj,
nem futok én már az álmok után,
hisz úgyis minden-minden tovarepül.
Nem érdekelnek már az emberek,
mellettük szép csendben tovább megyek,
hisz úgysem kérdik tőlem, hogy mi fáj nekem.
De hogyha mégis kérdik,
én mindent letagadok.
mondom halkan, csendben,
hogy nagyon boldog vagyok.
Megállok a keresztútnál, ahol nyáron annyi fehér virág van.
Visszaűz a szívem ide, mindhiába járok künn a világban.
Vándor darvak búcsúznak fenn, dér csillog a levelen,
Dérütötte avar között, parányi kis lábad nyomát keresem.
Domboldalon állt egy régi kunyhó,
hol százezerszer átölelt karom..
Találgatják, hová jutnak, mely sarkába ennek a nagy világnak.
Szép asszonynak hókeblére, vagy egy gyászos temetésre,
Koszorúba fonják?
Vagy talán az éjszakában, valahol egy kis kocsmában,
Egy szép lányra szórják.
És egy napon útra kelnek, ágaiktól búcsút vesznek a rózsák,
Mert énnekem virág kellett, letéptem egy holdas este száz rózsát.
Piros rózsák illatával, halkan síró muzsikával,
Üzenem tenéked:
Szegény vagyok, semmim sincsen, a száz rózsa minden kincsem,
Add érte a szíved.
Tudom, hogy most intőt érdemelnék,
Ha osztályoznák az életem,
De mindig kettőn áll a vásár,
És az útelágazásnál szívem megtévedett.
Mások vittek rossz utakra engem,
De most az élet kijózanít,
A hamis gyöngy színes varázsa
Csak az üveg csillogása, s ez még nem boldogít.
Álmodj, királylány, ahogy a mesében, oly békén!
Álmodj, királylány, az is álom volt, hogy éltél!
Nekünk is álom vagy ma már!
Álmodj hát...Álmodj hát...
Rézmozsarat vegyenek,
Mily bűbájosan antik,
Rézmozsarat vegyenek,
Ez mostanság romantik!
Ebbe tört borsot az öreganyám
A nagypapa orra alá,
Rézmozsarat vegyenek,
Már a készletem nem tart soká!
Micsoda nő ez a férfi,
Neked csak játék a szerelem.
Könnyű lehet ha sétálsz a szívemen,
Én is akarom bármi az ár,
A harcban nincs határ!
Marina,Marina,Marina
a csókodra szomjas a szám....
Kemény fából faragtak.
Az ég ítél felettem,
Magyarnak születtem!...
...nem veszíthetek,
még nem,
még élni akarok...
De hinni már alig merem
Ez űzött át hét tengeren...
Minden érzés, amit adtál,
Jó volt nekem.
Minden, mi Te voltál,
Jó volt nekem.
Minden szavad,
Megérint, megéget,
Bezár szívembe Téged.
Mikor hozzád indulok mindig izgatott vagyok,
mindig valamit viszek, mindig valamit hiszek,
és mindig ott hagyok egy darabot a szívemből.
Mikor nálad ott vagyok, mindig boldogabb vagyok,
mindig téged akarlak, mindig téged vigyázlak,
és mindig ott hagyok egy darabot a szívemből.
Meddig élhetek még én így?
ezt már magam sem tudom,
hiszen visszahív egy régi szerelem.
Meddig élhetek még én így?
ezt már magam sem tudom,
de mondj már valamit, és amit mondasz elhiszem.
..iskolába,kumm.
térdig jártam a rózsába,kumm
egyszer jártam iskolába
térdig jártam a rózsába,
kumma-kumma-kumm
De szív nélkül, hej szív nélkül nem tudok én élni,
Eljöttem hát a szívemet tőled visszakérni.
Visszadobtad a szívemet nem ismertem rája.
Összetépted, összetörted, kínoztad halálra.
Nem tudok én, nem tudok én ilyen szívvel élni.
Fölmegyek az Úr Istenhez egy új szívet kérni.
Itt a tavasz azt álmodtam az éjjel,
Repültek a virágszirmok a széllel.
Tele szórták lilabársony ruhámat,
Átöleltél, megcsókoltad a számat.
Felébredtem könny szökött a szemembe,
Boldog idők jutottak az eszembe.
Elgondoltam, milyen furcsa az élet,
hamár csak egy álom a te emléked.
..lehet szerelem nélkül élni,
hogy m'ért,el se tudom mesélni...
..... bűn, hogy várok rád,
örökké bűnben élek.
Ha bűn egy álmodás,
vállalom ezt a vétket.
Száz harcot vívtam már
viharral, zúgó széllel,
de nem tudom, még nem tudom,
a szíved hogy érjem el.....
Sohase mondd, hogy túl vagy már mindenen.
Sohase mondd, hogy tovább már nincs nekem.
Mindig van új és még újabb, hát várd a csodát,
de sohase mondd, hogy nincs tovább.
A mi kis padunkon
Ifjú párt találtam
Feléjük repesett
Örömmel a lelkem
Azt, hogy csókolóztak
Roppant helyeseltem.
Lábujjhegyen mentem
Tova az avarban
Dehogy is zörögtem,
Dehogy is zavartam
Hisz volt nékem is tavasz
Akácvirágzás is
Sepertem eleget
Seperjen már más is.
Tüzes csókját jaj, de sokat vissza-vissza kérte,
A szívemet, a lelkemet adtam neki oda érte.
Adtam csókot Isten tudja hányat,
Csókolom a csókra termett szádat.
De mivel, hogy széjjelszakadt szerelmünknek lánca,
Hét faluban nincsen olyan kovács, aki összekalapálja.
Miközben a lovacskák bandukoltak Budán át,
eloltottam égő ajkad, s a lámpát,
Éjjel az omnibusz tetején,
emlékszel kicsikém, de csuda volt!
kár összeveszni velem,
kár eldobni a szívem....
Lehunyt két szemedre én hozok majd álmot,
Olyan szépet, amit még senki sem látott...
Visszahozok mindent, ami egyszer elment,
Jégvirágos estén bódult tavasz reggelt.
Vallomásra küldöm, ami szép és jó van
Orgonavirágban, halk muzsikaszóban,
Neked adok mindent, ami szép van bennem,
Kezed bársonyára rácsókolom lelkem...
És ha szavad nincsen, akkor is megértem,
Van az úgy, hogy néha a szívek beszélnek.
Lehet könny nélkül sírni, ha fáj a szív,
csak a fájdalmat titkolni kell.
Lehet könny nélkül írni, ha fáj a szív,
csak a fájdalmat titkolni kell
Lehet bármit megírni, ha fáj a szív,
de a címzetthez ne küldjük el!
Mért tudja meg aki csak játszik velünk?
Miért tudja meg azt hogy mi úgy szenvedünk?
Lehet könny nélkül sírni, ha fáj a szív,
csak a fájdalmat titkolni kell!
... Mr. Alkohol, hát itt vagy már megint!
Hisz érthetően megmondtam már, köztünk semmi nincs!
Nekem már ne ígérd, hogy megváltozol.
Bánatomra, szépfiú, ismerlek már jól.