Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Boldogan túlélni - avagy szülőnek lenni nem egyszerű fórum

Boldogan túlélni - avagy szülőnek lenni nem egyszerű (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: Boldogan túlélni - avagy szülőnek lenni nem egyszerű

1 2 3
2012. dec. 23. 23:08

A Kisfiam 17 hónapos, eddig 3 vagy 4 éjszakát aludt át... még most is felébred 2-szer, 3-szor enni.

Kitartás, magamat is ezzel vigasztalom:))) Nekem is volt egyébként ilyen "kiborulós" időszakom, azt javaslom, aludj vele a kicsivel napközben, különben nem fogod bírni.

2012. dec. 23. 22:38
Nekem már 2 éves a fiam, de még egy éjjelt nem aludtam egy huzamban ebben a 2 évben végig és mivel egyáltalán nincs senki, de szó szerint SENKI a rokonságban, aki bevonható (nem részletezném miért) így maximum a férjemben bízhattam volna, hogy besegít, de ő éjjel-nappal dolgozik, vagy ki tudja hol van, a lényeg, hogy szó szerint 24 órában kellett jelen lennem már 2 éve. Teljesen szó szerint mindennel, háztartás, ügyintézés,gyereknevelés, minden, de minden csak ez én vállamon volt....A fiam extra rossz alvó és nappal is hisztis, állandó figyelmet követelő, akaratos. Az volt a baj, hogy nem szereztem be időben segítséget, ha nincs más lehetőség,pl. egy bébiszitter személyében, mert bizony egy fél éve egyik betegségből estem a másikba, halál ingerült lettem, teljesen egy agyonhajszolt, lelakott nő lettem, nulla életkedvvel, szinte kínszenvedés volt egy-egy nap, és még ezeket a jeleket sem vettem, míg egy nap épp itthon volt a férjem, és összeestem. Iszonyat lett a vérképem, a dokim szerint vigyázzak,nagyobb baj is lehet, mert teljesen leharcoltam a testemet, idegeimet, így most egy nagyon erős vitamin-nyonelem kúrán vagyok, és kerestem SOS egy bébiszittert, mert ez így sem nekem, sem a gyerekemnek nem jó,szóval én azt mondom, hogy ha valakinek tényleg sem rokon, sem más nem segít és tényelg 24 órában van jelen, akkor igenis keressen még időben valakit, aki néha leváltja,ne jusson el senki ide, mint én....bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha a gyerekkel egyedül vagyok és úgy esek össze. Sajnos nem vettem észre időben a jeleket, pedig hónapok óta szédültem, fájt a fejem, romlott a memóriám, egész nap mint egy bomba robbantam, na ez már a kóros kimerülés jele volt. Mégis, nem szégyellem magam, nincs miért. Ha valaki nálam jobban bírja szó szerint egyedül 2 éven át 24 órában, attól azt kérem, árulja el a trükköt,hogyan hadd tanuljak tőle!!! Komolyan!!! Én majdnem rámentem, pedig nagyon-nagyon várt baba volt az én fiam is.
35. Kukacc
2012. dec. 23. 20:29

Jaj, de ismerős :)

Az én Kisfiam a napokban lesz 1 éves, de éjjel még 3-4-szer is felébred, felsír.Még szopizik.

Iszonyat nehéz, Ő már köztünk alszik, és bár így sem a legjobb, azért a helyzet kibírhatóbb, mint volt.


Kitartás!

Én azzal nyugtatom magam, hogy ha már eléri a tinikort, csak hagy minket aludni :D Bár akkor meg lehet, mi nem alszunk :D

2012. dec. 23. 18:58

Kitrtás! És biztosan jó anya vagy, majd ha nagyobb lesz meg is fogja köszönni ezt neked!!! Az én lányom majdnem 2,5 éves koráig produkálta az általad leírtakat és ott volt még mellé a 3 évvel idősebb bátyja is aki szintén megérne egy misét... De minden elmúlik egyszer....

Boldog Karácsonyt a kicsi lánnyal!!!!

2012. dec. 23. 18:28
Ne akarj "jó anya" lenne!!!!!! Olyan nincs:) Csak anya akarj lenni:) Fogadd el, hogy fogsz hibázni:) Mint ahogy MINDENKI!!!!!! ÉS soha ne bánd:) Kitartás:)
32. MMea (válaszként erre: 1. - Savanyuaszölö)
2012. dec. 23. 15:22

Szerencsére az én kisfiam 1 hónapos kora óta átaludja az éjszakát, de azért voltak kivételes éjszakák egymás után is, hát nem volt kellemes, tudom mien.

Egy ismerős anyukánál voltak alvási gondok a kisfiával aki most 22 hónapos, sokszor kelt éjszaka. Ők természetgyógyászhoz vitték el és azóta megszünt, átalussza az éjszakát. Egy próbát megér.

31. iglo
2012. dec. 23. 14:58
Én is csak kitartást tudok kívánni neked! Az én fiam is nagyon rossz alvó. Most két éves és még mindig gyakori, hogy felébred éjszaka. Bár már csak mellé kell feküdnöm és szundít tovább. Egy kb. 3 hónapos időszak volt eddig másfél és 2 éves kora között, amikor átaludta az éjszakát. Addig csak ringatva, később szopi közben volt hajlandó elaludni. Nagyon nehéz és sajnos ismerős a kívánságod, hogy legalább egy pár órát had aludjak egyben, de mára már úgy hozzászoktam a keléshez, hogy az a furcsa, ha végigalussza az éjszakát. Csak annyit tudok javasolni, hogy ne érdekeljen semmi, próbálj meg aludni, vagy legalább pihenni, amíg ő alszik. Reggel, vagy napközben. Én is csak így tudtam magam kipihenni.
30. Erus30
2012. dec. 23. 14:31
Előző vagyok: 3,5 éves koráig ébredt, mert akkor szokott le a cumiról.
29. Erus30
2012. dec. 23. 14:30

Kitartás! El fog múlni. Teljesen ilyen volt az én fiam is. Én is teljesen kimerültem az első években, a férjem egyszer sem kelt fel hozzá éjszaka, mert neki másnap dolgoznia kellett. Ráadásul az én fiam rettentően rossz alvó volt. Volt hogy éjszaka 15-20x is ébredt, de szerencsére hamar vissza aludt, ahogy visszakapta a cumit, persze én még vissza sem aludtam, mikor ő újra felsírt. És ez ment jó egyéves koráig. Onnantól kezdve 2,5 éves koráig már "csak" kb. 5x ébredt. Ekkor szoktattuk le a cumiról, és szinte onnantól kezdve végigalussza az éjszakát.

Hálistennek a 2. fiam teljesen az ellentétje, ő már 2 hónapos korától kezdve végigalussza az éjszakát.

2012. dec. 23. 14:05

Persze, hogy nem veszünk:)

Békés, boldog karácsonyt kívánok nektek!

27. Kismanó86 (válaszként erre: 26. - Szerénke83)
2012. dec. 23. 14:03

Jó, szerintem ezen nem veszünk össze. :-)

Nem feltétlen van erre szükség, szerintem az Anyuka is rosszul fogalmazott, de ha arról van szó, akkor lehet vinni, mert kára nem lesz belőle.

Egyébként a napirend az nálunk is szent volt, a legelején különösen, mindent ahhoz igazítottunk és nem is volt belőle baj.

Kellemes ünnepeket Neked!

26. Szerénke83 (válaszként erre: 25. - Kismanó86)
2012. dec. 23. 13:51

Én pedig azt gondolom, hogy egy 2-3 hónapos csecsemőnek erre nincs szüksége- neki az anyja kell és a kis napirendje.

Ugyanakkor én sem vagyok annak híve, hogy be kell zárkózni, de az első 3 hónapnak szerintem nem arról kell szólnia, hogy vinni kell a gyereket.

Nem ettől függ, milyen lesz a gyereked, hogy viszed-e 4 hónaposan mindenhova. Van egy veleszületett tulajdonsága, személyisége, amin te alakíthatsz egy kicsit, formálhatsz, de a lényeges jegyeken nem tudsz változtatni.

2012. dec. 23. 13:48
Jó, tény, ez egy extrém helyzet, lehet, hogy lemondtam volna a helyében, de attól függetlenül nem gondolom, hogy az embernek be kellene zárkóznia a 4 fal közé, mert gyereke született. És igenis a gyereknek is kell, hogy ingerek érjék, lássa, hogy nem csak Anya meg Apa létezik. Mi kezdettől fogva vittük boltba, vásárba, vendégségbe, és nem tudom, hogy emiatt-e, de egy nagyon nyitott kisgyerek lett belőle, aki nem sírja el magát, ha egy idegen ránéz.
24. zsuzsika83 (válaszként erre: 1. - Savanyuaszölö)
2012. dec. 23. 13:42

Szia!

Az én kislányom dettó ugyanez, amit írtál. 2,5 éves most, de még mindig kel éjjel. De azért most már sokkal jobb a helyzet. 6 hós volt, mikor már nem bírtam tovább és kínomban már elmentem egy homeopátiás orvoshoz. Nekünk nagyon sokat segített és segít azóta is, mert ha újra és újra kezd előjönni a nemalvás megyünk és mindig segít.

23. Szerénke83 (válaszként erre: 22. - Kismanó86)
2012. dec. 23. 13:38

Volt olyan, hogy elígérkeztünk vendégségbe, előtte éjszaka pont keveset aludtunk, összeestem a fáradtságtól, fizikailag fájt, magambaöntöttem koffeint, az se segített, borult a napirend stb., de valahogy összeszedtem magam, és elvittem a bébit társaságba, mert tudtam ,hogy szüksége van rá, pedig magamról nem tudtam ,olyan fáradt voltam


khm...

22. Kismanó86 (válaszként erre: 15. - Szerénke83)
2012. dec. 23. 13:29
Nem olvastad el jól, amit írt. Egyszer írta, hogy el kellett mennie plázába és az is lelkifurdalást okozott neki. A másik volt az, hogy vendégségbe mentek és oda mindenképpen el akarta vinni a társaság miatt. Amivel egyet is értek.
2012. dec. 23. 13:25

Ugyan, eszedbe ne jusson, hogy nem vagy jó anya! Szerintem amelyik Anyában egyáltalán felmerül ez a kérdés, hogy esetleg nem elég jó, az mind igazán jó Anyukája a gyerekének. :-)

Nem akarom az észt osztani, de meggyőződésem, hogy egy gyereknek meg kell tanulnia egyedül elaludni és visszaaludni. Szóval szerintem ha csak nyűglődik éjszakánként, én nem mennék be, próbáljon egyedül visszaaludni.

Mielőtt bárki szívtelennek titulálna, SOSEM hagytam órákig sírni a Lányomat, de nem is mentem be első nyekkenésre.

Ja és amit még érdemes lenne átgondolni, hogy miért ébredhet meg olyan gyakran. Mivel akkor nem éhes. Nincs-e meleg a szobában vagy éppen hideg, nem száraz-e a levegő...stb.

Sok sikert Neked és hidd el, jobb lesz majd.

2012. dec. 23. 13:20

Én is azt mondom ne legyen lelki ismeretfurdalásod.Segíteni sajnos nem nagyon tudok,nekem jó alvó a lányom,de nekünk is az első 2-3 hónap elég nehéz volt.Akkor én is azt kérdeztem magamtól,hogy miért nem mondta senki,hogy ez ilyen nehéz????És miért ordít ennyit egy csecsemő,és miért nem alszik,és stb stb.aztán könnyebb lett,de még mindig vannak nehéz periódusok.Tapasztaltabb anyukák azt mondjáK mindig nehéz,csak mindig máshogyan nehéz :D

Aztán meg kiderül,hogy az anyák kb 80%-a érezte magát már ilyen ramatyul.Ki ezért-ki azért.

Kitartás.Én egyébként megnézetném egy gasztros dokival.

19. Cucicsillag (válaszként erre: 1. - Savanyuaszölö)
2012. dec. 23. 12:40

Kitartas!:) ezt magamnak is mondogatom...

A mi kisfiunk nemreg mult egy honapos es ha csak a mai ejszakat veszem,fel 4-kor még nem aludt.Pffff, gondolhatod,milyen fitt vagyok. Mar arra sem emlexem vissza,vegul mitol is aludt el.

Sztem mindenkinek vannak nehez/nehezebb pillanatai, de ettol nem leszunk rossz anyukak.

Sok boldogsagot esegeszseget nektek:)

18. Binky
2012. dec. 23. 12:22
Barátnőm növére az ultrahangról készült videó hangjával altatták el a babát, állítólag gyönyörűen elalszik rá.
2012. dec. 23. 12:17

Én most várom az első babám. Félek én is attól az időszaktól, hogy nehéz éjszakáink lesznek.

Csak reménykedni tudok, hogy kivételesen nyugis, jó alvó baba, lesz... micsoda elvárások... :)


Én sem tudom, hogyan fogom majd ezt az időszakot, és a fáradt, nyugtalan időszakot átvészelni, de talán az az egy dolog nyugtat, hogy idáig az ilyen helyzeteket, legyen az hosszútávú kellemetlenség, de sok türelemmel, megértéssel, és egy kis kikapcsolódással idáig mindig túléltem.

Igaz az anyaság kérdése másabb problémákat fog felvetni, de remélem az idáig bevált türelemmel és néha kikapcsolással (5 percnyi szünet, egy kis nyugis bevásárlás, egy kis magányosan töltött idő)

talán segíteni fog valamelyest.


Talán itt is érvényes az, ha nem vagyunk kipihentek, idegesebbé, ingerlékenyebbé, és türelmetlenné válik az ember.

Szerintem ahhoz, hogy ezt az időszakot túlélje az ember, kell egy kis üres járat, amikor valaki egy picit tud támogatni. Legyen az egy félórácska, vagy bármennyi idő.

Én egyenlőre ebben reménykedem, ha ilyen helyzetben lennék majd én is, talán ez segíteni fog.

Kitartást, és ne aggódj afelől, hogy nem érzed magad ilyenkor elég jó anyukának! Szerintem jó anyuka vagy, csak kifáradtál és ha nem tudsz kire támaszkodni olykor-olykor, akkor nehéz időszak lesz az biztos.

De minden rossznak egyszer vége szakad, és ahogy a már tapasztalt anyukák is írták, később ez meg fog változni. :)

Szóval türelem, és drukkolok, hogy minél hamarabb nyugodt éjszakáitok legyenek! :)

2012. dec. 23. 12:13

NE LEGYEN LELKIFURDALÁSOD!

Szerintem ezt minden második nő így gondolja! Ez idő mire beáll. 3 éves korában már emlékezni sem fogsz erre csak addig bírjátok ki és használj ki egy percet is, ha pihenni tudsz!

És ne aggódj! :) Boldog Karácsonyt!

2012. dec. 23. 11:56

Persze, hogy nem egyszerű.

Én úgy gondolom, hogy vannak szerencsés és kevébé szerencsés szülők. Van, akik jó alvó babát "kap", van, aki nem.

Csak sokan elfelejtik, hogy teljesen természetes, hogy kelni kell a gyerekhez éjjel akár többször is nagyon sokáig.

Én sem viseltem jól (a legmorcosabb akkor vagyok, ha nem tudom magam kipihenni) de ez van, ezt "kell" szeretni.

Az meg szerintem nagy butaság, hogy valaki azt írta a pár hónapos gyerekére, hogy szüksége van társaságra. NINCS!

Egy ekkora gyereknek nem kell pláza és nem kell társaság, csak az anyja és a megszokott napirendje, ami biztonságot ad neki.

Kitartás, fel a fejjel, lesz ez rosszabb is!

:)

14. bowie
2012. dec. 23. 11:32

Nekem még a kórházban szóltak anno 7 éve, hogy oldalt fektették a fiamat, mert nagyon bukós baba volt. így csináltam otthon is, 3 hetes korától végigaludta az éjjeleket. (ha nagyon véletlenül még nem próbáltad volna ki...csak azért írom)

A másik a fogzás. A gyerekorvos mondta, hogy ahogy elkezdődik, adjak a gyereknek éjjelre nurofent és lenyugszik tőle. így semmi gondunk nem volt. Esetleg, ha nagyon kimerült vagy, kipróbálhatod, nem lesz baja a picinek tőle, csak alszik egy jót..:)))) Emiatt nem kell támadni, unokatesóm fia is nagyon rossz alvó volt, nekik egy egy pihentető éjjel miatt ajánlotta a doki a nurofent.

13. célia88 (válaszként erre: 1. - Savanyuaszölö)
2012. dec. 23. 11:13
Hát igen...nem könnyű dolog a anyaság...én is tudnék mesélni. Még nagyon picúr a gyermeked és sajnálatos, hogy rossz alvó, már csak azért is, mert később ezt még tetézik más egyéb nehézségek, de nem akarlak ijesztgetni, mert akkor is ugyanúgy helyt kell állni, akármilyen nehéz is. Nekem egy 21 hós kisfiam van, de vele is nagyon nehéz, vannak mélypontjaim, amikor arra gondolok, hogy nem nekem való az anyaság, jobb lett volna, ha ez a kisfiú máshova születik, mert más biztos könnyebben megoldaná a gondokat...szóval kitartást, lesz ez még így se! :) ;)
2012. dec. 23. 11:03

Nagyon sokan érezzük/éreztük ezt, hidd el tényleg jobb lesz később. Az én fiam sem aludt a kórházban, igaz ott szegényem folyton éhes volt :(

Hidd el, nem lesz mindig ilyen! Én is féltem a mozgásfejlődéstől-fogzástól, de néhány apróságot leszámítva pozitívan csalódtam!

Kitartás!!! Még csak pár hónap telt el, de mi már nosztalgiázva gondolunk vissza ezekre a nehéz időszakokra :)

2012. dec. 23. 11:02

Megnyugtató ilyen cikket olvasni. Én is azon gondolkoztam, h hogyan lehetséges, hogy amíg nincs gyereke egy nőnek, majd' megvész, hogy legyen! Amikor meg megszületik, alig várja, hogy valaki vigye innen (kis túlzással). Magamon is csodálkozom, amikor anyu jön hozzánk több napra, már úgy várom, mint a messiást. Utóbb már a perceket számoltam, hogy mikor ér ide. Az utolsó fél órában a gyermekemmel már a daloló mesekönyvet hallgattuk oda-vissza, századjára, hogy azzal is telik az idő. Azalatt az idő alatt, hogy nálunk volt, néha úgy magamhoz szorongattam a gyerekem, mert nagyon hiányzott, de egy perc elteltével mondtam, hogy vegye ki a kezemből, mert elég volt.

Közben az állandő aggódás és lelkifurdalás is kimerítő. Ma is arra riadtam fel reggel, hogy miért nem tudtam tovább szoptatni, hogy talán ha így meg úgy lett volna... És ezt magamban kell feldolgozni, hiába zúdítanám a férjemre, és még leplezni is kell előtte,hogy már korán reggel borongós lett a hangulatom, mert erre a gondolatra riadtam...

Még akkor is, ha nincs sok gond egy gyerekkel, szerintem nagyon nehéz, mert az ember sajnos elront dolgokat. Például olyanra gondolok, hogy most az ünnepi készülődésben bemerészkedtünk egy bevásárlóközpontba, hát majd' idegbajt kaptam legbelül, hogy most rosszat teszek vagy sem? Mert azt sem lehet, hogy a gyerek azt higgye, hogy csak az anyja meg még egy pár ember él a Földön. (Volt is csodálkozás a plázában, szegény, nem is sejtette, hogy ennyi ember él, hátha még tudná, hogy még annál is több.)

Én is úgy sejtem, hogy ez nem lesz könnyebb. Jön majd a fogzás stb.

És mit csinálnuk majd később, nagyobb korában, amikor néha-néha beteg lesz?...

Valahogy muszáj lazulni, megnyugodni.

Fáradtság is nehéz. Volt olyan, hogy elígérkeztünk vendégségbe, előtte éjszaka pont keveset aludtunk, összeestem a fáradtságtól, fizikailag fájt, magambaöntöttem koffeint, az se segített, borult a napirend stb., de valahogy összeszedtem magam, és elvittem a bébit társaságba, mert tudtam ,hogy szüksége van rá, pedig magamról nem tudtam ,olyan fáradt voltam.

Amúgy az én gyerekem is olyan boldog (lehet, hogy csak azért röhög folyton, mert én állandóan mosolygok rá, és ezt leste el, nem tudom), már korán reggel mosolyog, beszélget, imádnivaló.

2012. dec. 23. 10:27
Ugyanezt csináltam végig, csak kórházban 8 hónapig és a kemo miatt nem aludt.
2012. dec. 23. 10:21

Az én fiam is ezt csinálta :) Majd' egy éves koráig bukott, rémes alvó volt, hasvájós a javából, ha pedig a foga jött, ment a hasa és véresre maródott a popsija (hiába azonnal pelenkáztam). Válogatós volt a kajákban, sokáig csak gyümölcsöt és tápszert volt hajlandó enni.

Bármit kipróbáltam, semmitől sem lett könnyebb az életünk. Egy éves korára enyhült a helyzet, de a 15. hónapra megszületett a kistesó :D

A két gyerek ég és föld volt, úgyhogy beigazolódott számomra, nem bennem volt a hiba, egyszerűen a fiam volt több törődést igénylő gyerek. Érdekes, kis ovisként most vele sokkal könnyebb az élet (nem hisztis, jól eszik, nyugodtan alszik), míg a hugicája egy igazi tragika, vagyis nem egyszerű eset (pedig babaként csak evett, aludt).

Kitartást, nemsokára jobb lesz! És nem benned van a hiba!

8. syria (válaszként erre: 1. - Savanyuaszölö)
2012. dec. 23. 10:11

Mindened lehet, csak lelkiismeret-furdalásod nem! Vannak ilyen csecsemők, nem is kevesen.


Az első fiam "minta"baba volt, az első naptól kezdve végigaludta az éjszakákat.

A második viszont bőven bepótolta! 2 éves(!) koráig nem volt éjszaka, hogy ne kellett volna legalább egyszer felkelni hozzá. Persze, én is kiborultam a folytonos kialvatlanságtól.

Úgy oldottuk meg, hogy a dolgozós napok előtti éjszakákon a férjem a nappaliban aludt, hogy ki tudja magát pihenni, aztán pénteken és szombaton cseréltünk: én aludtam távol az "ügyelettől", így legalább kétszer egy héten rendesen alhattam. Ez pont elég volt, hogy kibírjam a következő 5 napot; s ráadásul tudtam: megint lesz 2 nyugodt éjszakám.

1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook