Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Hobbi & Otthon témák » Dália, a komondor leány, havi egyenlegközlője cikk

Dália, a komondor leány, havi egyenlegközlője


Dália vagyok, a komondor leány, már találkoztunk. Eltelt egy kis idő, most ismét jelentkezem. Ebben a hónapban leszek hét hónapos. Lassan egy hónapja nem csacsogtam veletek. Remélem, hogy hiányoztam egy kicsit nektek!
Dália, a komondor leány, havi egyenlegközlője

Kezdjük az elején! A Főnök gazdi minden héten egyszer megmér. Kihoz „valamit” a házból, rááll először egyedül, majd nagy keservesen engem is felemel, s velem is rálép arra a bizonyos „valamire.” Ennek a „valaminek” van egy ugráló kijelzője, a Főnök gazdi, Ildi gazdi, megvizsgálják, mi van rajta. Azt mondták már 42 kg vagyok. Ez a „valami”, lehet, hogy a mérleg? Nem egyszerű engem megmérni ebben a nagy melegben.

Amikor valamelyik Gazdi odajön hozzám, eszem ágában sincs az ölébe mászni, hanem inkább felborulok, mint egy Kamaz, hogy vakargassák a hasamat. Elárulom nektek, hogy nagyon szép boci mintás pocakom van. Tudjátok, a méreteim ellenére még egy kelekótya kölyök vagyok, legalábbis ezt állítják rólam. Higgyétek el, hogy igyekszem egy határozott felnőtt komondor benyomását kelteni – minden éjjel járőrözök a portán - de ez nem nagyon jön össze. Mármint az, hogy komoly komondornak lássanak. Olyan szuper, hogy Ildi gazdi minden este birkózik velem, mikor megjön a munkából, és megpróbál bejutni a házba. Nagyon remek móka! Már alig várom, hogy forduljon a kulcs a zárban, s nyíljon a tornác ajtaja! A Gazdi ezt gyorsan becsukja, mert nem szeretné, hogy kilógjak az utcára. Ezt úgy hajtja végre, hogy hátat fordít nekem. Jaj de izgalmas! Nagyon boldoggá tesz ezzel! Ilyenkor felugrok rá, és a mellső mancsaimmal átölelem a nyakát. Megrágcsálom a fülét. Mikor megfordul, akkor megharapdálom a bokáját, időnként sikerül képen nyalnom is, aminek nem nagyon örül. Az akadálypálya következő része számára: átjutás a bejárati ajtón. Nem könnyítem meg a dolgát. Ez is egy jó játék nekem. Mindig ráteszem a mancsomat a kulcslyukra, nehogy már olyan hamar bemenjen és eltűnjön a házban. Hogy képzeli? Én egész nap az udvaron egyedül, ő meg besunnyog gyorsan? Természetesen gondoskodik rólam is, kiküldi a négy pulit, Szedert, Bokrétát, Csutakot és Nefelejcset. Hurrá! Ilyenkor indul az esti buli. Túrunk, ásunk, pancsolunk, bunyózunk!

Gyakran eltöprengek rajta, hogyan is nőttem meg ennyire és ilyen gyorsan. A felugrálásaim számát kicsit csökkentettem, mert ebben a nagy melegben nem jó similabdát játszani. Elfordult, hogy ugrottam, és Ildi gazdi karját végig szántottam a körmömmel. Hát nem gyöngyöző irodalmi stílusban szólt hozzám utána! Pedig én csak kedveskedni akartam neki. Sajnos nagy kutya vagyok, én is szeretem a Gazdit, csak nagyobb lendülettel, mint a pulik. Nefelejcs, a hét hónapos puli barátnőm is felugrál Ildi gazdira, meg a bokáját is megrágcsálja, Ildi gazdi mégsem sír olyankor. Nem mindig jó, hogy én ilyen nagy vagyok. Amúgy haverok vagyunk a Gazdikkal, már félszavakból is értjük egymást, legalábbis ők engem. Pontosan tudom, hogy mikor csinálok rosszat, bár általában szót fogadok, ha nem is elsőre. Ők is pontosan tudják, mikor kell engem pihenni hagyniuk. Ez így van rendjén, mert, ha egy pedánsan szófogadó agility kutyát akartak volna, akkor nem engem, a komondort választanak.

Az étvágyam továbbra is remek. Minden fogam megvan. Mostanában már tehermentesítettem egy kicsit a Főnök gazdit. Nem kell megrágnia nekem előre a csirkefarhátat, elbánok én azzal egyedül is. Okos vagyok, mert az ételhez csak akkor nyúlok, ha a Gazdik azt mondják, hogy „A tied!”. Utána viszont hagynak nyugodtan enni, még a puli lányokat is beviszik a házba. Fogalmam nincs, ők kapnak-e vacsorát, mert mikor kirohannak fél óra múlva, még csaholva, izgatottan lesik, hagytam-e valamit enni. Lehet, hogy ők nem is kapnak enni?

Meg is tudom nevettetni a gazdikat. Ebben a nagy kánikulában kitettek nekem egy pancsoló kádat az udvarra. A Főnök gazdi minden este feltölti friss kútvízzel. Hű! Ez a nap másik fénypontja! Bele a hűsítő vizecskébe, teljes életnagyságommal. Imádok pancsolni a lábammal a vízben, meg beledugni a nagy buckó fejemet! Vau!!! És tudjátok, mi a legmulatságosabb? Mikor észreveszem, hogy Ildi gazdi épp kijön a házból,azonnal feléje szaladok, mert üdvözölni szeretném, ő meg visítva visszarohan, mikor meglátja, hogy csurom vizesen rázogatom a bundámat. És nyakig saras vagyok. Nem értem, miért szalad el, amikor én csak meg szeretném szeretgetni.

Majdnem minden este sétálunk a faluban Főnök gazdival. Bárhová is megyünk, mindenki megdicsér, hogy milyen szép kutya vagyok, és milyen nyugodt. Ilyenkor azért nagyon büszke a Főnök gazdi. Teljes értékű családtagként éle velük. Engem (is) imádnak. Szeretek itt élni.

Mára ennyi. Meséljek majd tovább nektek?




Írta: d5bae51d10, 2019. július 10. 09:35
Fórumozz a témáról: Dália, a komondor leány, havi egyenlegközlője fórum (eddig 10 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook