Családi ház kontra Panel lakás (beszélgetős fórum)

Ezzel nem értek egyet,én imádok vidéken élni,és nem cserélném el a város zajára!!!

Itt is van jó óvoda,iskola,a munkahely meg kint van a város szélén,vagyis aki a belvárosban lakik annak is ugyanannyi idő a munkábajárás mint nekünk!:S

Nem tudom, ez attól függ, hogy mennyire lennék kikészülve. Abból indultam ki, hogy remegve indulsz haza és az nem játék. Az egészség megéri a hercehurcákat, mert azt sem lehet csinálni, hogy ilyen nagyon kikészülsz idegileg.

Akkor inkább egy kis anyagi veszteség.

No igen. :)

Én is szoktam arra gondolni kínomban, hogy ha már itt vagyok kénytelen élni, nézzem a pozitívumokat is. NEM VAGYOK EGYEDÜL! SOSEM. :) Akkor sem, amikor szeretnék.

Bizonyos zajokat már észre sem veszek, a két éves lányom most kezdi érdemben felfogni, hogy ez nem olyan, mint vidéken a papáék háza, ahol nem laknak lent és fent, itt laknak körülöttünk mindehol. Most kezdi beazonosítani a zajokat.

Én is hallok sok mindent. Halljuk, ha valaki ordít a részeg férjével, ha felpofozza a kamasz lányát, ha lehúzza a vécét, ha éppen nem tudja lenyelni a slájmot és másképpen szabadul meg tőle, a turmixgépet, a házimozit, a takarítókat a lépcsőházban, a fúrógépet, a lifajtót, a "kultúrált" lakók szemétledobását természetesen szemeteszsák nélkül és törékeny fél tégláról beszélek...(no comment), a liftajtó csapódását, a szomszéd telefonját, csengőjét, a beszélgetőket a lépcsőházban, a kaputelefont, a mentőautót, ami a főúton megy...és még sorolhatnám. :)

Izgalmas élet a panelélet. Ha anno jobban szigetelték volna, élhetőbbek lennének. Én mindezt megszoktam, elfogadtam, és alapvetően nem zavar, ha éjjel aludhatunk, de ne fenyegessenek meg, és ne zaklassanak akkor engem sem a saját kis lyukomban, hanem éljünk egymást alatt/fölött/mellett békességben.

Kedves Beuc!

Igen, nagyon megértelek. Órákat tudnék erről Veled csevegni, írni nincs is ennyi időm, a beszéd gyorsabb. :)

Drukkolok, hogy jól alakuljanak a dolgaitok!

Tiszta szívemből...

Költözzetek el! Belegondoltál abba, hogy hány idegösszeomlást lehet 2018-ig kapni?

Ne tedd tönkre az életed.

Mi is hasonlóképpen élünk, a nyugalom miatt szinte szomszédunk sincs. Fontos még, hogy jó helyen legyen, ha hosszú távon értékesítenénk-mi nem tennénk, de sosem lehet tudni-, akkor sem veszteséggel szálljuk ki a dologból.

Munkát extrém mértékben nem ad a kert, arra bevallom, szakembert alkalmazunk. Munka és három gyerek nevelgetése mellett nem akarjuk a hétvégénket kerti matatással tölteni, inkább a család élvezi együtt az életet. Nekünk így tökéletes.

Bevallom, én képtelen lennék úgy élni, hogy 20 cm-re tőlem egy idegen fújja az orrát.

Nekem nincs szomszédom, mert két oldalt erdő határol és megvettem a felettem lévő telket is. mindkét bejáratom zsákutca vége, ráadásul az alsó telkem zsákutcájába más kapu nem nyílik - csak a végén az erdő. Ha akarok éjjel háromkor tekerem maximumra a basszusgitáromat :))))

De ez persze extrém eset, ilyen telek nincs sok és nem is feltétlenül praktikus, amikor fűtésről-, hólapátolásról-, vagy éppen szokatlan éjszakai zajokról van szó (amik egyébként ártalmatlan, erdei állatoktól származó hangok, de egyedül, az éjszaka közepén hirtelen zajra riadni nem kellemes).

Mindenképpen családi a ház, a következő feltételekkel: nagy telek, azaz nagyon nagy telek. Így nincsenek közel a szomszédok.

Kulturált lakókörnyezet, akik betartják a szabályokat.

Semmiképpen nem laknék panelban, ahol hallgatnám a szomszédot a fal másik oldalán, szagolnám a dolgait stb.

Minél messzebb a szomszéd, annál kisebb az esélye, hogy az életvitelével az idegeimre megy. Az meg nem normális, hogy a kelkáposztafőzelékét nekem kellene szagolnom.Sem tégla, sem panellakásban nem vagyok hajlandó élni. Nekem nagyobb élettér kell, ráadásul az értékük sem mindegy, hogy megmarad-e hosszú távon vagy sem.

"Családi ház korlátok nélkül"

Anyukám kertvárosi részen lakik. Pár utcával arrébb újak költözte, gyakran tartottak kerti parti szerű összeruccanásokat.

Az egyik szomszédja őket is feljelentette...

Tehát tökmindegy....

Nálunk albérletben laktak a legfelső emeleten kisebbségiek. A gyerekek rendszeresen úgy jöttek be a lépcsőházba, hogy berúgták az ajtót.

Én szóltam az anyjának......

Nem azért fizetünk közösköltséget, hogy állandóan a zárat kelljen javíttatni belőle.

Mintha megértette volna..... Már nem laknak itt :DD

Csak az a baj, hogy mindig jönnek újak..... és aki nem olyan, azt nem lehet felzárkóztatni. Legalábbis én ebben nem hiszek.

Kiegészítem a gondolataimat. Így pontosabb.

Zavarnak is meg nem is bizonyos hangok.

Azért nem zavar, mert ÉLET van körülöttem. Felkelt a szomszéd, és volt már wc - n, mert hallom ahogy csobog a lefolyóó.. Tehát él és mozog.

Gyerek hisztizik? Akkor mi van? Majd kinövi. Végre valami gyerek zsivaly.

Zavar hogy ha " az édes pillanatokat is meghallják ". Ez inkább zavar, nem lehet felszabadult az ember...

Vagyis : ha én hallom a szkájpot, Ő is hallja ha én épp papást - mamást játszom.

Remélem nem tűnik ellentmondásosnak. Nem annak szántam.

Szia Mókinca!

Felettünk kisebbség lakik,rájuk szólni nem tanácsos,mert ha egyszer balhé van,hirtelen nagyon sokan lesznek...Ezért a behúzom fülem, farkam álláspont.Semmi másért.Ha magyarok lennének,persze más lenne.Plusz:felettük is családtag lakik,ha egyikkel jóban vagy,leadja a drótot,és a másik sem köt beléd.Védelmi stratégia részünkről.Szeresd az ellenséged.NAGYON szeresd.

Sziasztok!

Mi is panelban lakunk, 6. emeleten (2 gyerekkel, a nagyobb 13, a kisebb idén 4 éves).

Tehát vannak alapzajok:

- a nagy zenél,

- a kicsi kenguru labdán ugrál,

- a parketta recseg, stb.

Az alattunk lakó néni ingerküszöbe "jó magas", a tapasztalatunk szerint. Ennek ellenére állandóan nevelek:

- hallkabban, gyerekek!

- ne ugrálj!

- hallkítsd le a tv-t, stb.

Élünk! A saját lakásunkban! Amit megvettünk!

Senkinek nincs joga feldörömbölni!

Az egyik nő (ráadásul nem is pont alattunk lakik), állandóan kinyitja a lépcsőjáz ablakot.

(Neki tárolója van ott) Ránk jön a hideg, a huzat. Mindegy neki, hogy -20 fok, vagy vihar, vagy bármi, állandóan nyitogatja.

Na én egyszer elkaptam: Megmondtam neki,hogy ha még egyszer kinyitja ránk az ablakot, a kezét eltöröm.

Azóta nyugi van.

Nem kell meghunyászkodni a saját lakásunkban. Persze nem is kell ok nélkül rohangálni, hangoskodni.