Csak egy ölelés (beszélgetős fórum)
előítéletes vagy..
én is és a barátja is tiszteljük a páromat, és pont ezért nem lesz soha semmi csak a szenvedés, megegyeztünk, én a barátságukat se akarom tönkretenni, ezért nem találkozunk, ha nem múlik el az érzés akkor meg nincs mit tenni, kilépek a kapcsolatomból és elköltözöm, de nem leszek senkié, és ezt a párom barátja is tudja... őszintén kívánom hogy fordítva is átéld ezt az egészet, mert így csak azt a részét tudod látni, ami a páromra vonatkozik, nem bántanám sohasem, és nos azoknak akik féltékenyek hát én szívesen odaadom ezt az egész problémát akárkinek, mi mindíg csak bírátok voltunk és teljesen váratlanul ért ez az egész, csak egy vígasztalással kezdődött, semmi mással...
Szakíts meg vele minden kapcsolatot ne találkozzatok még véletlenül sem majd az idő eldönti a továbbiakat és elmúlik szép lassan az érzés.
Ha pedig nem múlik egyikőtök részéről sem akkor mégsem a jelenlegi párod az igazi.
ha ugyan úgy odajár akkor nem fogsz belőle kiszeretni. De így meg, ha nem a párodat szereted akkor minek vagy vele?
Hogy mindig szánd, sajnáld, ha ránézel?
Vagy eléálltok és elmondjátok vagy a srácnak mond meg, h ne járjon át annyit mostanság. Ha egyáltalán el akarod felejteni.
Amit meg a hoxai hidegzhanyról írsz: tudod hány emner lett rád féltékeny pusztán már a cím miatt. Hogy neked van párod+ egy másik pali ölelget. ne csodálkozz, ha bunkón állnak hozzád, mert sokak már a téma miatt is támadnak.
Hát...hol marad a tisztelet? Párod legjobb barátja....na ez aztán gyönyörű mondhatom...
"és azt sem szeretném ha más is történne mert előbb utóbb ha ez így folytatódik fog, nagyon próbálom magamat visszafogni. ." ez nagyon durva..döntsd el mit szeretnél...szereted e a párodat avagy sem? vagy ez csak egy fellángolás? Ha megcsalod a legjobb barátjával bizony *ibanc leszel a párod szemében, és ez a legaljasabb szerintem......Bocsi, de felhúz ez a téma kicsit.
Tapasztalatból tudom mit érzel és megértelek. De.... Ez csak a hormonok játéka.
Nekem sikerült ellenállni és nem bántam meg. A munkámat adtam fel miatta.
Ha mégsem tudod elfojtani magadban az érzést le kell zárnod a kapcsolatodat ,akkor teheted meg amit most magadnak sem akarsz bevallani.
Szerintem ennyire letargikusan azért nem kell ezt felfognod..... hasonló a helyzet, valaki ostromol a szerelmével, szerencsére én nem vagyok szerelmes belé, meg nem is szeretem, viszont valamiért vonz.
Ellenállok én... de vonz a veszély, a kihívás, saját határaim feszegetése.... De egyértelműen nem fogom megcsalni a párom....ha mégis, akkor azt biztos nagyon meg fogom bánni.... Ahogy Te is, de lehet, megéri majd.... nem tudom. Ezeket mind mind neked kell eldöntened, de nem ennyire depressziósan.....csak ész érvekkel, és zárd ki a szíved.
ezaz! hergeld bele magad! ügyes vagy......
ne csinálj semmit, tudatosan kerüld el, építsd le ezt az állapotot. ha eddig semmi gond nem volt barátoddal és szereted, akkor meg fogod bánni. ez 120%
nem csak egy ölelés volt, viszont semmi mást nem tettünk, mert nem lehet... tudom hogy szeret. mert elmondta, és mert ha csak ránézek látom rajta, ez az egész úgy jött mint a villámcsapás, és egyszerűen nemtudom mit tegyek, egyenlőre próbálunk távolodni egymástól, de kínlódok méghozzául nagyon...
páromat szeretem, és nem is volt semmi gond egész idáig, de most össze vagyok zavarodva, és nem tudom hogy meddig bírom, és azt sem szeretném ha más is történne mert előbb utóbb ha ez így folytatódik fog, nagyon próbálom magamat visszafogni.. legszívesebben világgá mennék...
utálom mikor azt mondják sajnálatból lenni valakivel. ennek köze nincs a sajnálkodáshoz!
egyszerüen fellángolt. ha lelépne tuti megbánná, esetek legnagyobb százaléka ilyen
Nos.... a párodat szereted? Vagy csak sajnálatból vagy vele?
Illetve ez fellángolás, vagy tényleg sírig tartó szerelem?
Bitos, hogy a párod barátja is szeret? Illetve biztos, hogy te fontosabb vagy mint a barátja?
nem tudom mit tegyek. nincs kiút. egy öleléssel kezdődött minden, és azóta mindketten kínlódunk...
van barátom. és a legjobb barátja sokszor eljön ebben abban segíteni, vagy csak hülyéskedni hozzánk, de az elmúlt évek alatt mindíg csak barát volt ahogy ez rendben is van.. egészen múlt hétig. nem csaltam meg a párom és nem is akarom, nem történt semmi, csak átölelt, mert sírtam. Túl közel kerültünk egymáshoz, először csak azt hittük hogy valami tévedés, de aztán rájöttünk hogy nem az... szerelmesek lettünk, és most mindketten kínlódunk, és nem látok kiutat... nem lehet köztünk semmi, tudjuk mindketten, de az érzéseinknek képtelenek vagyunk parancsolni...