Csak én vagyok szerelmes a lencsevégre kapott, erkélyen... (beszélgetős fórum)

Az említett Latinovits Zoltán a "színészóriás," mint férfi sosem tetszett. Persze nem volt csúnya! "Nagy természete," rendkívül akaratgyenge, idegbeteg viselkedése miatt sem tetszett. De nem vagyunk egyformák! Van aki imádta ha verset mondott. Én nem! Nagyon zárt szájmozgással szavalt. Úgy hangsúlyozott, mintha beszédhibás lenne. Szemei félelmetesek voltak, az ember összerázkódott szinte.

Hiába szavalta zömében József Attila verseit, és hasonlítgatta magát József Attilához, nekem akkor sem jutott volna eszembe a költővel egy lapon említeni! Már csak azért sem, mert nem egyformán szocializálódtak. Addig amíg József Attila mélyszegénységben élt a mosónő anyjával. Addig L. Zoltán egy nemesi kúriáról csöppent a pesti létbe. Ha ő megéhezett csak beült a család "Gundel éttermébe" és jól belakott a papinál, és a Gundel lány anyuka sem a fateknő fölött mosott az étterem konyhájában, mint a a költő édesanyja!) Minden megadatott, de a jólétben közben elveszett az ember. Pláne ha ivott, és öntörvényű volt és még szóvá sem lehetett tenni, hogy rossz úton halad! Emiatt az élet minden szegmensében kiszámíthatatlan volt. Próbáltam megkedvelni, de így mufurc, humor és mosoly nélkül nem volt szerethető számomra! Pedig örülhetett volna a felhőtlen életének, Őt nem tanácsolta el "az egyetem fura ura", és nem kellett megküzdenie a mindennapokért.

József Attila pedig, aki a legmélyebbről indult, a legnagyobb költő lett. Akinek versei még mindig itt lüktetnek az ember fülében. És most is nagyot ütnek, melyek sláger sorai a zsigereinkben vannak. És ezekkel még mindig tanít minket úgy, ahogy megígérte, " Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon tanítani! "

A "színészóriásnak" ráadásul ott volt az utolsó pillanatig a nagypolgári családja. De ő bántón és sértőn viselkedett, alázat helyett. Nekem ezért sem Ő a király! Hanem Sinkovits Imre, Darvas Iván, Páger Antal, akiknek lett volna mire, kire büszkének, beképzeltnek, tapintatlanul őszintének lenni, de az említettek szerények maradtak mindhalálig. Így lettek ők, és még sokan mások is, szerethető művészek.

Latinovits Zoltánnak élni kellett volna, és nem meghalni így?! Sajnos, nem volt hálás a sorsnak, hogy milyen remek esélyeket kapott és élhetett volna "király" - színészkirály -, módjára is. De annyira természetesen vette amit a sorstól kapott, hogy még megköszönni is elfelejtette, szerintem. Addig a beteg költő József Attila annyira ki volt éhezve a szeretetre, hogy szinte invitálta, hívta az embereket magához, hogy "Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél."

Egyébként, nemcsak Latinovits Zoltánnal voltam úgy, hogy a népszerűsége ellenére nem kedveltem. Törőcsik Marit sem tudtam elfogadni, hiába próbáltam. Sosem értettem, hogy miért kapott meg minden díjat?! Övé volt a "kicsi, nagy, nagyobb, legnagyobb" Kossuth díj, a Halhatatlanok társaság, a Nemzet Színésze, a Nemzet Művésze és még rengeteg kitüntetés.

De amikor meghallottam, hogy elkezdi énekelni a "Gyere Te Nimand" c. számát a füstös hangjával, az volt mindennek a csimborasszója! Törőcsik Mari nekem egy szürke kis veréb volt! Na nem "Edith Piaf" magasságokban!Hol volt Ő színészileg olyanoktól, mint anno Bara Margit, Krencsey Marianne, Dajka Margit, Kiss Matyi és még sokan mások az Ő idejében?! A nyomukba nem léphetett. De aki azt mondja, hogy Törőcsik Mari az egyik legnagyobb színésznőnk volt, én tiszteletben tartom! Hiszen a magyar kulturális élet legtöbbet díjazott művésze volt.

Színészkirálynak tartottál Latinovits Zoltánt, de számomra soha nem volt rokonszenves. Sok rosszat hallottam róla.

Azt pedig, hogy mennyire volt jóképű, férfi szemmel nem tudom megítélni.

Szép szál ember volt. Meg olyan neveknek adta a hangját mint Brad Pitt, Antonio Banderas.

De az Üvegtigris Bajusz hadnagyára biztos mindenki emlekszik. Egyebkent folytatjak majd. Az üvegtigrist. Nemrég olvastam valahol. Remélem a régi szereplőkkel.

Úgy tudom, hogy mind a háromnak más volt az apja, de nem vagyok jártas az ilyen témákban;)

Csak hát, ha már jó genetika, akkor ne hagyjuk egyiket se🙃

Jaj ,na😁

Tehetség,stb.

Egyébként csak féltesók Frenreisszel .

Latinovits Zoltánt elhagyta az apja.

Meg kell élniük valamiből. A covid alatt a színházak nem játszottak, most télen pedig rezsicsökkentés címszó alatt sok színház bezárt 2-3 hónapra. Akiknek szerencséjük volt, ott a kamarában legalább tudtak játszani ez alatt a néhány hónap alatt.

Valószínűleg ezért vállalnak ilyen sorozatokban szerepet, ha esetleg ismét jön egy a mostaniakhoz hasonló időszak legyen miből félretenniük.

Igen.

Jó genetikájú család volt.

A testvére, Bujtor Istvan is szép ember volt fiatalon. Olyan karizmatikus arcuk volt.

Nekem Selmeczi Roland is bejött.. A hangja meg pláne. :)

Én tudok egy jóképű magyar színészt.

Sajnos rég halott.

Latinovits Zoltán.

Tényleg!

Nagy Ervint kihagytam, aki szerintem se jóképű...

Olvasva a fórumot, az alábbiak jutottak eszembe:

Jack Nicholson (1939) a filmgyártás fenegyereke pont 10 éve hagyta abba a színészetet, memória zavarra hivatkozott. Már nehezen tanulta a szövegeket. Én sajnálom, hogy sikerült róla a "lesifotózás." Sok ember életét tették tönkre - hatalmas pénzekért -, ezek a lesifotósok. Sosem kedveltem őket.

Nicholson, mint férfi sosem vonzott. A rengeteg film azonban bizonyítja, hogy nagy színész volt. A "Bakancslista, amelyben Morgan Freemannal hatalmasat alakítottak, felejthetetlen élmény volt. Nicholson nem volt az a tipikusan szép fiú, de volt benne valami, egy olyan sárm, ami vonzotta számára a nőket.

A sármról pedig beugrott a vele egy korosztályból Jean-Paul Belmondo (1933) és Alain Delon (1935). Delon volt az ügyeletes szépfiú, Belmondo a "csúnya." De a művészetével kompenzálta hiányzó szépségét. Szerintem. Belmondo halálával Delon megtört és az mondta, hogy "az lett volna jó, ha együtt távozunk!" Hogy melyik volt nagyobb színész, nem tudom, de nem is tisztem eldönteni.

Én is úgy gondolom, hogy a magyar színészek között, nem sok jóképűnek mondható találtatik. Bajban lennék ha most azonnal mondanom kellene csak egy nevet is!

Való igaz, manapság nagyon felkapták Kamarás Ivánt. Láttam táncolni, tegnap énekelni a "Dal" c. műsorban (amelyben kiesett végre!) Táncolni úgy "tud", hogy korrektül megtanulta a lépéseket. De mozgása merev, nem egy táncra termett egyén. (Még akkor sem, ha állandóan a táncos-balerina édesanyját emlegették?!)

Énekelni pedig úgy énekel, mint egy átlagos ember. Most, hogy kis ideje rivaldafénybe került, úgy látom, hogy nem egy jól kommunikáló, nem egy jó retorikával rendelkező valaki. Inkább bufurcnak mondanám. Sármos?! Nekem nem. És ha nincs ez a két show műsor amelyben szerepelt, azt sem tudnám, hogy létezik még a szakmában.

És érdekes, mert a fáma szerint - köztudottan - a két Iván (Kamarás és Fenyő) anno sokáig jártak szerencsét próbálni castingokra. Eredményét nem látom. És Fenyő Iván sem az a sármos férfi, mint ahogy Csányi Sándor sem. Sőt megkockáztatom még az agyonsztárolt Nagy Ervin sem. Szerintem. Arról nem is beszélve, hogy nagyon sok alacsony termetű színészünk van. Persze ez csak az én véleményem.

Az én hátam akkor borsódzott, mikor a "The Witches of Eastwick"-ben néztem, hogy játszik!

Láttad a filmet?

:)

ebből is látszik,mennyire különbözik az ízlésünk,és ez így van jól :)

Nekem Charlize Theron a nagy kedvencem,színésznőként pláne,de gyönyörűnek is találom.