Nem értem, hogy miért nem értik meg az öngyilkosokat. (beszélgetés)

Öngyilkossággal kapcsolatban kevés olyan helyzet lehet, ahol a környezetet hibáztatnám. Mert őszintén: ki az, aki tudja a másikról, hogy egy helyzet megoldására az öngyilkosságot fogja választani?

Amelyik tragédiáról kiderül, hogy mi volt az ok, ott igen ritka az a helyzet, amiről elmondható: várható volt.

Mert embere válogatja. Egy szerelmi csalódás, anyagi csőd, stb... az egyik ember feldolgozza és kiutat keres, a másik nem, a kiút számára, ha megöli magát.

Ki az, aki előre tudja, hogy melyik megoldást fogja az illető választani? Még a közvetlen környezete sem, kivéve, ha az illető előre szól a szándékáról.

Nekem ez a keresgélés nem megy.

Meg türelmem sincs hozzá.

lődd át lécci mailban az egészet, mert szép gondolatok.

Ha rákeresel a neten bármelyik sorára, akkor ha már létező író írta, publikálták, megtalálod, ha nem, akkor kitalálhatod ki volt.

Írtam még hozzá 2 versszakot, csak azt eltettem magamnak. :)

Csak nem Petőfi, vagy Arany egyik híres verséből idéztél 4 sort?

Ki írta ezt?

Aki egyszer elment, már nem fél,

nem sajog szív, nem kér, nem remél.

Nincs több harc, se könny, se seb,

csak örök álom: mély, hideg lepel.

Nagyon okosakat írtál, és én teljesen egyetértek a mondataiddal.

Adok rá egy piros pontot.

Nem megérteni kell, hanem elfogadni, hogy az ő élete, az ő döntése. Nehéz kérdés, régi vitatéma, hogy ki az önzőbb? Az, aki a saját életét akkor és úgy akarja befejezni, ahogy akarja, vagy az, aki úgy gondolja, hogy szenvedjen csak tovább a másik, nehogy neki fájdalmat okozzon.

Ahogy Srcrss is írta, az emberek nem jó dolgukban lesznek öngyilkosok. Hol van a család, a barátok - akik majd soha nem tudják feldolgozni, amikor amíg a másik odáig jutott, hogy itt a vége? Vajon hányszor nem értek rá beszélgetni, találkozni vele? Vajon hányszor volt bárki/bármi fontosabb?

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenki, akinek a környezetében öngyilkos lett valaki, hibáztassa magát élete végéig. Hanem azt, hogy ne dobálózzunk jelzőkkel, és ne ítélkezzünk a felett, aki megteszi, mert qrvára nem tudhatjuk, hogy nem járultunk-e hozzá .

Nekem az sem másnak a javára történik, de jobb, mintha mást is tönkretesz a saját cselekedete miatt.

Anyák napja... ilyenkor is megtörténik sajnos a tragédia.

Akkor értelmezzed a szöveget. Másnak a javára az említett esetben akkor történne ha inkább vízbe fúlna az illető nehogy lerántsa a megmentőjét.

De anyák napján ne ezen meditáljunk már!

Ámen.

Közeli ismeretségben van egy család, a kedves papa fellógatta magát a garázsban, az akkor 9-10 éves unoka találta meg, eltelt 30 év azóta se heverte ki a srác, totál KO. A szülők meg ettől, hogy az egy szem gyereküknek is ott "vége lett".

Egy volt kolléganőmnek a teje ment el azonnal, pedig csak értesült az apja öngyilkosságról, ott apuka a családtól távol intézte el magát. Legalább ennyi belátása volt. A megtalálásával terhelt mást.

Az akkor kisiskolás unokák úgy tudják a papa szívrohamot kapott. Könnyebben emészthető.

Aki komolyan gondolja, az nem is veri nagy dobra. Van aki többször megkísérli de csak azért hogy így hívja fel magára a figyelmet. Vagy hogy sajnálják őt.

Én is csak egyedül fiamnak mondtam el mi lesz egy bizonyos helyzetben. Nem riogatom. Megbeszéltük, elfogadta. Neki is nehezebb lenne látni a szenvedésemet, mint azt hogy ezt kihagyva hirtelen elmegyek. Ha menni kell, menni kell.😉

Azért megkérdezném erről azt a mozdonyvezetőt, aki bármennyire is próbálta elkerülni, mégis végigszántott azon az emberen, aki a sínre ugrott.

Vagy azt a gyereket, amelyik hazamenet a suliból ott találta a konyhában anyut lógva, vagy a fürdőkádban vérben úszva, és még folytathatnám.