Családod önző módon kihasznál. Mit tennél? (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Én nem mondom el senkinek csak nektek.

Én történetem számomra nagyon fájó része az életemnek.A gyerekkorom pubertás időszakától indul az egész.Fejlődni kezdtem mint a lányok általában, erre a saját apám "felfigyelt", mit az anyám azzal rendezett el, hogy nem tud mit csinálni.Ezt követte egy idegondozóba járós 2-3 év.Ezután eltelt majd tíz év a szüleim házassága=gyötrelmes csőd és az anyagi helyzetük szintén.Ehhez hozzájárult apám alkoholizmusa és több éves munkanélkülisége és anyám folyamatos hitel felvételei mivel próbálta menteni a menthetetlent.

Elköltöztem albérletbe ahová a szüleim lelkesen jártak pénzt kéregetni, és nem foglalkoztak azzal hogy nekem bőven van mit fizetnem.

Megtaláltam a nagy őt ki megkérte a kezem és rá 10-hónapra összeházasodtunk.Anyám közölte hogy ez váratlanul érte és halasszuk el egy évvel, mert ő nem tud a lakodalomba bele segíteni.És mivel nem tud anyagilag bele szállni így semmiben sem segített.Magamra maradtam "ismét".Majd egy évre a lagzi után közölte, hogy neki milyen sokba került a lagzimra vásárol ruha neki és az apám részére.Ezután szinte bármikor jött anyám látogatóba hozzánk az egyenlő volt hogy pénzt kért.Az "A"-hitelünk az anyámnak vettük fel.Utána külön mentek a szüleim anyám, apámtól és ez azt jelentette hogy több pénzt kér az anyám.- mert neki albérletet kellet fizetni, bár a húgommal együtt.

Most pedig a tetőpont, 3év(kiegyensúlyozott)házasság után terhes lettem, mire azt válaszolta az anyám: jó hogy van interneted, mert legalább segít majd ha nem tudsz valamit és közölte hogy a befestett hajam nem jó és az Ő haja pedig nagyon jól áll neki.

Nagyon érdekelne hogy ez csak nyavalygás részemről, mert ez így van jól, vagy valóban ÖNZŐ MÓDON KIHASZNÁL A CSALÁDOM?

Ehhez olyan férj is kell.

Mert mit tettél volna, ha akkor, amikor te otthon voltál ugyan a gyerekekkel, a férjed azt mondta volna, ő ugyan nem főz veled együtt, hagyjad hagy kapcsolódjon ki, amikor te reggeltől estig güriztél???

Nem mindenki olyan, ha neked másfajta férjed van, szerencsés vagy.

Kössz, de az élet egy csodás gyermekkel áldott meg, bár ő nem pótolhatja azokat az érzéseket, amik abból adódnak, ha a párod segítségének örömét élvezed. Pedig soha nem vágytam én se papucs férje, és szinte én lettem mamusz.Lehet, hogy elrontottam az elején, hogy mindent megcsináltam, elintéztem. Persze nem sok választásom volt. De most már "elvárok" dolgokat, ami soha nem éri el azt, amit önként nyújtanak az embernek.

Azt azért le kell írnom , mint ember azt írthatom róla : " példa lehetne sok EMBER számára", csak mint férj nem igazán dicséretes. Talán idegeneknek mindig is szolgálatkészebb volt. Soha nem akartam irányítani, nem voltam semmivel elégedetlenkedő, hogy azért ne csinálná. Hát ez van. Azért jó érzés olvasni, hogy van akinek más jut. Én tudok örülni más örömének! Ez egy klassz dolog.!!! És annyira nem keseredek el, hogy az egészségem rovására menne. Remélem nem sokalok be egyszer ! :) Üdv.

Hát ha nem tudod elhinni, hogy imád :) akkor már tényleg baj van :D

A házimunkát nem szívesen engedem ki pl. a páromnak, mert ugye ő másképp csinálja, ahogy nekem nem teszik. Beleszólni nem akarok ,de utálnék utána menni még egyszer, azonkívül neki is rosszul esne. Ezzel elveszem a magam pihenési lehetőségét és csinálom amit tudok magamtól, de az alapokat (helyére tenni az elvett dolgokat) megkövetelem. Továbbá néha a fejéhez vágom a szemetet és akkor leviszi :) de cserébe elvárom, ha kimozdulunk itthonról, segítsen a bevásárlásnál, ha jön és a cipekedésben. Nekem megfelel az egyedül vásárlás is :D Legalább nem ellenőrizheti mire mennyit költöttem :D nem mintha nagyon költekezős lennék :P

De nem is bírom pl. a szomszédot a miatt, hogy azért nem megy dolgozni 8 órában, hogy a párjának jó legyen, mert ha Marcsika egyet köhent, az ember már fut is a boltba, cigiért, kenyérért, ami kell. Hát nekem nem kellene ilyen figura :D Dürrög az udvaron, így a sport, úgy a foci-autók, csaj kiszól az ablakon, nyaka behúzódik: -Máris megyek szívem! :P Naneeee...

Azonkívül tisztelem a párom, mert napi 10-14 órát gürizik. Szóval ha hazajön csendben megvárom míg feloldódik, ha meg nem, hát nem szekálom minden kis bajommal :D Duzzogni sem kell, nem cserélnék vele :)

Alapból nem jutnék el idáig.

Akit szívatni lehet, azt megszivatják.

Igy van, kihasználnak amennyire tudnak, vagy hagyom magam.. De nem fogom a végtelenségig türni!

Már menekülőre kezdem fogni a dolgot, és nem én leszek a család bolondja...

Az elvárás,az számomra negatív értelmű dolog.

Magamból indulok ki,így a helyes.Amikor volt egy kapcsolatom régen,akkor elvártam dolgokat.Virág,figyelmesség,segítség ....stb.De így csak próbáltam átformálni a másik embert ,hogy az ÉN elvárásaimnak megfeleljen.Persze ez hosszútávon soha nem működik.Vagy szeretem azt az embert úgy ,ahogy van,a hibáival,vagy a nekem nem épp tetsző dolgaival,vagy nem szeretem.

Ha elvárásaim vannak vele szemben,akkor vagy nem szeretem igazán,vagy csak azt szeretem benne akivé tehetném.

De a csavar az a dologban,hogy mihelyts Ő megváltozik a kedvemért,akkor nekem is "kötelességem" elveszítenem az én lelkem eg darabját.

Nem akarok üzletelni senkivel.

Miért érzed bajnak? Valóban kíváncsi vagyok rá! Én soha nem vártam segítséget, azt hittem természetes lesz,ha arra szükség lesz! Ő nem megköveteli, hanem elvárja ,hogy kölcsönös legyen egymás iránti figyelmesség és a dolgok megosztása.

Nem bánt amit írtál, ne érts félre , csak kiváncsi vagyok, ha nem baj bővebben a véleményedre, hogy hol van a buktató, vagy a baj szerinted. Biztos lehet, ezért kérdezem. Szerintem soha nem szégyen kérdezni, de abból az egy mondatból nem tudom mire gondolsz?

Soha nem játszottam a mártírt :)

Tudod régen én is voltam olyan fiatal mint te, most majdnem a lányom annyi. Őt másképp neveltem. Tanul, házias, de vannak elvárásai másokkal szemben.Pl. a barátjával már most határozottabb, és elvárja amit én szerettettel megcsináltam magam, arra nem is gondolva ,hogy 20-30-40 .... évek után ha akarom sem fog úgy menni mint akkor ment!Igen tudatosítani, ezt én csak a lányommal tettem, apámból kiindulva azt hittem , amikor szükségem lesz a szegitségre, akkor ez természetes dolog lesz, addig meg szivesen megcsináltam,SŐT, most is szivesen csinálom, de nálunk én dolgozok többet, kevés az időm , ráadásul az egészségem nem igazán remek. Bár ezzel foglalkozok a legkevesebbet, de egyre többet eszembe jut, hogy már magamra is gondolnom kell, mert a lányom ha " kirepül" ki az aki társam lesz , akivel együtt élem az életem. A férjem "Embernek" igazi rendes ember, de mint férj, sajna egy elkényeztetett, önző gyerekkel hasonlítható. "Ő" és majd utána mi. A lányom sem igazán szivesen fogadja ezt, de mindig azt mondja, : " anya ne kényeztetsd már tovább,"

Nehéz sok-sok év???

Akkor jogosan reklamálnék és ezt ő is tudja :)

Amikor pocis voltam 8 hóig dolgoztam, akkor többet segített, pedig még hétvégén éjjel is vállalt munkát.

Bár az én lányom is nagy segitség , inkább nem jól fogalmaztam a topikot!

De biztos olvastátok amit már a lányomról írtam!

Már biztos vagyok benne, hogy másképp kellett volna megfogalmaznom a gondom amikor a topicot írtam.

A hozzászólásaitok alapján rájöttem, más az én igazi gondom, hiszen a vasaláson kívül minden házimunkát szeretek, az igaz sajna egyre kevesebb az időm rá a hivatásom miatt! Inkább a 3.-5.- 8. hozzászólásomat ha elolvassátok, és hogy azokat mikrere írtam, ott kidereng az igazi ok. Hát túl kényeztettem a párom, és nem igazán viszonozza bármivel is. Nem vagyok büszke rá, de ezt valahol én rontottam el. Érdemes végig eleovasnotok ha meg akartok érten!

Na de majd most hogy megvilágosodtam, más módzserhez folyamodok!:) :) :) :)

A fiam mindig megrendíti a hitem, hogy ki vagyok használva :D Egy éves létére szeret porszívózni, söprögetni, ha szöszt talál felemeli és felém nyújtja, szóval megpróbálom így megtartani :))))

Az apjára meg keményen rá kell szólni és akkor leviszi a szemetet, vagy bevásárol a kisköziben :) de ha az eladó bénázik, földhöz vágja a kosarat és távozik áru nélkül :P És tisztában vagyok azzal, hogy ő mennyit dolgozik, ezért szívesen teszem elé a vacsorát és veszem el és mosogatok és pakolok utána, a szennyesnek viszont a szennyestartóban a helye :D Néha fáradt vagyok és nyűűűgök, de tudom, hogy ha 16 órát vezetnék néha naponta, hát még nyűűűgebb lennék...ezért tisztelem és elfogadom a helyzetet.

Biztos hogy tudod! Olyan sok hozászólásodra emlékszem,szerintem igen sok kitartás van benned!

Elolvastam a bemutatkozásod is,sajnos ismerem tapasztalatból hasonló neézéget. Ha ezekhez volt kitartásunk, akkor hogy ne lenne máshoz is! Már csak azért is..... !!!! :) :)

Úgy látszik semmit soha nem kellene feladni!

Hát igen , sokszor hosszú évek elgyengítik az embert!

Én hála , kellemes élményeket éltem át az utóbbi időkben. Megosztottam apárommal a HOXA-n egy két hozzászólásomat. Lehet ,hogy sokak szerint az így szerzett siker semmit nem ér, én örülök neki és bízom benne ,hogy egyre jobb és tartós is marad.

Tehát kitartás!!!!

Köszi! Nagyon redes vagy, jól esett amit ítál!

Én pedig kívánom mire felnő a lányod, már előre tudd , hogy kell eszt megelőzni, és legyen benne a tásad egy IGAZI TÁRS!

Sok sikert nektek hozzá! Jó tanács : sokat legyetek már most is együtt, és sok mindent vidám mosollyal az arcotokon, és szivetekben csináljatok együtt ,de akár már hárman is, hisz a pici viccessé tehet helyzeteket! Szia!

Igaz, hogy én még csak "gyerekcipőben" járok Hozzád képest, de ezt én is érzékelem, hogy nagyon rossz egyedül ténykedni otthon. Sokkal jobb a kedvem, ha a párom is otthon van, még akkor is, ha éppen a másik szobában olvas, vagy tévézik. De a tudat, hogy szólhatok valakihez...

Kívánom, hogy megoldódjanak Nálad is ezek a dolgok, mert szerintem MEGÉRDEMLED!!!!