Bicikis elé fordultam (beszélgetős fórum)

Azért sok autós sem követi a szabály változásokat. Múltkor itt világoltam fel valakit erről:

"12) Ha a járműveknek útkereszteződésben, útszűkületekben, szintbeni vasúti átjárónál vagy egyéb forgalmi okból meg kell állnia, – előre sorolás céljából – kétkerekű motorkerékpárral, illetve kétkerekű segédmotoros kerékpárral az álló járművek mellett, vagy azok között, kétkerekű kerékpárral az úttest szélén, az álló járművek mellett jobbról szabad előrehaladni, ha

a) az előrehaladáshoz elegendő hely áll rendelkezésre, és

b) az irányváltoztatási szándékot jelző járműveket az irányváltoztatásban nem akadályozzák."

Nekem is van az autóban kamera, de igazából ilyen baleset esetére az egész autót körbe kéne kamerázni.

Szerintem is hülyeség dübörgő zene mellett, elzárva a környezettől vezetni a forgalomban.

Én azt gondolom, hogy nagyon sok az olyan biciklis és gyalogos, akiknek halvány lila gőzük sincs a Kreszről. Eleve nem értem hogy lehet úgy biciklire ülni, hogy minimális ismerete nincs az embernek a közlekedési szabályokról. Nekem azóta van kamera az autómban, mióta tavaly a házunk előtt ütöttem el egy olyan biciklist, aki BALRÓL akart megelőzni, holott BALRA akartam bekanyarodni. Elütöttem. Szerencsére nem mentem túl gyorsan, mert a jobbról érkező autót elengedtem, vele ellentétben, aki valszeg már messziről láthatta, hogy kanyarodni szeretnék, úgyhogy majd jól megelőz? de ígyis koppant egy nagyot a feje. Persze rettenetesen fel volt háborodva, majd miután elkezdtem rendőrt hívni, közölte, hogy ő erre nem ér rá és elküldött a búsba. Pár hét múlva jött az értesítés, hogy feljelentett. Mivel a lakópark előtt is kamera van így tudtam bizonyítani az igazamat.

Még egy gondolat: a hangos zenehallgatásról meg csak annyit, hogy számomra nincs is nagyobb kikapcsolódás, mint amikor TELJESEN EGYEDÜL ülök az autóban, a férjem vagy az állandóan dumáló gyerekem nélkül (akit amúgy imádok) és üvölt a kedvenc számom és én meg közben énekelek a szörnyű hangommal és sikerül teljesen egyedül lennem. Se komplexus, se feltűnési viszketegség, csak a szabadság.

Nyilván nem vagyok tökéletes, de ha én vétek, azt elismerem és bocsánatot kérek és nem a másikat igyekszem hibáztatni a saját oktalanságomért.

Nagyon régóta van jogsim (középiskolában vizsgáztam) és szeretem a városi forgalmat autóval, motorral, bicajjal is. A dugókat autóval persze inkább kerülöm. Arra ott van a bicaj.

Nyilván én is számítottam erre a vaksi sofőrre, mert különben nem tudtam volna lefékezni, hogy elkerüljem a balesetet.

A bicajon mindig számítok rá, hogy az autósok le akarnak nyomni. De ki is kérem magamnak, ha ezt megteszik.

A legveszélyesebb - szerintem - az úttal párhuzamos bicikliúton közelekedni.

Az a szerencse, hogy Te tökéletes vagy.

Én ennyire nem.

Én pár hónapja vezetek, és bizony azt gondolom, hogy ezt mindig jól csinálni nemigen lehet.

Én azért nem biciklizek, meg motorozok, mint írtam, mert veszélyes.

Abban igazad van, hogy nyilván, ha valaki hibázik, kérjen bocsánatot.

Viszont aki meg annyira nem akar ilyen balesetet, az ne tegye ki magát fokozott veszélynek. Ez kicsit olyan, mint a megerőszakolós kérdés, hogy persze, hogy elvben mindig mindenkinek tökéletesen kell dönteni, csak a gyakorlat mégis az, hogy aki miniszoknyában jár és belógatja a csöcsét, azt azért általában előbb elkapják, mint a szerzetesnőt... Aki kiteszi magát annak, hogy 100-ból egy autós hibázzon, azzal ez van.

Az idióta seggfej férjem is motorozik, el is ütik néha, persze mindig a másik a hibás, de én már csak legyintek rá, úgy kell neki.

A gyerekeknek viszont semmi köze nincs ehhez, mert minden esetben maximálisan köteles a vezető koncentrálni. A maximumot meg gyerekkel sem lehet felülmúlni.

Engem is szivattak már meg, mert a másik hibázott, de valahogy én ilyenkor arra gondolok, hogy hát ilyet nemrég én is csináltam, nem állok le se anyázni, se nem várok bocsánatkérést, hanem örülök, hogy végül csak nem lett baleset, és legközelebb még jobban figyelek az ilyen szitukra.

Igazad van persze, csak egy kicsit azt érzem rajtad, hogy a másik mindig hülyébb, mint Te. Még az is lehet, hogy így van, csak valahogy én a hibásabbik fél szemszögéből látom ösztönösen a világot. Nekem ennyire futja.

Igen, vezetek. És ha valóban én nem adok még elsőbbséget, akkor bocsánatot kérek és nem a másikban keresem a hibát. Az ilyet rühellem.

Volt már hasonló balesetem, akkor motorral mentem, mikor elém fordult volna egy autó. Ott a nő kitalálta, hogy én biztosan ittam, azért történt a baleset. Fel nem merült benne, hogy ő volt a hibás. Végül 80 ezerre büntették. A szerencséje az volt, hogy nem mentem el a mentővel, így a személyi sérülés nem minősítette tovább a balesetet.

Mi köze a gyerekeknek ehhez? Annyi, hogy ha gyermeket szállít, még jobban kéne figyelnie és nem az autóból kiabálni, ha elkövet valami hülyeséget.

Te vezetsz autót? Még soha nem fordult elő, hogy a hatodik néznivalónál kicsit necces volt a kifordulás?

Mi köze ehhez a gyerekeknek? Ha a szeretőjével lett volna, vagy egyedül akkor megbocsátható?

Én gyalogosként is elengedem az autót annál a zebránál, ahol autósként tudom, hogy iszonyat szar szabályosan kikanyarodni, mert nem látsz semmit, és legalább 8 dolgot figyelni.

Akkor lenne jobb a közlekedés, ha nem mindenki csak a magáét fújná.

Mindazzal együtt, hogyha hibázunk, akkor valóban lehet bocsánatot kérni.

Te beteg vagy.

Tök alap, hogy mindenki azt csinál, amit akar.

Ilyen hangnemben rohadt kár fórumozni.

A minap egy enhye lejtőn gurultam lefelé a bicsjommal, mikor balról simán elém kanyarodott egy anyuka a Corsájában a kölykeivel.

Én egy széles úton mentem, ő egy kis utcából jött ki, de ez úgy nem számít, hanem hogy neki jobb kézről jöttem. Ha nem fékezek, elüt. Mikor felelősségre vontam, rögtön ellentámadásba ment át, miszerint nem kel 60-nal száguldozni! Gondolkodni nem nagyon tudott, mert rájött volna, hogy egy kerékpáros jellemzően nem közlekedik hatvannal (annak felével sem mentem, különben beleszálltam voltam). De egyszerűen képtelen volt belátni a hibáját és bocsánatot kérni.

41 éves vagyok. Csak bicajom van. Bár titkos forrásból tudom hogy a férjem egy elektromos bicajjal fog meglepni karácsonykor.

Próbáltam már. Egész jó. Ez még nekem is megy.

Olyan helyen dolgozom 22 éve ahol naponta baleseteket látok. Valahogy nem vonz hogy autót vezessek.

Sőt félek autóba ülni. Egyetlen ember van a földön, aki mellê beülök, és ő az apukám.

Más mellett rettegek.

Mi sosem versenyeztünk Chopperrel.

Az nem arra való.

Szerintem azon múlik, hogy milyen a vezető. Felelősségteljes? Igen.

Ha velem szemben jön egy barom 200-zal, a BMW sem véd meg.

De nem ennek élek és nem mások sztorijainak.

Korábban írtam, h pihen a motorunk, esetleges terv, vágy, h újra felülünk rá majd egyszer. Ez full magánügy innentől :)

Nekem elég volt amikor a kismotorom elé fordult be váratlanul keresztbe egy autó, aztán inkább áttértem bicajra :) Kisebb sebesség, kisebb ütközés...

Autóval viszont idegbajt kapok a városban az araszolástól, amikor néha azzal indulok el.

A férjem 8 éves kora óta versenyzett egyesületben.

A régi szuper cimbik közül nem egy van a föld alatt, és nem a kezeletlen nátha miatt. Nem a tudáson múlik.

Teljesen egyetértek.

Nálunk a férjemnek ez nagyon fontos, tőle nem akarom megvonni, de én nem akarok nagyobb eséllyel meghalni, mint alapból megvan..

Igyekszem az élet minden területén pozitív lenni. Nem is nehéz, ebben nőttem fel.

Valahol jogos a kérdés, de ennyi erővel az utcára se megyek, s a férjem ne kocsival járjon, hanem busszal. Bár a busz is kiéghet.

Igaz, hogy nagyobb a rizikó két keréken, mint otthon.

Bízom a férjemben :) és nem ma kezdtük.

De mióta szülők lettünk, nem igazán élvezzük az élet ezen oldalát mi sem :) csak sok éven át.