Budapest, Miskolc utcai menyasszonyi ruha szalonról mi a véleményetek? (tudásbázis kérdés)

Kedves Menyasszonyok!

Szeretném leírni nektek személyes történetemet egy esküvői ruhakölcsönzőről, hogy tudjátok, ki az, akit érdemes és célszerű elkerüli messziről.

2014 nyarán döntöttünk, úgy a párommal, hogy hivatalosan is összekötjük az életünket. Mivel külföldön élünk, egy esküvőszervezőhöz fordultunk segítségért. Az esküvőszervezőnk nagyon készséges volt, és minden téren sokat segített nekünk, ezért fordultam hozzá a menyasszonyi ruhával kapcsolatos dolgok miatt is. Kinéztem egy gyönyörű szép ruhát és kerestem egy szalont, ahol elég drága árat mondtak, így tovább keresgettem, de mivel az esküvő és minden egyéb Miskolcon zajlott, ezért ott szerettem volna ruhát is. Hosszas keresgetés után bukkantam rá erre a szalonra és varrodára, ami Miskolc belvárosában található a Szinva Parkkal szemben. 2014. júliusban a legnagyobb közösségi portálon írtam nekik, hogy tudnának e segíteni nekem, erre az üzenetre a mai napig nem érkezett válasz. Ezek után, 2014.07.31-én az esküvőszervezőnk ment be a hölgyhöz annak a ruhának a képével, amit én elképzeltem magamnak, hogy megkérdezze, el tudják e vállalni a ruha varrását. Miután korrekt árat javasoltak, és mindent megígértek, úgy döntöttem, hogy tőlük bérlem a menyecske ruhát illetve megvesszük a koszorúslány ruhákat is. 2014. decemberben utaztunk haza és megkértük az esküvőszervezőt, hogy ha megoldható, akkor szervezzen le nekünk egy találkozót az összes szolgáltatóval, illetve szervezzen egy ruhapróbát a szalonba. A ruhapróbára, ami 2014. 12. 22-én volt, eljöttek azok a koszorúslányok is akik, akkor ráértek, továbbá anyukám és az esküvőszervezőm is. A fogadtatás már ott sem olyan volt, mint, ahogy azt egy menyasszony elképzeli, végig elég lekezelő stílusban beszélt velünk a hölgy és annak ellenére, hogy én konkrét fényképeket vittem neki az álomruháról, ő azt akarta, hogy a szalonban található ruhákból válasszak. De én egyszerű ruhát szerettem volna, az ő giccses és mindenféle gyönggyel, kővel, tüllel, csipkével díszített ruháit nem szerettem volna felpróbálni. Végül két ruhát mégis felpróbáltam, csak és kizárólag azért, hogy megnézzük, az a fazon, amit kinéztem egyáltalán, hogy áll rajtam. De ő, mint utólag kiderült, már akkor úgy írta fel a jegyzetfüzetébe, mintha én azt a ruhát szerettem volna. Közben kiválasztottuk a megfelelő koszorúslány ruhát is, és megbeszéltük, hogy miután az esküvő színe a bordó fehér, így az ő ruhájuk is bordó legyen, az alján pedig legyen egy fehér rész. Ekkor letettük neki a foglalót, mind az én ruhámra, mind a koszorúslány illetve menyecskeruhákra.

Valamikor 2015. február elején hívott telefonon, hogy pontosítsunk a ruhával kapcsolatban, ekkor azt ígérte, hogy legkésőbb március közepéig elkészül a ruha. Én akkor, ennek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, ugyanis miután júliusig külföldön voltam, sem megnézni sem felpróbálni nem tudtam volna a ruhát. 2015. április. 7-én írt nekem az esküvőszervezőm, hogy a ruhám folyamatban van, ír és küld képet, ha készen lesz.

2015. április 21-én írtam az esküvőszervezőmnek, hogy az egyik, külföldön élő koszorúslány hazautazik és egyeztessünk egy időpontot, hogy mehessen ruhapróbára. 2015. április 29. 12:00-ra volt megbeszélve a ruhapróba, mert arról volt szó, hogy akkor ér rá a szalon tulajdonosa és a varrónő is. 12:05-kor már írt is a lány, hogy az eladón kívül senki nem volt bent a szalonban a megbeszélt időponton. Én erre rögtön megkerestem az esküvőszervezőt, hogy ez mégis milyen szolgáltatás, amire azt a választ kaptam, hogy bemegy és megbeszéli vele, hogy ezt, hogy képzeli és ez a hozzáállás egy menyasszonyi ruha szalonhoz, kicsit sem illik. Ezen a „ruhapróbán” a koszorúslányok jelezték az eladónak, hogy ők nem szeretnék megtartani a ruhát, így vétel helyett csak bérelnénk, ezt akkor az eladó fel is írta.

2015. május 22-én jött a hír, hogy a koszorúslány ruhák kész vannak. Alig vártam, hogy megnézzem a képeket és nagy meglepetés volt számomra, hogy a decemberben megbeszélt bordó-fehér ruhából, bordó krémszínű lett. De, ezt olyan csekély hibának gondoltam, hogy ezért már nem is szólok, ebbe beletörődtem. Az a hiba, amit viszont már nem hagyhattam szó nélkül, 2015. június 10-én történt. Három hónapos csúszással elkészült a ruhám, izgatottan vártam a fotót, hogy lássam, mégis milyen lett. Az előzetes egyeztetéskor meg volt beszélve, hogy senki nem veszi fel a ruhámat, csak én, hát a képen a szalon tulaja volt a ruhámban, de sajnos ez volt a legkisebb probléma. Amikor megláttam a képet, az volt az első, hogy írtam az esküvőszervezőmnek, hogy ez nem is az én ruhám, küldjenek arról egy fotót. De kiderült, hogy ez sajnos az enyém. Teljesen kiborultam, sírtam és alig tudtam aludni egész éjszaka, a legtöbb menyasszonynak a ruhája a legfontosabb és én kilátástalannak láttam a helyzetet. Másnap az esküvőszervezőm bement a szalonba, hogy megnézze, mégis milyen a ruha élőben. Ez meg is történt, mi aznap végig tartottuk a kapcsolatot és a hölgy azt mondta, újra csinálják a ruhát, addigra, mikorra hazaérek, ha akkor sem tetszik, választhatok az ő ruhái közül. Az utóbbi információnak nem különösebben örültem, így reménykedtem, hogy majd a második ruha szebb lesz, miután már nem kevés pénzt hagytam nála, és nem adta vissza a foglalót, hogy másik szalont keressek. Teltek a napok, közelgett a hazautazásunk napja, írtam az esküvőszervezőnek, hogy július 8-án szeretnék elmenni ruhapróbára. Le is volt egyeztetve az időpont, de anyukám a nagymamámmal együtt július 1-jén bement a szalonba, hogy megnézzék a másodszorra elkészült ruhát is. Az ott tapasztaltaktól annyira ledöbbentek, hogy odahívták az esküvőszervezőmet is. Egyiküknek sem tetszett a ruha, és a szalon tulajdonosa közölte, hogy ő nem kapott olyan képet, ami alapján neki ezt el kellett volna készítenie. Vagyis meghazudtolta az esküvőszervezőt, aki többször átküldte neki a képet, amelyet a levelezőrendszerével igazolni is tudott. Engem is meghazudtolt, mert a ruháról készült képet én személyesen hagytam ott neki. Mindennek a tetejében még ő volt felháborodva, hogy harmadszor kell megvarrnia a ruhát. Nálam itt telt be a pohár, azért a pénzért, amit én ott hagytam, ezt kaptam cserébe. Felvettük a kapcsolatot más szalonokkal, akik szerencsére segítőkészek és kedvesek voltak és elmondták, minden egyes szalonban, hogy az általam eredetileg választott szalonnak Miskolcon milyen híre van, és nem én vagyok az első, akivel ezt megcsinálták. Állítólag sok menyasszony sírva megy az utolsó pillanatban máshová, de ez alapján, a történet alapján remélem, hogy én lehetek az utolsó és más tud tanulni a hibámból.

Július 7-én utaztunk haza, majd 8-án bementem megnézni a szalonba a harmadik ruhát, amit varrtak nekem, bár ekkor már nem reménykedtem semmi jóban. Felpróbáltam a ruhát, ami tele volt hibákkal, először is a ruha ferde volt a mellrésznél, és ugyan próbálta rángatni rajtam a hölgy, de ez nem segített rajta. Továbbá, annak ellenére, hogy decemberben méretet vettek rólam, és szeretném megjegyezni, hogy nem híztam, a ruha hátulja nem ért rajtam össze, kb 10 cm hiányzott, ami elég sok. Ekkor közöltem velük, hogy nem fogom ezt a ruhát felvenni, és miután anyukám is velem volt, ő visszakérte a foglalót. Meg is kaptuk, de feltehetőleg csak azért, mert volt bent egy másik menyasszony is, és nem akarták, hogy végig hallgassa a hibáikat. Ekkor indultam el Miskolc belvárosában, hogy találjak magamnak egy szép ruhát 10 nappal az esküvőm előtt, ami szerencsére meg is történt.

Miután ez a probléma megoldódott és eljött az esküvő előtti nap, 2015. 07. 17. elindultam, hogy beszerezzem, az összes ruhát. Először a menyasszonyi ruhámért mentem, ott kifizettem a bérleti díjat és már hozhattam is a ruhát, semmi szerződés, semmi biztosíték nem kellett, pedig egy márkás ruháról beszélünk. Majd jött az eredetileg választott szalon a koszorúslány és menyecske ruhák miatt. Természetesen itt megint nem úgy alakultak a dolgok, ahogy az ember elképzeli. A 20.000 Ft-os bérelt menyecskeruháért, olyan szerződést íratott alá, hogy ha bármi baja lesz, ki kell fizetnem a teljes árat (40.000 Ft), minden adatomat elkérte, hogy bebiztosítsa magát, sőt még tanukat is hívott, hogy aláírják. Ez után került sor a koszorúslány ruhákra, amikről azt állította, hogy nem bérelni szerettem volna, hanem megvenni és igenis fizessem ki a teljes árát mind a két ruhának, mert ő nem tud mit kezdeni két bordó ruhával, ugyanis ilyen senkinek nem kell. Nem szívesen, de végül kifizettem, és amint hazaértem hívtam az esküvőszervezőt dühöngve, hogy mit képzel magáról ez a nő. Ekkor ők beszéltek egymással telefonon és végül abban maradtak, hogy a kettőből az egyik ruhát visszaveszi és annak az árát is visszaadja. Bár ha kettővel nem tud mit kezdeni, egy ruhával még annyira sem megy, de ez már nem az én problémám.

2015.07.20-án délelőtt vittem vissza a ruhákat, és ekkor is nagy eltérést vettem észre szalon és szalon között. Ahonnan a drága, márkás ruhám volt, megnézték a ruhát és mondták, hogy ezt így kell visszaadni, kicsit gyűrötten, hiszen mégis csak egy napig rajtam volt. A másiknál, ketten, alaposan kétszer nézték végig, hogy nincs e rajta valamilyen sérülés, mert akkor az, nekik még 20.000 Ft lenne. De sajnos csalódniuk kellett, ugyanis nem volt rajta semmi, direkt vigyáztam is rá, hogy lássam az elkeseredett fejét a tulajnak. Bár itt szívesen megjegyeztem volna neki, hogy elfelejtették kitisztítani a ruhát, ugyanis sajnos büdös volt, de annyira nem tudom elviselni ezt az embert, hogy az volt a célom, hogy minél hamarabb kijöhessek az üzletből.

Minden esküvői ruhát, menyecske ruhát és koszorúslány ruhát kereső lánynak üzenem, messziről kerüljétek el a Szinva Parkkal szemben lévő rózsaszín, női névről elnevezett szalont, mert ott semmi jóra nem lehet számítani, és csak megalázottságban részesülhet mindenki, aki felemeli a szavát a neki nem tetsző ruha ellen.