Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Zöld volt a mező, színes a rét,
ház ült a völgyben és kék volt fent az ég,
Hófehér felhőkkel játszott a fény,
csillagot vetett a patakok vizén,
lenn, ahol kószált egy pár, te, meg én.
Kősziklára tapadt, tépett levelekhez
Szóljon ez a dal szétszórt búzaszemhez
Tőkén maradt árva, bús szőlő szemekhez..
Mikor bánatom volt, azt is kigúnyolták.
Én az életemnek könnyes vándorútját
oly egyedül járom,
Itt hagytak az álmok, virágokba borult
tavasz éjszakákon.
Nyílhat ezer virág, egy se kell már nékem,
Várhat ezer csók is, nem érdekel mégsem.
Csak az az egy hűtlen, akit úgy
titokban most is visszavárok,
Aki miatt engem tavasz éjszakákon
itt hagytak az álmok.
köszönöm,hogy becézett,
de egy kissé megkésett,
mert titokban másé lett
szívem...
Egy koldus az utcán a kezemhez ért,
A könnyező szemével valamit kért.
Láttam, hogy csalódott, boldogtalan,
Nem volt egy fillérem, szégyelltem magam.
Csak álltam és néztem a könnyes szemét,
És megfogtam remegő öreg kezét:
"Bácsikám, én is majd ide jutok,
Szívemben én is egy koldus vagyok.
itt van május elseje,
énekszó és tánc köszöntse---
iskolába mennek,
az úttörő gyerekek,
sose láttál ennél
vígabb ifjú sereget...
De ezt a lelket itthagyom örökbe
és ott vijjog majd Kárpát havasán
és belesirom minden ősi rögbe
el innen rabló, ez az én hazám
ne nézzen úgy rám
a gyönyörű szemével,
a szívvel játszani
jaj,nem szabad...
csak egy kislány
van a világon,
az is az én
drága galambom....
ó miszter alkohol,hát itt vagy már megint?
hisz érthetően megmondtam:köztünk semmi nincs!
Tartsuk szárazon a puskaport!
Ha bárki Szenthazánk földjére ront!
Testük tépje szét ágyúgolyó!
Lelkük nyelje el a nagyfolyó!
mához egy hétre
már nem leszek itt....
Te vagy nékem az az asszony akitől a boldogságot kaptam,
Mégis te vagy az az asszony akinek én oly' keveset adtam.
Te vagy az a fénylő csillag aki mindig fent ragyog az égen,
Aki hogyha eltévedek megmutatja a jó utat nékem.
az én anyám
nem viselt bubifrizurát,
nem hordott párizsi ruhát
mégis szép volt.
Nincs az a tűzkerék ami eltapossa
Amikor egy nemzet a szívét kéri vissza...
..egy tánc volt,
mit tőled kaptam én,
azután ment,
minden könnyedén...
FElmegy a lgény a fára
A meggyfa tetejée...
Aki akar keresni,az talál is,
A lányokkal cicázott az apám is.
Akad elég virág,nem búsulok tovább,
A virágot ott szedem,hol találom.
Neked öt gigabájt, nekem öt libamáj,
jaj a szívem úgy nagyon fáj.
de én sem próbálhattam kétszer,
te megteheted ha visszanézel.
S ha utad egyszer a végéhez ér
Ne felejtsd el hogy honnan jöttél!
Na na na na na na na na.....
Ki tudja merre, merre visz végzet
Göröngyös úton, sötét éjjelen
Néked adok mindent, ami szép van bennem,
Kezed bársonyára rácsókolom lelkem,
S hogyha szavad nincsen, akkor is megérted,
Van az úgy, hogy néha a szívek beszélnek.
Úgy szeretném meghálálni
Két kezemmel megszolgálni azt,
Hogy felnevelt, dédelgetett erő felett.
Légy ezentúl mindig boldog,
Míg én élek nincs több gondod,
Én vigyázok rád, már ezután.........
Kata,Péter,jó reggelt!
Már odakinn a Nap felkelt.
Szól a kakasunk,az a nagy tarajú,
gyere ki a rétre,kukurikú....
Idős lettem, lassan csöndben elszálltak az évek,
Hátranézek nagy utamra, mindent felidézek.
Hej, Istenem, hogy elmúltak azok a szép évek,
Nem jönnek már soha vissza, csak a szép emlékek.
Elmúltakra fejet hajtok, könnyem hull utánuk,
Örömmel is, bánattal is gondolok reájuk.
Átkerül a stafétabot valakinek, másnak,
Hagytam példát, hogy dolgozzon ő is e világnak.
De szív nélkül, hej szív nélkül nem tudok én élni.
Eljöttem hát a szívemet tőled visszakérni.
Visszadobtad a szívemet nem ismertem rája.
Összetépted, meggyötörted, kínoztad halálra.
Ilyen szívvel, beteg szívvel nem tudok én élni.
Felmegyek az Úr Istenhez egy új szívet kérni.