“Bizony bizony egy szép napon,kopog az ősz az ablakon”., (beszélgetés)

Sokfélék vagyunk.

Én virágra kapnék hisztirohamot.

Egyszer én tényleg úgy éreztem, hogy figyel engem a krémes. Kisebb hisztirohamot kaptam amikor azt kaptam szülinapomra a virág mellett, fogyókúra közben.

Be kellett valami edény mögé tegyem, egyszerűen kínos volt ránézni. Nem akartam megenni, és mégis.

Hát komolyan, hányszor olvasok ilyet: "ma már vacsoráztam, de ott figyel még egy csokipuding a hűtőben..."

Olyan marhaság.

De nem kell túl messzire menni, ott a sprotni. Benne van hagyva a kis halakban a szemecskéjük. Aztán ilyen kis fehér gömböcskék forognak az ember szájában, azt hittem hogy mustármag. De abban az nincs.

Az a halacskák szeme. :-)

Én sem szoktam, a fennállásom alatt még sosem csináltam.

Még szendvicset sem nagyon készítek, kirakom egy asztalra a kenyeret meg a rávaló kencét, szolgálja ki magát az aki éhes. :-)

Jaj dehogyis! Le ne mondj róla! Csak hát a neve is ugyebár... :-)))

A négercsók is milyen bájos név... Fffff

A vályút sem! Ahhoz a lányom ragaszkodott - nagyon tudott minden ilyet értékelni. Az ő ötlete volt, hogy virágot ültessünk bele. Vőm hívott valakit, és valami géppel hozták ide előre az udvarba, mert mozdítani nem lehet.

Eredetileg tényleg itatóvályú volt a kút mellett, bele is van vésve az évszám: 1910. Most már nincs kinek őrizgetni, de nem adjuk el mégsem.

Nem én. Hát nem neveltem kannibálokat! :D

Magamnak végképp nem, tőlem figyelhet a paradicsom is. :D

Na mindjárt a kedvem is elveszitek tőle.

Nem vagyok paranoiás, de eszemben sincs szemet enni. Pláne olyat ami néz.

Jó, de ez néz! :-))) Nemcsak figyel :-)))

Nagyon tetszik - néz :-))))))

nem tudom, az én időmben az élelmiszerek még nem "figyeltek" a hűtőben.

Ez egy tésztakarika, benne a túrótöltelék.