Csak én látom rosszul? (beszélgetős fórum)

Szerintem nagyon félreértetted, amit írt.

A lényeg, élni és élni hagyni. Kölcsönösen tisztelni egymást.

" van aki egész jól kezeli az éjjeli hívásokat is a mamától, van aki már akkor is csúnyán néz, ha a mama félévenként egyszer látogatja meg a felnőtt gyermekét."

Na, a másodikra mondom azt, hogy gáz! És nem azért mert nekem is egyetlen fiam van, hanem azért, mert ez a rossz minta miatt van.

Személyesen egyikkel sem. Csak abból indultam ki, hogy mivel a környezetemben még mindig inkább az anyák nevelik a gyermekeket, így adottabb ez a lehetőség. Válás esetén is gyakoribb, hogy a gyermekek az anyával maradnak...

Hangsúlyozom, hogy NEM minden anya-fiú közti kapcsolat billeg egészségtelen irányba, s ahogy itt lennebb írták, van aki egész jól kezeli az éjjeli hívásokat is a mamától, van aki már akkor is csúnyán néz, ha a mama félévenként egyszer látogatja meg a felnőtt gyermekét. Nem vagyunk egyformák.

régen pedig tök sokat beszélgettünk. nem voltál ilyen, vagy ennyire ilyen, vagy én nem figyeltem..

na de off vége

Lehet, persze.

Vannak nüansznyi eltérések magyarázat és magyarázkodás, vigyor és mosoly közt... Nüansznyi, de mégis van. Ki hogy akarja értelmezni.. :) Érted... :) (Ha akarod. Ha nem, nekem az is mindegy)

magyarázkodsz, támadsz, a vigyorjel ellenére. hm. ok. elfogadom. csak furcsa.

nekem is lehet véleményem, ugye?

Én itt nem magamról írok sosem :)

Nagyon nem mindegy.

Ha esetleg fórumot indítanék, és megkérdezném, hogy szerinted?, még akkor sem ismernél.

Próbáld meg elfogadni, hogy a hozzászólásom nem az én életem, csak a gondolatom egyéb életek, tanulmányaim és gyakorlati tapasztalataim alapján.

(Jah, kaptam ajándékot, és nem, nem csak akkor kapok :D)

Igen.

Arra nem gondoltál, hogy annyira leköti a munkája, a családfenntartás, hogy nem marad ideje, energiája számon tartani a dátumokat?

Ha neked annyira fontosak a meglepik, fogj egy naptárt, írj bele minden fontos eseményt, s tedd olyan helyre, ahol naponta láthatja. S mondjad el neki, hogy számodra milyen fontosak lennének ezek a végül is apró figyelmességek.

A családi viszonyokban (anyos-meny főleg) azt hiszik sokan, hogy rivalizálni kell.

Az anyós azt képzeli, hogy elveszti a fiát az "új nő" miatt :D, a feleség meg azt, hogy onnantól, hogy ő feleség lett, az anyát le kell sz@rni, nehogymár ő irányítsa a férjecskét :D

Szánalmasnak tartom.

Szerintem is lehet így csinálni:D

És így is kellene, nem úgy, ahogy sokan teszik(nem engedem a gyerekem közelébe, nekem aztán ne okoskodjon, stb.).

Miért ne lehetne elfogadni mosolyogva az unokájának hozott étvágygerjesztő tablettát, annak ellenére, hogy a gyerek pl. csak akkor nem eszik, ha ott van a mama, mert nem ér rá:D Megköszönöm, elteszem és nem adom be a gyereknek, és nem neki esek, hogy ne foglalkozzon olyannal, ami nem az ő dolga:D

Hát pont ezt foglaltam össze egy mondatban.

Hogy egy okos feleség szeresse és tisztelje az anyósát elnéző mosollyal, és akkor ő is szeretve és tisztelve lesz.

Én imádom, ahogy anyósom a középkorú kicsifiát újra és újra gyerekké tenné, persze ha a férjem hagyná... :) Ilyenkor cinkosan összenevetünk, és támogatjuk tovább a mamát, amiben csak tudjuk. Ha kell, akkor törődésben (elnézzük neki, ha kéthavonta "elesik" éjjel kettőkor, de mindig pont a telefon mellett, és olyankor futunk :D), ha kell, akkor anyagilag.

Ez az élet rendje.

Mármint?

Még mindig nem értem mire gondolsz....

Az én kollégám 43 éves férfi, és nem gondoljuk, hogy pipogya, anyuci kedvenc kisfia, azért, mert minden hétvégén felpakolva jön el az anyjától. Kaják, sütik, stb. Még ki is mos neki:DDD

Ettől a kollégánk még férfi és semmi gond vele.

Egyébként sokan olyan könnyen kijelentenek olyanokat emberekről, amiket valakitől hallottak (az anyós egy sárkány, a fiús mamák szerelmesek a fiúkba, stb.), de tapasztalan nincs mögötte semmi.

Az én nagymamámnak 3 menye volt, és mindháromért oda volt, soha nem bántotta őket, és a menyei is nagyon szerették őt. Anyukám ugye ezt kapta (a minta ez volt), így (bár csak nagyon rövid ideig volt menye, mert meghalt az anyukám), nagyon jó anyós volt, szerette a menyét, és a menye is szerette őt, és még sorolhatnám, akár az én anyósomról is beszélhetnék, akinek a férjem az egyetlen fia....

És ismerek jó pár olyan anyóst, akinek lánya van, azaz neki veje. Hát...mit ne mondjak. Nem kispályások.... De ebből a néhányból nem indulok ki, mert az én családomban, pl. az sem divat, hogy a vejünket (nekem nincs és nem is lesz) piszkáljuk, utáljuk, kritizáljuk.

Nálunk ez úgy van, hogy a gyerekünk választotta, ha neki jó, akkor nekem főleg és nem fogást próbálok rajta találni....

Tudjuk, hogy szimplán savanyú a szőlő kategória.

Mert aki mindig kap, az kap "csak úgy" is, tehát nincs "csak azon az egy napon" hiányérzet-sérelem-fujjvalentinozás.

Neked most tényleg az a bajod,hogy nem kaptál semmit valentinra? :D

Tényleg ennyire felszínes vagy, és csak az ajándékokból tudod, hogy szeretnek? :/ - gáz..

Férjet kerestél , családot, vagy mikulást?

Remélhetôleg a sokat dolgozó férjed nem fog nôzni, játékgépezni, inni, drogozni, nem fogja a fizetését elverni, nem fog téged bántalmazni.

Csak "elfelejt" kedveskedni.