Családfüggőség (beszélgetős fórum)
Elhalkult a fórum...sajnos visszatért a probléma, lehet bebizonyosodik, hogy ezt bizony nem lehet megoldani...ha az egyik érintett fél nem akarja megoldani, hanem közli, hogy ezt vagy elfogadod vagy nem...ez szerintetek szerelemre vall?
amúgy a családjához való nagyon szoros ragaszkodása szerintem sosem szűnik meg, csak max. normális keretek közé próbálja szorítani, teszem azt, nem alszik ott.
Szia. Rendes hogy rákérdeztél. :)
Igen, párterapeutához járunk, és társastáncolni is elkezdünk... szeretjük egymást még nagyon, így meg akarjuk menteni... változott, belátta, hogy túlzás, amit csinált, ő már nem alszik otthon, én is alkalmazkodom hozzá, hazajárunk, ide is, oda is, de mnem maradunk ott időtlen időkig... nekem is sokat kell javítanom a viselkedésemen, és neki is. Beláttuk, és megpróbáljuk helyrehozni, nem, ami ma oly divatos, hogy kidobjuk...még menthető. Igyekszünk több időt együtt tölteni! :) Bizakodó vagyok, de köszi a kérdést! :)
Lassan 2 hete írtad ki a kérdést. Sikerült azóta megbeszélni a dolgot? Változott azóta valami?
Ja, és a pasim m inden hétvégén hazarohangált az anyjáékhoz, ahelyett, hogy velem aakart volna lenni...
nem hiszem, hogy az lenne a "beteges" gondolkozás, hogy én erre vágyom :(
Vagy nem változik a helyzet akkor sem (mért változna), és akkor gyerekekkel már sokkal megterhelőbb rohangálni...persze a nagyszülőket nem lehet , és nem is kell kizárni az unokákból... nekünk a hét többi napján sem volt időnk egymásra, külön műszakokban dolgozunk, szinte sajnos csak együtt éltünk...ez ásta alá az egészet, és rontotta meg annyira, hogy lehet már késő :(
Sziasztok
Szerintem semmi baj nincs abban ha valaki "ragaszkodik" a családjáhot, amég mind a két fél bele tud ebbe egyezni és megértő...
Én még most 28 évesen is 2 hetente rohanok haza egy hétvégére. Mondjuk 10 éve így teszek nálunk ez lett a megszokott. 9 éve vagyunk együtt, 4 éve közös lakásban. igaz csak fél éve házasodtunk de ez semmit sem változtatott a dolgokon mert működött eddig is. Mindketten messziről (150km) jöttünk és két különböző irányból, ha kifizetek a hazaútért több ezer ft-ot akkor már nem csak egy ebédre megyek. Álltalában Péntek eset haza Vasárnap este vissz és a férjem szintén, így 2 hetente külön vagyunk ,de nekün a hét többi napján van időnk egymásra, minden estét együtt töltünk lényegében. Nekünk ez nem furcsa így tökéletes, 2 havonta egyszer válta beiktatunk egy közös család látogatást...Ettől nem érzem azt hogy nem szeretem a párom, vagy hasonlók...egy idő után ha gyerekek is lesznek akkor már úgy is változik a helyzet..
Gary Chapman - Az öt szeretetnyelv.
Nézz utána, kiemelnám a minőségi időt!
:)
Talán tenni kellet volna azért h ne mint 2szoba társak legyetek.attol h akk másként alakult a dolgotok.most nem kellene rá akaszkodni anyira h a családját mellöze.
hát igen, sajnos egyéb bajok is vannak a kapcsolattal, amit itt nem nagyon akarnék taglalni, (nem tartozik a kérdéshez sem, meg amúgy is), lehet innen jönnek alapból a gondok... vagy nem tudom...annyira összetett és bonyolult... vagy nem az, csak én látom annak, mert nem kívülről látom a helyzetünket... :(
Köszi :) Igyekszem normális maradni a mai nem normális világban...nehéz :)
Én is azt gondolom, hogy itt nem az a baj, hogy jó a kapcsolata az anyjáékkal ( az miért is lenne baj), hanem hogy az igen ritka szabadidejét nem elsősorban a kedvesével akarja tölteni.
Itt el lehet gondolkodni, hogy ez miért van így. Lehet hogy a pasi úgy gondolja, hogy ez így rendjén van. De azt tudjuk jól, hogy a dolgos hétköznapok, meló reggeltől estig....szóval akkor minőségi időt nehéz egymásra fordítani. Az, hogy bedől este a pasim mellém az ágyba, az nem párkapcsolat. Közös programokra meg ezek szerint nem sok idő van, hiszen heti egy rendes szabadnapját is a családjánál tölti. Ez egy kezdődő kapcsolatnál még oké, meg elnézhető, de egy komoly párkapcsolatban már inkább a kedvesével töltse a ritka szabadidejét.
25 km nem egy óriási távolság, ugorjon át anyuhoz, nézze meg hogy vannak, aztán vissza haza a kedveséhez.
De valamiért ez a pasinak nem megy...
Te tényleg mindenkinek válaszoltál és normális, intelligens hangnemben. Ami ritkaság:)
"az nem is baj nem vagyunk egyformák... :)"
Ezt,a barátodon is kellene gyakorolni!!
Nem ismerem a helyzetet.....kb.el tudtam olvasni:)
Kicsit intenzíven reagáltál ám ahhoz képest, hogy nem ismered a helyzet részleteit(pedig alább 4 oldalon milyen szépen és részletesen leírtam, válaszolva mindenki hozzászólására!) :)
A heti egy alkalmat nem, dehogy! És valami félreértés történt...nem az a bajom, hogy meglátogatja a szüleit! Nem vagyok hülye és lelketlen! :S Az a bajom, ha minden hétvégén otthon aludna továbbra is (ahogy két évig tette), ahelyett, hogy a kedvesével aludna a saját ágyában!!! Ez sajnos ráment a kapcsolatunkra! Ez a mai világban amúgy is baj, az embereknek nincs elég idejük egymásra sajnos...
Úristen...miért zavarna,hogy a saját anyjához megy????
Én egy héten kb.2-3-szor megyek a nagymamámhoz,és egyetlenegyszer is mondana valamit,megmondanám,hogy mit és hova dugjon!
Mellesleg,lehet,hogy vele is baj van,de a te gondolkodásoddal is óriási!
A heti egy alkalmat is soknak tartod?
Amúgy meg, köszi a hozzászólásokat de tényleg, sok jó gondolat volt, de ma beszéltünk is, és hajlandó ő is az én kedvemre tenni, hogy jobb legyen, és én is engedek neki, mert tényleg csak így lehet, és mondta hogy fontos vagyok neki,és igazából nekem is ő, és mivel belátja, hogy kicsit túlzásba viszi ezt már 34 évesen, optimistán állok hozzá, és így kölcsönös engedményekkel hátha menni fog...ráadásul tényleg szeretem nagyon a családját, mert kedvesek, és (remélem) ők is szeretnek engem, szóval ezzel a részével nem is volt gond soha... nekem kedves anyósom lesz! :D
lehet felfújom, de nekem olyan életem volt két évig, hogy hétköznap egyáltalán nem voltunk együtt szinte (minőségi együttlét), hétvégén meg totál nem! vagyis szinte csak együtt laktunk mint két szobatárs!!! Ebbe ép ésszel belegondolva akkor is durva!!!
Ja, még annyit Auróra, valóban jobb, mintha más nőhöz járna... az anyukájával csak beszélget meg elvan :)
Igen, mindenki más, és mindenkinek más a hozzáállása...biztos van más is, (mint pl. Te) akit ez nem zavar...az nem is baj nem vagyunk egyformák... :)
Én megértelek... komolyan sok igazság van abban amit mondasz... de itt arról van szó, (nem tudom olvastad -e a legelső hozzászólásom), hogy a kapcsolatunkra kezd/kezdett rámenni a túlzott szülőkhöz járkálás... az ő részéről.
nem, mert én is jóban vagyok a családommal, csak valahogy mi nem akarunk egymás nyakán-életén csüngeni, mert mindenkinek van mivel foglalkoznia...
Hát ki tudja..lejet valamit hiányol... ezen is elgondolkodom persze... :)
hát ez az...én akapcsolat elején sem árultam zsákbamacskát...nekem fontos a házasság gyerek saját család. Ha neki nem, akkor letisztázzuk, és mindenki megy a maga útján...
nem fordítottam magam ellen az anyukáját, mert nagyon kedveljük egymást. nem jól tudod. :)
Egész hét a lányé, a hétvége meg a családé.
Férfi számára tökéletes, a biológiai óra ketyeg, se gyûrû, se házasság, csak úgy lazán... minek megvenni az egész tehenet??
Babóca,
Noarashi 77-es hsz_ról jutott eszembe, hogy melletted mindene megvan ennek a fickónak ? ( jó kaja, minden nap tiszta ruha, pihenési, lazulási lehetőség, kényelem ) nem azért szaladgál naponta a szülőkhöz, mert ott kényelmesebb, esetleg jobban kiszolgálják és ezért ott érzi jobban magát ?
Szerintem itt nem havonta vagy kéthavonta van ez. Hanem minden hétvégén, amikor szabadnapos.
Neked nem a saját családoddal van inkább a gond??
Nem emiatt fáj - tudat alatt - az ô jó családi kapcsolata??