Birtokló típus (beszélgetős fórum)

Így.Ahogy mondod.Nekem volt(van) egy udvarlóm és pont ezt mondja nekem mindig,hogy ambivalens vagyok(=mondom neki:"nem",közben állítólag mindenem:"igen")

Az hagyjám,de ez(tiltakozásaim),állítása szerint még külön vadítja is...Pedig azt hittem,a férfiak szavakból értenek,ennek ellenére már egy párszor "landoltam" a falon és...

Szóval lehetetlen levakarni,nagyon rámenős...

Egyszer megcsináltam vele,hogy játszottam az érdektelent.Hát...ahhoz nagyon,tőlem igen idegen módon hűvösnek,közönyösnek kellett lennem,konkrétan undoknak éreztem a viselkedésem(nem néztem rá,nem szóltam hozzá,mintha ott sem lenne,stb,pedig mellettem ült,tanultunk,és állítólag ismerjük egymást).Nos akkor egyszer sikerült anélkül elköszönnie,hogy bármit bezsebelt volna tőlem...

Kérdem én: biztos bennem/bennünk(ilyen-milyenis?- nőkben)van a hiba?Levegőnek kell nézzük a másikat,az a normális?Ha nem nézzük levegőnek,akkor akarunk valamit?

Szóval valami ilyesmi áll a háttérben,de mint látható,én sem igazán értem...Ennek az emberkének életemben nem vallottam még szerelmet,meg semmi.És mégis...Hm?