Dackorszak? Akaratos gyerkőc, elkeseredett anyuka (beszélgetős fórum)
Sziasztok!
A problémám a következő: a lányom 13 hónapos és borzasztóan akaratos és irigy. 10 hónapos kora óta járunk a közeli játszótérre és nagyon jól elvoltunk kb 2 hónapot, aztán valahogy mintha minden elromlott volna :( Erőlködve, nyögve jó hangosan fejezi ki hogy mit szeretne, meg sem próbál beszélni, babanyelven sem. Artikulálatlan az egész. Így még az is hisztinek hangzik, ami csak kommunikáció. Elveszi másoktól a játékokat, elég erőszakosan és ami az övé azt irigyli. Ha valamit nem engedek neki (pl felnőtt biciklihez odamenni, mert rádőlhet) akkor visít és ívben megfeszíti magát. A figyelemelterelés csak ritkán működik. Már ott tartok, hogy nem is merem emberek közé vinni :( Ha nincs túl sok inger és olyan környezetben vagyunk, ahol biztonságosan felfedezhet = azt csinál, amit akar, akkor jól elvan.
De szeptembertől bölcsibe megy és előre rettegek :(
Igyekszem következetesen nevelni, hiszti ellenére sem engedem meg neki a dolgokat, csak akkor korlátozni, amikor muszáj. És mindig próbálok higgadtan, kedvesen beszélni vele ilyenkor és megmagyarázni, mit miért nem.
De olyan rossz látni, hogy a többi baba a játszón (jó sokan vannak és általában ugyanaz a társaság), milyen szépen eljátszik nagyobb sírások nélkül. És már csak az jár a fejemben, hogy mit ronthattam el vagy mivel érdemeltem ki ezt a viselkedést...
Tudtok segíteni, hogy lehet könnyebben elviselni ezt a korszakot esetleg hatékony módszert az irányítására, kezelésére?