Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Dackorszak? Akaratos gyerkőc, elkeseredett anyuka fórum

Dackorszak? Akaratos gyerkőc, elkeseredett anyuka (beszélgetős fórum)


1 2
2011. júl. 11. 21:59
... szóval, még ne keseredj, el és élvezd most még amíg ilyen "aranyos", mert lesz ez még így se!!
2011. júl. 11. 21:58
2 év múlva rájössz, hogy ami most téged elkeserít, az még csak a bemelegítő volt. És majd 2 év múlva mikor igazán rázendít az akaratossága, akkor fogod igazán csak majd a fejed, és te is felteszed majd a a kérdést, bakker ki vagy te? hol van a lányom? mit csináltál vele? az én lányom 3,5 éves, tündéri aranyos kislány volt, a bölcsibe-oviba agyba főbe dícsérték, egyedül öltözött, majdhogynem önnálló, aranyos, szorgalmas szeretetre méltó sorolhatnám, most meg??????? "nem veszem fel! hü..e p..a!" na??? köpni nyelni nem tudtam!!
2011. júl. 11. 21:51

Sziasztok!


A problémám a következő: a lányom 13 hónapos és borzasztóan akaratos és irigy. 10 hónapos kora óta járunk a közeli játszótérre és nagyon jól elvoltunk kb 2 hónapot, aztán valahogy mintha minden elromlott volna :( Erőlködve, nyögve jó hangosan fejezi ki hogy mit szeretne, meg sem próbál beszélni, babanyelven sem. Artikulálatlan az egész. Így még az is hisztinek hangzik, ami csak kommunikáció. Elveszi másoktól a játékokat, elég erőszakosan és ami az övé azt irigyli. Ha valamit nem engedek neki (pl felnőtt biciklihez odamenni, mert rádőlhet) akkor visít és ívben megfeszíti magát. A figyelemelterelés csak ritkán működik. Már ott tartok, hogy nem is merem emberek közé vinni :( Ha nincs túl sok inger és olyan környezetben vagyunk, ahol biztonságosan felfedezhet = azt csinál, amit akar, akkor jól elvan.

De szeptembertől bölcsibe megy és előre rettegek :(

Igyekszem következetesen nevelni, hiszti ellenére sem engedem meg neki a dolgokat, csak akkor korlátozni, amikor muszáj. És mindig próbálok higgadtan, kedvesen beszélni vele ilyenkor és megmagyarázni, mit miért nem.


De olyan rossz látni, hogy a többi baba a játszón (jó sokan vannak és általában ugyanaz a társaság), milyen szépen eljátszik nagyobb sírások nélkül. És már csak az jár a fejemben, hogy mit ronthattam el vagy mivel érdemeltem ki ezt a viselkedést...


Tudtok segíteni, hogy lehet könnyebben elviselni ezt a korszakot esetleg hatékony módszert az irányítására, kezelésére?

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook