Bulémiás VOLTAM, van tapasztalatom, segíthetek. (nyílt klub)

Tényleg elég vékony vagy. Én most nagyon kövér vagyok, küzdök a kilókkal, de kiderült, hogy hormonális problémáim vannak. Nemsokára megyek vissza a dokihoz és akkor talán kapok valami gyógyszert. Most, hogy megint fogyizok, néha elkap a gépszíj és megint hányok. Na azért nem olyan sokszor. Te kaptál valamilyen kezelést?

Igen, nekem is ez volt a legnagyobb segítség :) Vagyis még most is az :) Most 163 centi vagyok és 47 kiló.

Most mennem kell a fiamért az oviba, de este felé leszek még.

Amint látod elég kevesen vagyunk ebben a klubban és nem tudom, hogy azért e, mert nem nagyon van ilyen problémája senkinek, vagy azért, mert szégyenlik.

Szia, örülök, hogy neked is sikerült nagyjából kikeveredni belőle. Nekem is az segített, hogy találtam egy olyan párt, aki törődik velem és nem érdekli, hogy hogy is nézek ki. azt azért megkérdezhetem, hogy hány kiló vagy? ha gondolod írd meg priviben.

Sziasztok! Azért vagyok itt, mert én anás voltam/vagyok (inkább visszaeső) és a bulémián túl vagyok, a barátom miatt, aki rengeteget segített. Rendszeresen kikérdezett h eszek-e rendesen, ha náluk voltam mindig tele hassal jöhettem el csak :) és akkor is azt mondta hogy szép vagyok, mikor felszedtem pár kilót, ami nekem kb a világvégét jelentette volna pár hónappal korábban. Teljesen megváltoztatta az önképem, és szerintem nagyon sok emberen ez segítene, bár míg benne voltam én sem hittem.

Szia, egész jól. Kicsit lassan haladok a fogyival, de remélem az endokrinológián felírják végre a gyógyszert és akkor gyorsabban fognak menni a kilók. Szerdán megyek neurológiára, utána kardiológia és csak utána tudok vissza menni az endokrinológiára.Remélem végre kezdenek velem valamit.

Köszi szépen.

Teljesen egyetértek veled, most az elsődleges célom, hogy ismét terhes legyek. Már sínen vagyok, ami az orvost illeti, úgyhogy remélem nemsokára összejön a baba. Most megint diétázom, de most úgy érzem, hogy ésszel csinálom. Egyenlőre jól haladok

Fordulj orvoshoz, vagy szakértőhöz, egy életmódváltás talán jobb megoldás és tartósabb is. Én is életmódot váltottam és a felfogásomat is átalakítottam. Baj mindig van, de én inkább a jóra igyekszem odafigyelni és örüni annak amim van. Jó férj, szép gyerekek, saját ház és a számláinkat is ki tudjuk fizetni. Szerintem ezek a legfontosabbak.

Az a gond, hogy gyakorlatilag 40 kg plussz van rajtam. A menceszem már két és fél éve nem jött meg és magas az inzulin szintem is, tehát mindenképpen fogynom kell. Meg aztán beterveztük a kistesót is.

Én most jobban érzem magam a bőrömben, mint amikor 17 kg-val voltam könnyebb, tehát biztosan a fejben dől el minden. Ha nem vagy nagyon túlsúlyos, akkor inkább az öltözködéseddel csinosítsd magad és próbáld jól érezni magad a bőrödben, az sokkal szebbé tesz mint néhány minusz kiló.

Köszi, hogy írtál. Tudom és érzem is, hogy nem vagyok túl rajta, viszont sok minden történt azóta. Ritkán (igen ritkán) még mindig előfordul, hogy hányok. Sokszor viszont hányingerem van és sokat kell küzdenem azért, hogy a kaja, amit megettem bent is maradjon. Főleg most, hogy megint fogyizom. Számomra a fogyókúra olyan ételek evéséből áll, amit nem szeretek. Már egy hete diétázom és egyre inkább észre veszem, hogy egyre kevesebb ételből válogatok. Most bírom abban, hogy sikerülni fog a helyes mederben maradni.

Lassan olyan lesz ez az oldal, mint egy napló. Nem baj. Nem baj. Ez azt jelenti, hogy nincsenek olyanok, akik ebben a nyamvadt betegségben szenvednek. Vagy csak szégyenlik. Vagy csak maguknak sem merik bevallani. Amikor nálam kezdődött azt sem tudtam, hogy van ilyen betegség. Hét hónap alatt fogytam 30 kg-ot. Amivel nem is lenne baj, ha ésszel csináltam volna, viszont minden áldott nap ugyan azt ettem. Az egész nem volt 400 kcal. Amikor végre elértem a kitűzött súlyt, és normális kaját akartam enni, baromira el kezdett fájni a gyomrom. Valahogy segíteni kellett magamon. És ez így ment nap mint nap, szinte minden evés után. Aztán egyszer néztem az anyukámmal valami sorozatot a tévében, amiben a csajnak ilyen baja volt. És akkor egymásra néztünk és tudtuk, hogy valami baj van. Viszont már elkapott az örvény. Egyre rosszabb lett. Amikor már nem tudtam hányni elkezdtem piálni, mert tudtam, hogy az alkoholtól hányni fogok. Bezabáltam az egész hűtőt, aztán megittam egy üveg bort, meg egy üveg brandyt. Fél óra múlva már nem volt bennem semmi. Akkor nem tudom mennyi időre meg is vakultam. Gondolom alkoholmérgezés lehetett. Bekerültem a Tündérhegyi pszichiátriára, ahol gyakorlatilag nem történt semmi. Tele akartak pumpálni gyógyszerrel, amitől egész testemben remegtem. Egy idő után már kijátszottam a nővéreket és nem vettem be. Volt egy öngyilkossági kísérletem is, ami hála a jó istennek nem sikerült. Nagyon egyedül éreztem magam. Talán úgy tudnám leírni, hogy egy sötét barlangban voltam, ahonnan nem látszott semmi fény. El kell mondanom, hogy a családom végig mellettem állt, viszont nem tudtak segíteni. Ez olyan mint a drog, vagy talán a cigi. Agyban dől el a dolog, hogy észhez térek e. Aztán három hónap múlva kikerültem, viszont a munkahelyemre már felvettek valakit a helyemre. Elküldtek. Teltek a napok. Nem változott semmi. Már annyira legyengültem, hogy a buszmegállóba sem tudtam kimenni. Irány a kórház, ahol infúziót kaptam. Itt ezen a ponton azt hiszem már kezdtem anorexiássá válni. Már alig ettem. Ha megettem egy zsemlét szinte láttam a hasamban. A hajam elkezdett nagyon hullani. Szörnyen éreztem magam. Aztán egyik este elmentem bulizni a barátnőmmel és jött valaki. Nem tudtam ki ő. Nem tudtam másnap fel fog e hívni, bár megígérte. És másnap felhívott és találkoztunk. Én mindjárt elmondtam neki, hogy milyen problémáim vannak. Soha nem titkoltam és nem szégyelltem. Gondoltam tiszta lappal kezdek. És megértette, nem is elfogadta. Viszont egyre szorosabb lett a kapcsolat. Elkezdte érdekelni mi van velem és nem törődött bele. Járt utánam a wc-re és finoman leállított. Na nem teljesen, mert hát nem voltunk egyfolytában együtt. Aztán eljött a nap amikor elhatároztuk, hogy kisbabát szeretnénk. Viszont nem jött össze. A hányást természetesen teljesen abba kellett hagynom, annak ellenére, hogy kaptam hormontablettákat, amiktől rövid idő alatt elkezdtem hízni és vissza híztam 30 kg. Amikor úgy döntöttem, hogy nem szedek be semmit, akkor lettem terhes a kisfiammal. Végül is happy and lett a vége, de nagyon hosszú utat tettem meg. Kellett valaki, akire teljes mértékben támaszkodhattam, aki bátorított és velem volt, akinek éreztem és érzem ma is a szeretetét. Ennek most már lassan kilenc éve. Ezért hát köszönöm neki, annak az embernek, aki a kisfiam apukája. Azért írtam ezt most le, mert tudom, hogy sok tini szenved ebben a betegségben és még ha most ebben a pillanatban úgy érzik, hogy nincs kiút biztos vagyok benne, hogy pár év múlva ők is szeretnének kisbabát és szeretnének anyák lenni. Szurkolok, hogy sikerüljön.

Ma voltam vérvételen, sima általános vérvételen, de muszáj, mert elmaradt a menceszem már lassan 2 és fél éve és szeretnénk egy kistesót a fiamnak. Remélem év végére összejön. Szerdán szemészet, aztán endokrinológia, neurológia és végül jöhet a nőgyógyászat. Jól elintéztem magam. De most a végére járok.

Jelenleg megint fogyózok, de most megpróbálom ésszel csinálni. Bár félek egy kicsit, na jó nagyon, hogy megint beleesem a csapdába. Viszont most már érett lettem és talán tanultam is a dologból és ami nem mellékes van egy hat éves fiam, akiért felelősséggel tartozom. Nem tehetem meg, hogy hónapokra kórházba kerüljek. Ez azért visszatartó erő. Most három óránként eszem és nem eszem cukrosat és liszteset. Meglátjuk merre haladok. Viszont amit el kell mondanom, hogy szinte folyamatosan gyötör a hányinger, mert nem olyanokat eszem, ami jól is esik. Leküzdöm.

bocsesz akik, jártak.

30 kg fogyás után bulémiás lettem. Nagyon sok mindenen mentem keresztül, elvesztettem a munkahelyemet is miatta, de kikeveredtem belőle. Várom azok jelentkezését, aki szintén ebben a cipőben járta, esetleg még most is a csapdájában vannak.