Boldogan túlélni - avagy szülőnek lenni nem egyszerű (beszélgetős fórum)

A Kisfiam 17 hónapos, eddig 3 vagy 4 éjszakát aludt át... még most is felébred 2-szer, 3-szor enni.

Kitartás, magamat is ezzel vigasztalom:))) Nekem is volt egyébként ilyen "kiborulós" időszakom, azt javaslom, aludj vele a kicsivel napközben, különben nem fogod bírni.

Jaj, de ismerős :)

Az én Kisfiam a napokban lesz 1 éves, de éjjel még 3-4-szer is felébred, felsír.Még szopizik.

Iszonyat nehéz, Ő már köztünk alszik, és bár így sem a legjobb, azért a helyzet kibírhatóbb, mint volt.

Kitartás!

Én azzal nyugtatom magam, hogy ha már eléri a tinikort, csak hagy minket aludni :D Bár akkor meg lehet, mi nem alszunk :D

Kitrtás! És biztosan jó anya vagy, majd ha nagyobb lesz meg is fogja köszönni ezt neked!!! Az én lányom majdnem 2,5 éves koráig produkálta az általad leírtakat és ott volt még mellé a 3 évvel idősebb bátyja is aki szintén megérne egy misét... De minden elmúlik egyszer....

Boldog Karácsonyt a kicsi lánnyal!!!!

Szerencsére az én kisfiam 1 hónapos kora óta átaludja az éjszakát, de azért voltak kivételes éjszakák egymás után is, hát nem volt kellemes, tudom mien.

Egy ismerős anyukánál voltak alvási gondok a kisfiával aki most 22 hónapos, sokszor kelt éjszaka. Ők természetgyógyászhoz vitték el és azóta megszünt, átalussza az éjszakát. Egy próbát megér.

Kitartás! El fog múlni. Teljesen ilyen volt az én fiam is. Én is teljesen kimerültem az első években, a férjem egyszer sem kelt fel hozzá éjszaka, mert neki másnap dolgoznia kellett. Ráadásul az én fiam rettentően rossz alvó volt. Volt hogy éjszaka 15-20x is ébredt, de szerencsére hamar vissza aludt, ahogy visszakapta a cumit, persze én még vissza sem aludtam, mikor ő újra felsírt. És ez ment jó egyéves koráig. Onnantól kezdve 2,5 éves koráig már "csak" kb. 5x ébredt. Ekkor szoktattuk le a cumiról, és szinte onnantól kezdve végigalussza az éjszakát.

Hálistennek a 2. fiam teljesen az ellentétje, ő már 2 hónapos korától kezdve végigalussza az éjszakát.

Persze, hogy nem veszünk:)

Békés, boldog karácsonyt kívánok nektek!

Jó, szerintem ezen nem veszünk össze. :-)

Nem feltétlen van erre szükség, szerintem az Anyuka is rosszul fogalmazott, de ha arról van szó, akkor lehet vinni, mert kára nem lesz belőle.

Egyébként a napirend az nálunk is szent volt, a legelején különösen, mindent ahhoz igazítottunk és nem is volt belőle baj.

Kellemes ünnepeket Neked!

Én pedig azt gondolom, hogy egy 2-3 hónapos csecsemőnek erre nincs szüksége- neki az anyja kell és a kis napirendje.

Ugyanakkor én sem vagyok annak híve, hogy be kell zárkózni, de az első 3 hónapnak szerintem nem arról kell szólnia, hogy vinni kell a gyereket.

Nem ettől függ, milyen lesz a gyereked, hogy viszed-e 4 hónaposan mindenhova. Van egy veleszületett tulajdonsága, személyisége, amin te alakíthatsz egy kicsit, formálhatsz, de a lényeges jegyeken nem tudsz változtatni.

Szia!

Az én kislányom dettó ugyanez, amit írtál. 2,5 éves most, de még mindig kel éjjel. De azért most már sokkal jobb a helyzet. 6 hós volt, mikor már nem bírtam tovább és kínomban már elmentem egy homeopátiás orvoshoz. Nekünk nagyon sokat segített és segít azóta is, mert ha újra és újra kezd előjönni a nemalvás megyünk és mindig segít.

Volt olyan, hogy elígérkeztünk vendégségbe, előtte éjszaka pont keveset aludtunk, összeestem a fáradtságtól, fizikailag fájt, magambaöntöttem koffeint, az se segített, borult a napirend stb., de valahogy összeszedtem magam, és elvittem a bébit társaságba, mert tudtam ,hogy szüksége van rá, pedig magamról nem tudtam ,olyan fáradt voltam

khm...

Ugyan, eszedbe ne jusson, hogy nem vagy jó anya! Szerintem amelyik Anyában egyáltalán felmerül ez a kérdés, hogy esetleg nem elég jó, az mind igazán jó Anyukája a gyerekének. :-)

Nem akarom az észt osztani, de meggyőződésem, hogy egy gyereknek meg kell tanulnia egyedül elaludni és visszaaludni. Szóval szerintem ha csak nyűglődik éjszakánként, én nem mennék be, próbáljon egyedül visszaaludni.

Mielőtt bárki szívtelennek titulálna, SOSEM hagytam órákig sírni a Lányomat, de nem is mentem be első nyekkenésre.

Ja és amit még érdemes lenne átgondolni, hogy miért ébredhet meg olyan gyakran. Mivel akkor nem éhes. Nincs-e meleg a szobában vagy éppen hideg, nem száraz-e a levegő...stb.

Sok sikert Neked és hidd el, jobb lesz majd.

Én is azt mondom ne legyen lelki ismeretfurdalásod.Segíteni sajnos nem nagyon tudok,nekem jó alvó a lányom,de nekünk is az első 2-3 hónap elég nehéz volt.Akkor én is azt kérdeztem magamtól,hogy miért nem mondta senki,hogy ez ilyen nehéz????És miért ordít ennyit egy csecsemő,és miért nem alszik,és stb stb.aztán könnyebb lett,de még mindig vannak nehéz periódusok.Tapasztaltabb anyukák azt mondjáK mindig nehéz,csak mindig máshogyan nehéz :D

Aztán meg kiderül,hogy az anyák kb 80%-a érezte magát már ilyen ramatyul.Ki ezért-ki azért.

Kitartás.Én egyébként megnézetném egy gasztros dokival.

Kitartas!:) ezt magamnak is mondogatom...

A mi kisfiunk nemreg mult egy honapos es ha csak a mai ejszakat veszem,fel 4-kor még nem aludt.Pffff, gondolhatod,milyen fitt vagyok. Mar arra sem emlexem vissza,vegul mitol is aludt el.

Sztem mindenkinek vannak nehez/nehezebb pillanatai, de ettol nem leszunk rossz anyukak.

Sok boldogsagot esegeszseget nektek:)

Én most várom az első babám. Félek én is attól az időszaktól, hogy nehéz éjszakáink lesznek.

Csak reménykedni tudok, hogy kivételesen nyugis, jó alvó baba, lesz... micsoda elvárások... :)

Én sem tudom, hogyan fogom majd ezt az időszakot, és a fáradt, nyugtalan időszakot átvészelni, de talán az az egy dolog nyugtat, hogy idáig az ilyen helyzeteket, legyen az hosszútávú kellemetlenség, de sok türelemmel, megértéssel, és egy kis kikapcsolódással idáig mindig túléltem.

Igaz az anyaság kérdése másabb problémákat fog felvetni, de remélem az idáig bevált türelemmel és néha kikapcsolással (5 percnyi szünet, egy kis nyugis bevásárlás, egy kis magányosan töltött idő)

talán segíteni fog valamelyest.

Talán itt is érvényes az, ha nem vagyunk kipihentek, idegesebbé, ingerlékenyebbé, és türelmetlenné válik az ember.

Szerintem ahhoz, hogy ezt az időszakot túlélje az ember, kell egy kis üres járat, amikor valaki egy picit tud támogatni. Legyen az egy félórácska, vagy bármennyi idő.

Én egyenlőre ebben reménykedem, ha ilyen helyzetben lennék majd én is, talán ez segíteni fog.

Kitartást, és ne aggódj afelől, hogy nem érzed magad ilyenkor elég jó anyukának! Szerintem jó anyuka vagy, csak kifáradtál és ha nem tudsz kire támaszkodni olykor-olykor, akkor nehéz időszak lesz az biztos.

De minden rossznak egyszer vége szakad, és ahogy a már tapasztalt anyukák is írták, később ez meg fog változni. :)

Szóval türelem, és drukkolok, hogy minél hamarabb nyugodt éjszakáitok legyenek! :)

NE LEGYEN LELKIFURDALÁSOD!

Szerintem ezt minden második nő így gondolja! Ez idő mire beáll. 3 éves korában már emlékezni sem fogsz erre csak addig bírjátok ki és használj ki egy percet is, ha pihenni tudsz!

És ne aggódj! :) Boldog Karácsonyt!

Persze, hogy nem egyszerű.

Én úgy gondolom, hogy vannak szerencsés és kevébé szerencsés szülők. Van, akik jó alvó babát "kap", van, aki nem.

Csak sokan elfelejtik, hogy teljesen természetes, hogy kelni kell a gyerekhez éjjel akár többször is nagyon sokáig.

Én sem viseltem jól (a legmorcosabb akkor vagyok, ha nem tudom magam kipihenni) de ez van, ezt "kell" szeretni.

Az meg szerintem nagy butaság, hogy valaki azt írta a pár hónapos gyerekére, hogy szüksége van társaságra. NINCS!

Egy ekkora gyereknek nem kell pláza és nem kell társaság, csak az anyja és a megszokott napirendje, ami biztonságot ad neki.

Kitartás, fel a fejjel, lesz ez rosszabb is!

:)

Nekem még a kórházban szóltak anno 7 éve, hogy oldalt fektették a fiamat, mert nagyon bukós baba volt. így csináltam otthon is, 3 hetes korától végigaludta az éjjeleket. (ha nagyon véletlenül még nem próbáltad volna ki...csak azért írom)

A másik a fogzás. A gyerekorvos mondta, hogy ahogy elkezdődik, adjak a gyereknek éjjelre nurofent és lenyugszik tőle. így semmi gondunk nem volt. Esetleg, ha nagyon kimerült vagy, kipróbálhatod, nem lesz baja a picinek tőle, csak alszik egy jót..:)))) Emiatt nem kell támadni, unokatesóm fia is nagyon rossz alvó volt, nekik egy egy pihentető éjjel miatt ajánlotta a doki a nurofent.

Nagyon sokan érezzük/éreztük ezt, hidd el tényleg jobb lesz később. Az én fiam sem aludt a kórházban, igaz ott szegényem folyton éhes volt :(

Hidd el, nem lesz mindig ilyen! Én is féltem a mozgásfejlődéstől-fogzástól, de néhány apróságot leszámítva pozitívan csalódtam!

Kitartás!!! Még csak pár hónap telt el, de mi már nosztalgiázva gondolunk vissza ezekre a nehéz időszakokra :)

Megnyugtató ilyen cikket olvasni. Én is azon gondolkoztam, h hogyan lehetséges, hogy amíg nincs gyereke egy nőnek, majd' megvész, hogy legyen! Amikor meg megszületik, alig várja, hogy valaki vigye innen (kis túlzással). Magamon is csodálkozom, amikor anyu jön hozzánk több napra, már úgy várom, mint a messiást. Utóbb már a perceket számoltam, hogy mikor ér ide. Az utolsó fél órában a gyermekemmel már a daloló mesekönyvet hallgattuk oda-vissza, századjára, hogy azzal is telik az idő. Azalatt az idő alatt, hogy nálunk volt, néha úgy magamhoz szorongattam a gyerekem, mert nagyon hiányzott, de egy perc elteltével mondtam, hogy vegye ki a kezemből, mert elég volt.

Közben az állandő aggódás és lelkifurdalás is kimerítő. Ma is arra riadtam fel reggel, hogy miért nem tudtam tovább szoptatni, hogy talán ha így meg úgy lett volna... És ezt magamban kell feldolgozni, hiába zúdítanám a férjemre, és még leplezni is kell előtte,hogy már korán reggel borongós lett a hangulatom, mert erre a gondolatra riadtam...

Még akkor is, ha nincs sok gond egy gyerekkel, szerintem nagyon nehéz, mert az ember sajnos elront dolgokat. Például olyanra gondolok, hogy most az ünnepi készülődésben bemerészkedtünk egy bevásárlóközpontba, hát majd' idegbajt kaptam legbelül, hogy most rosszat teszek vagy sem? Mert azt sem lehet, hogy a gyerek azt higgye, hogy csak az anyja meg még egy pár ember él a Földön. (Volt is csodálkozás a plázában, szegény, nem is sejtette, hogy ennyi ember él, hátha még tudná, hogy még annál is több.)

Én is úgy sejtem, hogy ez nem lesz könnyebb. Jön majd a fogzás stb.

És mit csinálnuk majd később, nagyobb korában, amikor néha-néha beteg lesz?...

Valahogy muszáj lazulni, megnyugodni.

Fáradtság is nehéz. Volt olyan, hogy elígérkeztünk vendégségbe, előtte éjszaka pont keveset aludtunk, összeestem a fáradtságtól, fizikailag fájt, magambaöntöttem koffeint, az se segített, borult a napirend stb., de valahogy összeszedtem magam, és elvittem a bébit társaságba, mert tudtam ,hogy szüksége van rá, pedig magamról nem tudtam ,olyan fáradt voltam.

Amúgy az én gyerekem is olyan boldog (lehet, hogy csak azért röhög folyton, mert én állandóan mosolygok rá, és ezt leste el, nem tudom), már korán reggel mosolyog, beszélget, imádnivaló.

Az én fiam is ezt csinálta :) Majd' egy éves koráig bukott, rémes alvó volt, hasvájós a javából, ha pedig a foga jött, ment a hasa és véresre maródott a popsija (hiába azonnal pelenkáztam). Válogatós volt a kajákban, sokáig csak gyümölcsöt és tápszert volt hajlandó enni.

Bármit kipróbáltam, semmitől sem lett könnyebb az életünk. Egy éves korára enyhült a helyzet, de a 15. hónapra megszületett a kistesó :D

A két gyerek ég és föld volt, úgyhogy beigazolódott számomra, nem bennem volt a hiba, egyszerűen a fiam volt több törődést igénylő gyerek. Érdekes, kis ovisként most vele sokkal könnyebb az élet (nem hisztis, jól eszik, nyugodtan alszik), míg a hugicája egy igazi tragika, vagyis nem egyszerű eset (pedig babaként csak evett, aludt).

Kitartást, nemsokára jobb lesz! És nem benned van a hiba!

Mindened lehet, csak lelkiismeret-furdalásod nem! Vannak ilyen csecsemők, nem is kevesen.

Az első fiam "minta"baba volt, az első naptól kezdve végigaludta az éjszakákat.

A második viszont bőven bepótolta! 2 éves(!) koráig nem volt éjszaka, hogy ne kellett volna legalább egyszer felkelni hozzá. Persze, én is kiborultam a folytonos kialvatlanságtól.

Úgy oldottuk meg, hogy a dolgozós napok előtti éjszakákon a férjem a nappaliban aludt, hogy ki tudja magát pihenni, aztán pénteken és szombaton cseréltünk: én aludtam távol az "ügyelettől", így legalább kétszer egy héten rendesen alhattam. Ez pont elég volt, hogy kibírjam a következő 5 napot; s ráadásul tudtam: megint lesz 2 nyugodt éjszakám.