Büntetnéd-e az olyan férfiakat, akik nem törődnek gyermekükkel? (beszélgetős fórum)

Ne haragudj, hogy megkérdezem..de Te jól vagy? Úgy értem lelkileg...

Cikáznak a gondolataid, nagyon furcsa....

ki tudja..tudod egyszer párom apja is megöregszik...és talán rájön mit vesztett...hogy elutasította a gyermekét...

Azért vannak csodák.)

Az ember mérlegel de végül nem tudok különbséget tenni...egyformák..

Beszéljünk valami kellemesebb dologról.)

Ki hol él?

Szóval ne keverjük a dolgokat...amit leírtam..itt nincs szülő...senki...csak párom....

A dédije is gyűlölte párom apját és annak az anyját!

nekem az álmom, hogy egyszer a párom az apjával jóban legyen, akik beszélgetnek nevetnek..és érdeklődnek egymás iránt...

de te ott vagy a gyermekeidnek!

ha az egyik szülő ott van, akkor nem is számít hol a másik fél....

itt nem az anyagiakon múlik a dolog...henem egy telefon híváson, egy érdeklődő mozzanaton..vagy ha néha elmehetne a párom az apjához beszélgetni...párom ezt hiányolja...nem a támogatást....szerencsére mindenünk meg van:)))

Örülök, annak amit írtál...

Nagyon jó ezt hallani :)

Ez a fórum nem elég ezt kivesézni, hisz nem írtam le mindent...nyilván, ti más szögből látjátok azt amit én, mert én benne vagyok...

Valahol az anyát próbálom megérteni....de nem megy...ő miért ment el?

miért hagyta el a páromat?

nincs erre magyarázat...senki sem érti...az apát nem bántom, mert ő egy férfi de egy nőnek ez megbocsájthatatlan....

de páromnak az apjával több a kapcsolata mint az anyjával...mert a nagyija folyton informál minket mi merre meddig....

évi 2xtalálkozik az apjával a nagymamánál...

Belülről őrli magát....

Szeretném...ha elmenne egy szakemberhez...mert ezt lekéne már zárni...34 év után.

már nem fáj, csak van egy heg,

de ha megsérülsz akkor, ismaradhat heg mégse fáj, csak emlékszel rá...

meg kell tanulnunk ezzel együtt élni...

leírtad a választ...

és ebben az a jó, hogy lehettek boldogok, nem csak keserűek :)

de amikről írtam az nem értékrend ne haragudj....a párom szüleinek nincs értékük....se rendjük!

Istent kérem, hogy mutassa meg létezését nekik....de tudom ők is szenvednek....

de zárjuk le ezt a témát...

de nem teszik, nem érdekli őket a gyerekük.

A párodnak 34 év után nem kellene azon dolgozni, hogy őt se érdekeljék a szülei?

Nem lehet...mert ha meg is bocsájtasz bárkinek....a sebed ott marad....a hegg is fáj...

pl nekem lett volna egy gyerekem a pasi megvert...és sokáig gyűlöltem...mára megbocsájtottam...de a heggem meg van...ami néha emlékesztet mi történt a múltban!

kérlek, hagyd már ezt abba,

olyanokért okolsz bárkit, amit te nem érthetsz és nem is fogsz, mert a te értékrended más...

Ezért vagyunk mindannyian különbözőek...

És hol van ebbben az egészben

a párod és a te boldogságod....

Észre sem veszitek, hogy milyen szinten mentek bele a rosszba...

vegyétek már észre, hogy felnőttek vagytok saját élettel és nem máséval...

Ha én mindazzal foglalkoznék amiket kaptam az életemben már föld alatt lennék...

De közlöm itt vagyok és hála egy csodás asszonynak, ma már tudom, hoyg vannak dolgok amik nem az én hibáim.

És vannak dolgok, amikkel a körülöttem élők nincsenek tisztában, de mostmár én igen!!!

És hálás vagyok érte, hogy akkoriban nem az életem eldobásán és a másokkal érzett haragom jött elő bennem, hanem az, hoyg hogyan kerülhetnék ki ebből a helyzetből....

Egyedül nevelem kislányomat, az exem, a családom ellenséges viselkedését elviselve.

Elmondom mindenkivel, hogy bár vannak hullámvölgyek egyre boldogabban élek és sz...om le azokat, akiknek más kritikus megjegyzéseivel próbálják mérgezni az életem.

Ők is élik az életüket, mi is....nem hiányoznak.....

Ez van...meg kell tanulnunk ezzel együtt élni...

Nincs okod rá!

és biztois fáj a párodnak?

nem lehet, hogy örül, hogy van kihez mennie, van ahol boldog lehet?, mert ha így érez, akkor inkább erre kéne koncentrálni...