Családi kapcsolatok és problémák (beszélgetés)

Szerintem meg egyáltalán nem dől be az ember, ha nem akar.

Persze a tanácsokat meg lehet hallgatni, de nem kell megfogadni! Elvégre a te gyereked, nehogy már ő mondja meg, hogy hogyan neveled!

Azt véletlenül nem ő sulykolta beléd, hogy a férjednek hülye ötletei vannak????

Én egy darabig nem nagyon találkoznék vele, nem engednék neki. Meglátod nélküle sem áll meg a világ!

Mind a hárman elég lelkibajosnak tűnünk az egymás közti viszonyban. Bár tesóm csak velünk ilyen. Igaz, másokkal is van apró problémája, mint mindenki másnak is, de jól tudja kezelni őket. Akkor az ő szemszögéből végülis tényleg velünk van a baj.

Anyu nem gondolja magát lelkibajosnak, úgy gondolja, hogy ő tök jól van. Én nem így látom őt. Nem szeretnék olyan lenni, mint ő, úgy élni, mint ő. Hiszen sehova nem jár, csak a tesóival barátkozik, sokat dolgozik ugyan, elvált, a gyerekeivel pedig elég zűrös a kapcsolata.

Ami engem illet... volt idő, amikor nagyon tudtam, ki vagyok, milyen vagyok... most nem ez a helyzet. Ennél jobban már nem is lehetnék összezavarodva. Látszólag szépen élek, de belül.. Például fusztrál, hogy tesómék milliomosok, ez még nem zavarna, csak ha találkozunk, én egyszerű ruhában, ő meg mondjuk 30ezer forintos pólóban feszít. És mindig nyomja a rizsát, hogy a gyerekemnek nem fogok tudni anyagilag megadni dolgokat, sőt szerinte már most sem. Engem pedig megkavar, az se tudom, mit gondoljak. Volt már, hogy úgy megkavart, hogy a nyomására vettem egy 10ezer forintos kiskabátot a gyerekemnek, úgy, hogy 3-szor volt rajta. Amikor épp olyanja van, leszid, hogy milyen őrült vagyok, én ilyenkor - bár magamban tiltakozom ellene - de annyira összekavarodok, hogy kedve, nincs az utcára menni, nehogy más is észrevegye, milyen bolond vagyok....

Igen - ahogy valaki írta - hol segít, hol nem a tesóm. Tényleg szokott segíteni. Szükségem is van rá. De ezért nehéz kiszelektálni, hogy melyi ka "jó" segítség, melyik nem. Mert például mind a lakás, mind az autó vásárlásban kizárólag Ő segített! (mármint nyilván nem anyagilag, hanem tanácsban) A férjem ugyanis totál hülye ötletekkel áll elő... És ezek jó dolgok. Ugyanakkor a tanácsaival néha árt is. Például lebeszélt a szoptatásról, mert annyira gagyinak tart engem, hogy nem nézi ki belőlem ,hogy tápláló tejet tudtam volna a gyereknek adni! Jó persze, gondok is voltak a szoptatás körül nagyon, de nem biztatott, hanem fordítva. Aztán amikor már mást is evett a gyerekem, lebeszélt arról, hogy én kotyvasszak neki, mert nem nézi ki belőlem, hogy jól csinálnám.... Persze ezekre utólag jövök rá... Hisz ő, mint gyakorlott anya, azt nyomatja nekem, hogy a bébiételnél nincs jobb... egy idő után bedől az ember.

"jobban megért amúgy mint a férjem, és egyébként példásan él a családjával ,szépen neveli a gyerekeit. De rám pikkel..."

Ez nem biztos, lehet Te érzed magad kevesebbnek, tökéletlenebbnek nála és ez kivetődik a kapcsolatotokra. Beszélgessetek erről, kérd meg, hogy egyenrangú félként kezeljen, ha nem működik, akkor minimalizáld a kapcsolatotokat.

Az a baj, hogy a családtagjaival valóban nehéz helyzetben van az ember ilyen esetekben, mivel csak a testvéred, nehezen szakítod meg vele a kapcsolatot.

Nem is kell, de minimalizáljátok a találkozásokat és a telefonokat is. Ha esetleg előveszi a "bunkó" stílusát, akkor egyszerűen mond meg neki, hogy neked erre nincs időd. Hidd el előbb-utóbb változni fog.

Ezek mind mondvacsinált dolgok. Ha emberek szeretik egymást őszintén akkor nincs ez, ha nem szeretik csak "kötelező egy család lenni" akkor vannak ilyen "problémák". A gyerek pedig nem oldja meg sem a párkapcsolati sem a családi viszályokat.

Sok erőt és próbáld magad függetleníteni ezektől. Csak magatokra és a babára gondolj, meditálj napi 10-20 percet, ha van időd. És fogadd el,hogy ők ilyenek. Amennyire tudod vond ki magad belőle, de ne igedesítsd Magadat!

SZerintem beszélj a testvéreddel. HIGGADTAN.

Nekem bátyám van, sokszor kiakaszt a meggondolatlanságával (gyereknevelés - ahogy az én gyerekemhez áll hozzá), de olyankor elmondom neki nyugodtan, mint a gyerekemnek, hogy miért baromság, amit csinált.

Ha valamiért duzzog, dühös, és mondjuk felhív, hogy jól megmondja a magáét, általában ráhagyom, vagy megmondom neki, hogy hívjon vissza, ha lenyugodott.

Sajnos amíg hagyod magad, senki nem fog változtatni a jelenlegi helyzeten, mert nem érzékelik, hogy ez Neked rossz.

Gondold végig, pontosan mi az, ami bánt, és üljetek le egy kávé mellé (gyerekek nélkül), és mondd el neki.

Ha te is fontos vagy neki, és megérti a mondanivalódat, változtat. Meg aztán lehet, hogy ő is mond neked olyat, amire te se gondolsz, de őt zavarja..

Nehéz a családi viszályokban kivülállóként maradni :(

Tudom volt benne részem elég.

Apám és a húga, aki a keresztanyám volt, mindig nálunk és az ott töltött ünnepek alatt tudtak összeveszni.

Utána mesélte nekem mindkettő, amit már hallottam és eszükbe sem jutott, hogy esett ez nekem.

Ha az egyik ujjamat harapom az fáj, ha a másikat, az.

Szóval mindenhol vannak gondok, csak vagy tudunk róla, mert elmesélik, vagy nem.

Én simán megszakítanám vele a kapcsolatot.Ha neked jó életed van,akkor szerintem az piszkálja és beleköt mindenbe.Az ő magán problémáját hárítja másokra...

Az idegbeteg napjain én fel se venném a telefont.Oldja meg saját maga a dolgait.

Sz@rd már le!

Foglalkozol ilyen gyogyóssal?

Szeretnék tanácsot kérni, hogy ki hogy kezeli a közvetlen családon belüli veszekedéseket.

Család lettünk, mióta megszületett a gyerekem, és azt hittem korábban, hogy a testvérem és anyukám és köztem lévő abnormális viszony sokat fog ezáltal javulni. de nem igazán. Jobb lett azért a viszony, de így is sok a konfliktus.

Azért használom az abnormális fogalmat, mert nem tudom elképzelni, hogy vajon máshol is ennyi a vita? Vidékről följött anyu hozzánk unokázni, és úgy beszélte meg tesómmal hogy átmegy hozzájuk 9 órára! Hát én láttam, hogy anyu nem csipkedi magát reggel, kábé akkor kezdett indulni, amikor már ott kellett volna lennie. Indulás előtt felhívta tesómat, hogy vigyen-e pörköltet. Erre tesóm üvöltve közölte, hogy most már nem jöhet, mert kérte, hogy 9-re menjen és vinnie kell a beteg gyerekeit az orvoshoz. Erre anyu bele is törődött. Én ilyenkor kívülről nézem, h mit össze tudnak veszekedni, kívül is tartanám magam, csakhogy tesóm nem hagyja engem is felhívott, hogy menjek én is fenébe, mert biztos én tartottam fel anyut!

Hát... Szóval van nekem elég gondom! Ezek a viták mindig rádobnak egy lapáttal. Tudom, messze nem vagyok tökéletes. De nehezen emészti meg a gyomrom azt, hogy például tegnap tesóm rossz kedvében és dühében a gyerekemre mondott valami nagyon bántót!!! És sajnos már nem első eset. Nem értem ,hogy egy csecsemő hiányosságaival hogy lehet visszaélni,még egy idegenre se kárörvendünk, ha valamiben hiányossága van a gyerekének. Épp elég baj az nekem, hogy ez van, nemhogy még az orrom alá dörgölje. És akkor még nem is vesztem össze vele, mert épp más dolog/dolgok miatt voltam elkenődve. Sok jó tanácsot is szoktam kapni tesómtól, meg legalább érti, amikről beszélek, jobban megért amúgy mint a férjem, és egyébként példásan él a családjával ,szépen neveli a gyerekeit. De rám pikkel...