Civodas a szulok miatt...Rossz gyerek vagyok? (beszélgetős fórum)
Igen a szülő és a gyermek közti kapcsolatban igazán kellene jónak lenni és kölcsönösen segíteni egymást.
Eléggé zavaró dolgok ezek. Nem csodálom idegesít tégedet ez a kellemetlen helyzet. Ennek ellenére rendes vagy az anyukáddal csak ő nem veszi észre a te igyekezeted erőfeszítésedet pedig mindent megteszel érte, amit csak lehet. Kívánom oldódjon meg ez a probléma a te számodra is. Üdv és minden jót Ágnes
szia!
Ha már egy gyerek...jelen esetben te...ennyire el tud szakadni lélekben az anyjától, szerintem a szülő valamit nagyon elrontott. És tényleg nem a te életed... nem kell mások életét élned. Miért nem tesz magáért valamit???? 50 évesen még egyáltalán nem idős, el tudna menni dolgozni. Az én anyám 62 éves, és a belét kidolgozza, hogy legyen elég pénze. Persze én is segítek ha tudok neki, de ő nem adja fel. aki akar dolgozni, az talál munkát magának... Max annyit segítenék neki, a helyedben, hogy keresnék neki munkát. Akár szezonálisat. Ennyi... az nem szülő aki érzelmi támogatást nem ad a gyerekének. Ennyi erővel intézetbe is adhatott volna
Bár nekem mindent megadnak szinte a szüleim(anyagilag),mégis nagy űrt érzek.Sosem volt köztünk jó kapcsolat,ami van csak felszín,semmi kötődés a részemről.Nagyon szigorúan fogtak,már külön élünk,így valamit tudtam pótolni,de mégis hiányt érzek.Nincs anya-lánya kapcsolat,apja-lánya se nagyon.Tiszta felszínes.Anyám évek óta csak mások életéről beszél,mások gyerekeiről(ami k.-ra nem érdekel,de meghallgatom,csak ne legyen hangulatváltozása,v ne legyen depressziós,mert azt mégjobban utálom,mint a felszínes kapcsolatunkat,ami végülis nem is létezik).Ezt leszámítva mégis úgyérzem,hogy amíg tudtak neveltek,a maguk módján,csak anyagilag tudnak támogatni,lelki támaszt nem tudnak nyújtani,ettől tartozást érzek,és mindenképp segíteném őket,ha szűkségük lenne Rám.
Ezt azért írtam le,mert látom szinte egykorú vagy velem,és bennem még él a remény,hogy jó kapcsolatom legyen velük,mégha nem is lesz.(a szüleim jóval idősebbek,mint a te anyukád).
Ha Te vagy anyukád első és utolsó támasza,mert nem segít neki senki,akkor miért ne segíthetnél?Nem lenne utána bűntudatod,plusz sajnos a sok hajléktalan alkoholista és nem sorolom tovább milyen alja embereknek az utcán is volt valaha családjuk,csak éppen rosszkor rossz időben történtek velük dolgok.
Gondolkozz el ezen,hátha kicsit megjavul a segítéssel a kapcsolatotok,anyukád erőre kap,megbánja,hogy nem foglalkozott veled annyit!Ezt meg is mondhatod neki,hogy sajnálod az elmúlasztott időket,és most segítesz neki,de neki is segítenie kell neked feldolgozni dolgokat,és eztán változtatni Önmagán is!
Igen, mert amikor azt latod, hogy ok semmit nem tesztek azert hogy jobb legyen, mikorzben te anno mindent elkovettel azert hogy kiszakadj abbol a legkorbol, stb...
Szoval a tesom megjobban idegesit mint anyam, mert O meg egy erejeben levo fiatal, akinek most kellene kuzdenie.
Mert az mas amikor az ember lattja, hogy mennyit kuzdenek es probaljak mindenfele modon a dolgokat, de megsem akar osszejonni. Minthogy lehetne tenni, de inkabb bedepizem, meg sirankozom, az persze hogy egyszerubb mint kuzdeni.
Hát sajnos van egy olyan nézet,hogy jobb a lánygyermek, mert az ottmarad állandó segítségnek, míg a fiúk mennek a maguk életét élni..No ez most nem is annyira jön ide, csak eszembe jutott.
Hát nem irigyellek. Kvázi rádszakad a család. Igen, van az úgy hogy meg kell húzni a határvonalat. Egyre inkább megértem,ha nem ugrassz minden szóra segíteni.
Igen ez a baj, hogy attól még az alapvető probléma megmarad, a munkakérdés...
Az tuti viszont hogy akár segítesz akár nem, alapvetően neki kell segítenie magán amit szintén meglehet neki mondani, hogy te nem tudsz neki segíteni ha fejre áll akkor sem, de ha te fejre állsz akkor sem.
Ez mindenképpen megkell értenie akármennyire máshogy lát ő dolgokat
En mar probaltam vele, nem olyan reg elbeszelgetni, de az abaj,mint ahogy mar irtam is, nem lehet. Egyszeruen nem tud elvonatkoztatni, nem akar megerteni, csak a sajat serelmei erdeklik.
Meg atgondolom, bar most engem sem vet fel a penz, raadasul, ha az elmaradt szamlai ki lesznek fizetve, akkor azzal sem sok dolog fog valtozni. Attol meg nem lesz munkaja, stb. Es ami alegfontosabb, olyan szinten nem tudom segiteni, hogy lenyegeben megvaltozzon az elete.
Jasmin szerintem is mérlegelj hogy tudsz-e tényleg segíteni vagy sem.
Ha igen akkor dönts ahogy jónak látod, de esetleg egy beszélgetés anyukáddal jót tenne.
Lehet nem lenne haszna de neked jót tenne
Igen egyebkent sokszor hallok eseteket es azt mondom ur isten, nalunk akkor meg istenes volt a helyzet, de mindegy, mas nyomora nem vigaztal! Ez az en eletem, ezt kell elnem. Sok ilyen csalad van es sok serult gyerek, nagyon szomoru.
De most mar kezdek megingani, hogy vajon jol teszem-e a mit teszek.
Hát ahány ház annyi szokás...Én is elgondolkodom,amikor hallok olyat,hogy van aki kocsit lakást kap.De tudom,hogy nekem is megvennék,ha telne rá :)
Egy ismerősöm anyja 20 éve nem csinál semmit csak iszik és nézi a tévét.Ismerősöm suli mellett melózik,otthon leadja,mert csakazanyám..
No ilyenkor is elgondolkodom,hogy meddig az addig.
Nekem egész jó a kapcsolatom a szüleimmel, ők mindent megtettek értem,így ha kellene a segítségem és tudnék segíteni,akkor szó nélkül.
Persze nem mindegy az sem,hogy fiatalon a saját anyagi helyzetünk is bizonytalan,elég talpon maradni.
na azért nálunk sem volt annyira gáz, hallottam már sokkal rosszabb történeteket is, de azért valami hiányzott nálunk is...
Válás után meg méginkább hiányzott...
Azért szerintem ez nevelés kérdése is, mármint hogy ki mennyire önálló meg hogy ki miután elköltözött mennyire néz rá a szüleire.
Én nem azt mondom hogy rossz szülő volt, dehogy, de ha jó a kapcsolat azért csak többször keresem anyám társaságát nem?
Nekem anyuval sem olyan szoros a viszony de azért kéthetente legalább felhívom, vagy ő engem hogy élünk-e még...
Igen, nagyon rossz lehet az is, de legalabb volt benne szerencseje.
nem azt mondom, nekem a gyerekkoraim egesz jol teltek, akkor meg a szuleim nem valtak el. Nekem a pokol olyan 12-13 eves koromban kezdotott, meg akkor mar tobb dolgok felertem esszel is. Apu nagyon hianyzott, nagyon apas voltam.
Pontosan! Nem is ugy ertettem, hogy a szulo aztan koteles segiteni a felnott gyereket, de idealis esetben inkabb a szulo segitse mar ki a gyereket, mint forditva. Elvileg egy embernek 50-55 eves korara, mar van bizonyos egzisztenciaja, anyagi hattere es jol jon a segitseg a fiatalnak. Persze nem feltetlen nagy dolgokra gondolok, de most inkabb a lelki tamogatas amirol igazan beszelek.
Viszont nem 1 olyanrol hallok, hogy apuka-anyuka lakast vesz a gyereknek siman, en ilyenkor elgondolkodom.
igazad van, ez mi sose fogjuk átélni :(
De van ahol a szülő normális, sőt a gyerekkor is normális volt, de mikor kirepül a gyerek minden megváltozik és máris mintha nem is a gyereke lenne....
A páromnál meg ez van, neki mégrosszabb... mert én nem éltem át egy igazi szerető családi feelinget így nem is "hiányzik" de neki viszont nagyon is...
Legideálisabb az lenne ha senki nem szorulna a másik segítségére, álomvilágban. Igen, a fiatal élje a saját életét,viszont azzal nem értek egyet,hogy a szülőnek kellene segítenie a felnőtt gyerekét.Te ugyan nem ebben a helyzetben vagy, 19 évesen már önálló, de sokan még 30 évesen is anyu meg apu nyakán lógnak.És sok szülő öregen nem wellneshétvégézne,meg pihenne, a szomorú magyar valóság az hogy kis nyugdíjból még az unokának is ad,aki azt elvárja.Ez magyar módi! Svéd rokonomnál minden gyerek elhúzott már 18 évesen, sátoros ünnepeken ránéznek anyura,mindenki magával törődik,és miután ő eredetileg magyar, visszasírja hogy itt azért erősebb a családi kötelék.
Szóval nehéz megmondani hogy mi a helyes. Mennyire köteles a gyerek a szülő életét gatyába rázni.
Fura, neha en is azt erzem, nem lennek olyan amilyen, ha nem ilyen szuleim lennenek!
De ugy erzem, ez csak magam vigasztalasa es mikor latok egy boldog csaladot, ahol a gyerekekkel ugy bannak, ahogy kell, osszeszorul a szivem. Mi ezt soha nem fogjuk mar visszakapni, szulo csak 1 van!
Szerintem ez nem önzőség kérdése.
Mint írtam legelőszőr ezt mindenki maga látja.
Sajnos a világban nagyon sok ilyen ember van, aki küzd az életben maradásárt és aki nem csak várja a sült galambot.
Sajnálom hogy neked is olyan szülő juttot aki a második.
De te pont azért küzdesz mert nem akarsz ilyen lenni, és én is így vagyok, végülis ezért hálás is vagyok nekik....
További ajánlott fórumok:
- Most derült ki, hogy PCO-s vagyok. Ki tud róla valamit? Lehet még gyerekem?
- Tehetetlen vagyok a hisztis gyerekemmel szemben
- Rossz vagyok, ha nem szeretem,hogy a férjem előző házasságából nálunk vannak a gyerekei?
- Szerintetek, ha szerelmes vagyok egy nálam 14 évvel idősebb emberbe és ő is szeret, de van családja 2 gyerek 1 feleség van esélyem?
- Miért nem tudja elfogadni, hogy nem vagyok már gyerek?
- Köteles vagyok e zsebpénzt adni a kamasz gyerekemnek?