Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Boldogság, fájdalom, pánik, depresszió és az újratervezés I. fórum

Boldogság, fájdalom, pánik, depresszió és az újratervezés I. (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: Boldogság, fájdalom, pánik, depresszió és az újratervezés I.

1 2
45. ca43169457 (válaszként erre: 42. - Hmcsaken)
2014. máj. 14. 11:21

Sajnos nem divat a pánikbetegség, genetikailag örökölhető, illetve "tanulható". A pánikbetegség a legfélelmetesebb pszichés zavaraink egyike. A váratlan rohamok ugyanis nemcsak halálfélelmet okoznak, de az esetek többségében szinte ellehetetlenítik a páciensek életét. Mivel a pszichológusok szerint lelki tényezők állnak a háttérben, utánajártunk, ez esetben milyen pszichés faktorokról lehet szó.A pánikbeteg személy állandó félelemben él. Nem csoda, hiszen tudja, hogy a pánikroham nemcsak hogy váratlanul súlyt le rá, de rendszerint iszonyú halálfélelmet hoz magával. A betegeknél ekkor olyan fizikális tünetek jelennek meg, mint az erős szívdobogás, a mellkasi fájdalom, a légszomj, az izzadás, a remegés vagy a látászavar. Egy-egy roham akár fél óráig is eltarthat, és érdekes módon nem az otthon biztonságában, hanem útközben: munkába menet, utcán, villamoson, bevásárlás közben éri a betegeket. Talán érthető, hogy a pánikbeteg személyek rövid idő alatt egy elkerülő stratégia szerint kezdenek el élni: ritkán mennek el otthonról, nem járnak társaságba, se vásárolni, azaz minél kevesebb időt töltenek házon kívül, hogy roham esetén ne kerülhessenek veszélybe. Ennek következtében nemcsak hogy izolálódnak, de sem az iskolában, sem a munkahelyen nem tudnak helytállni.


Kívánom, hogy sose legyen benne részed. Nekem volt, meggyógyultam.

2014. máj. 13. 17:25

Érzelmi dolgokban nekem "könnyen megy" az újratervezés... úgy értem, hogy könnyen el tudom fogadni, ha valaki elmegy, vagy már nem férek bele az életébe (mint barát/szerető/pár... stb.). Úgy értem; aki könnyen teremt kapcsolatokat, az ilyen szempontból áthidalja a gödreit... ilyen ez. Ebben én nem tudok segíteni... sajnos.


Az anyagiak az más tészta. Még nem hallottam hiteles sikersztorit a felkapaszkodásról a lecsúszottaktól; csak a lecsúszottakról mindenféle tévés nyavajgást tele logikai döccenőkkel (inkább oximoronokkal). Aki rám hallgat, az bármit megtesz azért; hogy ne csússzon le. Mert (hajlok arra, hogy kijelentsem): lentről, hathatós segítség / csoda nélkül, nincs visszatérés. Becsület, emberség, tisztesség... kit izgat? Nem tudsz értük kenyeret venni a boltban... :( Ne csússz le - és ezért semmi nem drága! Ennyi a titok... ;)

43. ca43169457 (válaszként erre: 42. - Hmcsaken)
2014. máj. 13. 12:59
Valóban igazad van, ezt így kellene, de erre nem mindenki képes. Értem én hogy miről írsz. Voltam már gödörben és magam húztam ki a bajból...
2014. máj. 13. 09:26

Sziasztok, en ezt nem ertem manapsag mindenki depresszios meg panikbeteg, mi ez valami divatbetegseg? Az emberek nem ismerik onmagukat ,nincs onbizalmuk, szukseguk van ra , hogy valaki tamogassa oket, hogy megmondja mas nekik kik ok valojaban, hogy szeressek oket mert ha nem szeretik oket akkor elvesznek . Ket eve vagyok egyedul es teljesen kiegyensulyozott vagyok, vannak barataim, tarsasagba jarok.

Onmagaval legyen tisztaba az ember, szerese onmagat, alljon ki onagaert. En is fogytam mar 10 kg t ket honap alatt, de egyedul alltam fel, ez a sajat harcom volt. Erosebb lettem. Emberek vagyunk, de hogy manapsag mindenki depis...ennek oka van. Magadnak akarj megfelelni ne masnak, ennyi embernek ugysem lehet. ONMAGADNAK KELL,BAR LEHET AZ A LEGNEHEZEBB :)

Szep napot

2014. ápr. 28. 09:45
Eléggé nagy a csend itt. Még a topik indítója is eltűnt. :-( Mi újság? Hol vagytok?
40. ca43169457 (válaszként erre: 39. - 88ba0ab715)
2014. ápr. 23. 06:17
Szia! Én most csak jó reggelt tudok már kívánni Neked! :-) Véleményem szerint semmi akadálya nincs, hogy csatlakozz a fórumba. Örülök, hogy kilábaltál a depressziódból! :-)
2014. ápr. 22. 21:28

Sziasztok! Szívesen csatlakoznék a fórumba, mivel én is kifelé haladok a depresszióból (gyógyszert már 2 hónapja nem szedek). A mozgás rendszeressé tétele nekem nehezemre esik, sosem voltam sportos. Most épp itthon vagyok betegállományban (sima nátha), és nagyon egyedül éreztem magam, gondoltam, segítene, ha itt beszélgetnék. Szép estét mindenkinek!

Örülnék, ha reagálna valaki, és kicsit beszélgethetnénk.

38. ca43169457 (válaszként erre: 32. - Csakegycikk)
2014. ápr. 22. 07:30
Nagyon nagyon boldog vagyok, hogy már ennyire jobban vagy. Igazán jó ezt olvasni. A torna a mozgás is csodát tesz, nem csak emberi testtel, hanem a lélekkel is. :-)
37. ca43169457 (válaszként erre: 36. - Csakegycikk)
2014. ápr. 22. 07:29
Szia! Remélem, hogy jobban vagy és a meditáció segített. A pszichológiai terápia milyen volt? Régebben én is jártam, de nekem nem nagyon jött be. :-(
2014. ápr. 18. 19:53

Tipikus magyar mentalitás...

Avagy hogyan húzzunk le mást...

Először is ha mindenki más nem azon a véleményen volt mint én akkor van benne valami igazság h én láttam rosszul. Akkor ennyi erővel a szüleimet is tagadjam meg?

Nem gxőzött megbsenki, én magam gondolom így hosszas beszélgetések után.

Nem egy nap alatt változtam ennyit. A cikk megírása és megjelenése között több hét telt el, ezalatt túl vagyok már 3pszichológiai terápián és egy pár meditációs órán.

2014. ápr. 18. 13:19
Nem akarok vèszmadàr lenni,de lesz ennek mèg böjtje.Valahogy nem hiszek abban,hogy valaki nem àll a màsik mellett,aztàn megmagyaràzza,hogy ez azèrt volt,mert a màsiknak így jó.Azok,akiket tènyleg hagyni kellene,azok soha nem làtjàk be,de egy nap alatt ez a 180 fokos fordulat arra utal!hogy meggyőztèk olyanról,ami lehet!hogy nem is jó?Ennyire nem szabadna màsoktól függeni,mert így az ember feladja önmagàt.
2014. ápr. 18. 12:43
Kellemes ünnepeket mindenkinek, örülök, hogy a cikk írójának jól alakulnak a dolgai.
33. csakegycikk (válaszként erre: 28. - Ca43169457)
2014. ápr. 18. 11:25
Csak azért nem válaszoltam, mert vártam, hogy ki, mit ír a cikkemre és a végén akartam írni egy hosszabb hozzászólást, meg hát ugye az élet változtatásom miatt nagyon sok dolgom volt.
2014. ápr. 18. 11:24

Sziasztok!

Már sokkal jobban vagyok. Sok energiát kell bele fektetni abba, hogy jobban legyek. Már 1000x jobban vagyok, gyorsan le is kopogom.

Segít az edzés, az emberek közé menés, hogy nem lustulok itthon, hanem bejárok minden órámra az egyetemen, hogy mindig elfoglalom magam és nincs időm a sok rossz dolgon gondolkodni. Ezek már így vannak, megtörténtek, kialakultak stb... már nem tudok rajta változtatni, azon viszont igen, hogy ezután milyen lesz az életem.

A Páromat nem fogom elhagyni, mert szeretjük egymást és bár nem állt mellettem, nem azért nem állt, mert ne szeretne, hanem azért, mert nekem jót akart. Úgy szintén a szüleim. Meglehetett volna oldani is azt a ,,problémát" amit én akartam, de sajnos úgy hozta az élte, azt csak én láttam jónak. Talán majd idővel bebizonyosodik, hogy tényleg jó volt, hogy rájuk hallgattam.

Pozitívan nézek szembe a jövőmmel, van egy csodás Párom, akivel minden úgy néz ki soha nem volt ennyire harmonikus a kapcsolatunk, mint most. Mert nem csak Ő kell hozzá, hanem én is... és persze, hogy ő sem úgy áll hozzám, ha én is 180 °-ot változtam. Szeretem suliba járni, készülök a második nyelvvizsgámra, van hol lakunk, van mit ennünk, szeretjük egymást, süt a nap, jön a Húsvét...mi kell még??? :)


Kívánok mindenkinek nagyon sok boldog és kellemes ünnepeket!

31. annie79 (válaszként erre: 28. - Ca43169457)
2014. ápr. 18. 08:58
Igen, ezen én is elgondolkoztam. Lehet, hogy az ő saját konkrét problémájára várt tippeket, hiszen mennyi energiát fektethetett abba, ahogy leírta! De a pszichiátrián problémamegoldó terápián is az volt a lényeg, hogy valaki feldobott egy témát, és a többiek, akik már voltak hasonló helyzetben, elmesèltèk hogyan oldották meg, és ebből meríthettek a többiek. Tehát kedves "csakegycikk": ha nem is szólsz hozzá, reméljük hasonlóságokra találsz a saját és itt felvázolt élethelyzetekkel. De ha bármikor meggondolod magad, szeretettel várunk újra!
30. annie79 (válaszként erre: 27. - Sly7105)
2014. ápr. 18. 08:45

Már oviba is ingáztam, tehát 31 éve. Ez a hoxázás viszont jó elfoglaltság buszra. Vidéken a szakmámban nem tudnék elhelyezkedni, vagy ami munka lenne, töredékét fizetné.

Tök jó beszélgetni Veletek!

2014. ápr. 18. 08:35
Neked emberekkel kell kommunikálnod!! Ahol csak tudsz! Nem filmezni, olvasni, otthon lenni..
28. ca43169457 (válaszként erre: 27. - Sly7105)
2014. ápr. 18. 05:34
A krédésed jogos. Hiszen, ha az ember felvet egy ilyen komoly témát, feltételezem, hogy meglátásokat is vár, véleményeket segítséget.
2014. ápr. 17. 22:30

A cikk írója vajon miért nem csatlakozik a beszélgetéshez?


Anie79! Reggeltől estig dolgozni iszonyú megterhelő lehet, elhiszem, hogy így semmire sincs idő, még talán kedv sem, egy ilyen kötöttség nagyon sok energiát kivesz az emberből.

26. annie79 (válaszként erre: 25. - Krisz42)
2014. ápr. 17. 20:01
Na ez már közelebb áll a valósághoz. Emberek közé nem tudok menni ha nem muszáj, elég napi 4 óra busz-metró-villamos, de a sorozatok új részeit alig várom mindig, és az általam kedvelt témájú filmeket is folyamatosan keresem. :) ilyenből kellene még egy pár... És még egyszer köszi!
25. Krisz42 (válaszként erre: 24. - Annie79)
2014. ápr. 17. 19:54
Akkor mozi,színhàz.A baràtod oldja meg a sajàt problèmàit,nèlküled.Ha ott van,akkor szerintem te is jobban elhagyod magad.Na meg màshogy reagàlsz dolgokra.
24. annie79 (válaszként erre: 21. - Krisz42)
2014. ápr. 17. 19:46
Köszönöm az újabb tippeket, itt tényleg olyan rendes mindenki. Viszont a javaslatodat sem tudom kivitelezni, mert vidékről járok Pestre dolgozni, reggel 7-kor indulok és este 8-ra érek haza. A párommal is vagyunk is meg nem is, neki is vannak problémái, segítünk egymásnak, csinálunk közös programokat hetente egyszer, és max. puszit ad a számra... Olvasni is csak ha nagyon muszáj mert diszlexiás vagyok...
23. annie79 (válaszként erre: 20. - Sly7105)
2014. ápr. 17. 19:39
Igen, tudom hogy baj, hogy ennyire semmihez sincsen kedvem, és járok is pszichiáterhez. Arra gondoltam, írok egy listát, hogy ha rám tör a depresszió, mit érzek, mitől félek, és így szerintem meg fogom találni a megoldást.
2014. ápr. 17. 19:20

Tudod mit kéne tenned? Elhagyni a párodat, mert csak lehúz téged, nem visz előre.

Összeszedni magad, kitartást gyakorolni, önismeret fejleszteni és nem feküdni egész nap, siránkozva, hogy de szörnyű az élet. Nem tud itt senki Neked segíteni, ha Te nem akarod, nem változtatsz..mások is átmentek borzalmas dolgokon, pánikbetegségen, mégis meggyógyították magukat, ráadásul gyógyszer nélkül,de persze könnyebb hagyni, hogy menjenek a napok és szenvedni tovább...Annyi, de annyi ilyen ember van ezen a fórumon és a legtöbb meg se próbál kijönni belőle....

21. Krisz42 (válaszként erre: 19. - Annie79)
2014. ápr. 17. 18:18
Nèzd,ha a pàrod nem tud segíteni,akkor akàrmennyire is úgy gondolod,hogy nem bírod nèlküle,mègsem jobb,ha vele maradsz.Nagyon lehúz,mellette sokkal nehezebb lesz meggyógyulni is.Munka utàn ne rohanj haza,próbàlj sètâlni,meginni akàr egy teàt,kàvèt valahol,hogy emberek között legyél ès ne pànikolj.Vagy menj be egy könyvesboltba,vàlogass sokàig,aztàn iràny haza vagy egy napsütèses padra,ahol olvashatsz.Az is kikapcsol ès segíthet is.
20. Sly7105 (válaszként erre: 19. - Annie79)
2014. ápr. 17. 17:41
Értem. Ez viszont remélem tudod, hogy nagy baj. Mármint hogy semmihez sincs kedved... Egyébként aki a kutyára teherként tekint az ne is tartson én úgy gondolom. Bár hidd el - annak ellenére, hogy öklendezel a szaguktól - a kutya nemcsak társa, de segítője is tud lenni az embernek. Nem rábeszélni akarlak, csak ezt a kutyák védelmében muszáj volt elmondanom, mert én nagy kutyabarát vagyok, nekem 3 kutyám is van, igaz nagyon sok feladat, macera, sok esetben bosszúság is akad velük, de velük teljes az életem, imádom őket és azon túl, hogy plusz feladatokat ró az emberre nagyon sokat lehet kapni is tőlük. Na, de tényleg ez nem kampánybeszéd volt, csak ez így van. Ha valaki ennyire kedvetlen, hogy semmihez sincs kedve, csak feküdni, az komoly gond, talán mégis kellene a külső segítség!
19. annie79 (válaszként erre: 18. - Sly7105)
2014. ápr. 17. 16:19
Egyetértek, hogy ha valaki segíteni nem tud, akkor legalább ne ártson! Tudom hogy a kutya csak egy tipp volt, de öklendezem a szaguktól, és semmilyen plusz terhet nem akarok magamra vállalni abban a pici szabad időmben ami még van: otthon csak feküdni és pihenni akarok, semmihez sincsen kedvem.
18. Sly7105 (válaszként erre: 8. - Annie79)
2014. ápr. 17. 14:18
Akkor örülök, nem akarok bántani senkit. Amondó vagyok, ha valaki segíteni nem tud, akkor legalább ne ártson. Sajnos ez nem mindig tapasztalható embertársainktól. De tényleg azt mondom, hogy próbálj találni valamiféle lelki békét magadban, valami kapaszkodót, amiben jól érzed magad, és akkor ki lehet jönni a gödörből. Talán mégis egy ötlet: egy kutyus, és a vele való törődés talán segíthetne... mit szólsz? Tudod az állatok nagyon jó hatással vannak a lélelkre, persze ki szereti őket, csak nekik. Nah, szóval, ne hagyd hogy eluralkodjon rajtad a mindenféle rossz!!!
17. annie79 (válaszként erre: 15. - Da54621ded)
2014. ápr. 17. 10:08

Szia Szilvi!

Elgondolkodtató amit írsz, köszönöm, és lehet benne valami. Én is tudom hogy gondolkoznom kellene, hogy hogy oldjam meg a problémáimat, a "modell" bennem van, de jelenleg felkelni is alig van akaraterőm. Tehát hiába van bennem a modell, ha nincs hozzá motiváció, akaraterő, ha az élet már csak szenvedés, és feladtam az egészet. Valami tipp esetleg?

2014. ápr. 17. 09:50
Hű! ennyi hozzászólást! Alig tudtam végig olvasni. A cikk írójától kérdezem, hogy remélem, hogy már jobban van!
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook