Betegségekkel élni! (beszélgetős fórum)

Erre a verzióra nem is gondoltam. Genetikai betegság...

Úgy tudom az őseim, akikig visszatudok követni, nem voltak első unokatestvérek akik házasodtak. Vagy mégis?

Ez igen!

Akartam írni, hogy aztán majd csodálokznak, hogy segélyből kell megélniük, de aztán eszembejutott, hogy lehet jobban élnek majd, mint a normálisak. És ez így van, mert sajnos látjuk, hogy sok esetben kivel kell épp ügyet intéznünk...

az osztályom fele egy érdekes társaság..a legnagyobb bajuk, hogy iskolába járniuk kell....otthon meg szépen eltartják őket..és cserébe arra nem lépessek hogy 2esre teljesítenek...

helyette bejárnak hozzánk és 20-21évesen csúfolódnak...hogy te dagadt vagy..te meg sánta...

a szülök?? még azt se tudják hogy a gyerekeik mindenből buknak....

nagyon meg van változva a világ..néha én érzem magam furának mert normális vagyok .(

Na de a szülők?

Én ezt nem értem meg, azaz nehezen. Nem úgy kellene nevelnünk a gyerekeinket, hogy tudjanak ezekről a dolgokról? Mondani nekik, hogy nem tehet róla, örülj, hogy neked nincs ilyen problémád, stb. és ezzel leszoktatni a csúfolódásról?

Persze, te is így gondolod, ezért csak leírtam.:)

Valahol fel vagyok háborodva, hogy egyes szülők erre nem képesek. Mire nevelik az ilyenek a gyerekeiket vajon?

Előre bocsátom, nem a vita szándékával válaszolok!:)

Nagyvárosban születtem és "panelben" nőttem fel, de nyitott szemmel és füllel élek, pedagógusként pedig sokat tapasztaltam.

Ami pedig a "felnőtteket" illeti, azt gondolom, hogy a középiskolások már nem gyerekek. Én úgy látom, kíméletlenebb kritikusokat, mint a középiskolás korosztályt nehezen lehet találni.

A cikk írója pedig róluk beszélt. ". A betegségéről senki nem tehet." Igen, ezt egy érett felnőtt tudja is. De ők más fajta mércével mérnek. Távol áll tőlem a bántás, csak éppen tapasztalatlanok még!

Ennyit szerettem volna még elmondani. Gyakorlatilag, ugyanazon a véleményen vagyunk!:)

Azért ide is leírom!

Én nem a fórumindító betegségét vonom kétségbe!

Hanem hitetlenkedve állok azelőtt hogy felnőttek csúfolódnak. Ezt azért az emberek kinövik kb. 10 éves korukra.

Milyen közösség az, ahol a felnőttek egy beteg embert csúfolnak? El nem tudok ilyet képzelni, hiszen minden családban van beteg, így kellő empátiával kellene idegen beteghez is hozzáállni. Attól függetlenül, hogy az a betegség látványos vagy sem. A betegségéről senki nem tehet. Ebben a közösségben csupa egészséges ember él? Nincs senkinek a családjában daganatos beteg, szívbeteg, vesebeteg, stb.? Az, hogy lehet? És ha van, akkor azokat is csúfolják?

Ha te mondod, akkor elhiszem.

Biztos azért fura nekem, mert én sosem éltem ilyen kis településen.

És ezt a felnőttek is csinálják?

Mert ha gyerekek, akkor egy bizonyos korig azt mondom, hogy rendben van, de utána a felnőtteknek kellene irányítani őket, hogy ez csúnya dolog.

Egyébként íródott már itt több cikk, amely tartalmát nem csak megkérdőjelezték, hanem egyenesen földbe tiporták a cikk íróját, még azt sem hitték el, hogy ő van a fotókon hát még azt, hogy meg is történt vele a leírt történet.

Szia! Nagyon furcsának tartom, hogy megkérdőjelezed a cikk tartalmát. Sajnos minél kisebb településről van szó, annál jobban él még az a fajta felfogás, hogy ha valaki valamilyen betegséggel küzd ( és ez kis településen nem marad titok) akkor azt valamiféle "csodabogárnak" tartják. És, sajnos a családokban kibeszélik, a gyerekek pedig csúfolják.

csak egy ártatlan példát hozok: ha egy faluban mindenkinek egyenes a haja és egy családban olyan gyerek születik, akinek a haja göndör lesz, mert valahonnan ezt örökölte, hát azt biztosan a szájára veszi a falu! Ez nem vicc!Ismertem ilyen családot és még a saját testvérei is csúfolták és tépkedték a haját emiatt.

Szóval vannak helyek, ahol szégyellni való bűn a betegség. Igen, a XXI. században! Az pedig végképp a magán ügye, hogy ez mi! Az érzéseiről írt! A többi más lapra tartozik!:)

Már régebbi a fórum és a cikked is, de egy mostani kapcsán elolvastam ezt is.

Nem tudom hol laksz, nem tudom milyen emberekkel vagy együtt, de nem hiszem el, hogy veled ezt teszik!

Az emberek legyenek is bármilyenek, egy beteg embert nem szoktak csúfolni.

Persze oviba és kis iskolás korunkban megy a szemüveges pápa, de ha valaki szívbeteg, vesebeteg, stb. akkor azt nem szokták csúfolni (még a gyerekek sem). Főleg nem már felsőbe és középsuliba, ugyanis egy normálisan nevelt ember, ekkor már felfogja, hogy az ilyen betegségek komolyak, hacsak nem primitív a közösség.

Ezt írod: 'mindenképp szedni fogom, és most elhatároztam, hogy egészségesebb életet fogok élni.'

Az egészségesebb életet már rég el kellett volna kezdened, hiszen a te betegségeddel ez alap lenne.

Épp ideje, hogy rászánod magad. A gyógyszer nem szedés meg butaság, azt azért írták fel, mert ez javít az állapotodon.

Azért kíváncsi lennék, hogy mi is a betegséged, mert, amit leírtál abból semmi nem derül ki.

Ilyen magas, sőt ennél magasabb pulzusa a pajzsmirigy betegeknek folyamatosan van, valamint ízületi betegség is társul ehhez a betegséghez.

És ha valakinek magas a pulzusra, akkor azt gyógyszerrel rendezik. És erre az állapotra is mondhatjuk, hogy szívelégtelenség).

Nagyon nehezen hiszem el, hogy csak néhány ember viszonyul hozzád normálisan, mert beteg vagy. Ha ez így van, akkor ez másért történik és nem a betegséged miatt.

Jobbulást!

Kedves Manócska és border és sorstársaik :D

Szomorúan olvasom sorsotokat, és engedjétek meg, hogy ne csak általánosságban kívánjak mihamarabbi gyógyulást, mert lehet, hogy a segítség nektek sincs már messze :D

csatlakozzatok hozzánk:

[link]

nagyon szépen köszönöm.. :)

csak azért néha nagyon nehéz ez...

Szép mosolygós jó reggelt!!

Nem tudtam meg állni,hogy ne írjak választ amikor elolvastam a történetedet.(nem vagy egyedül az ilyen érzelmekel, csak van aki előbb van aki később ,de leküzdi más véleményét,hiszen nem ők élik át napi szinten)

Csak annyit szeretnék hozzá szólni, hogy ne foglalkoz más emberek véleményével, és légy büszke magadra és a családodra. Férjed aggódik érted, ez annak a jele, hogy szeret :) neked a lelki szemed előtt mindig ez legyen, így könnyebb nem meghallani a kellemetlen dolgokat és érzéseket.Kívánok további szép éveket és boldogságot.Fel a fejjel!!

mindenképp szedni fogom, és most elhatároztam, hogy egészségesebb életet fogok élni...

és köszönöm, hogy írtál..

Szia,

Szerencsére nekem a családban senki sincs ilyen beteg, de mélységesen felháborít, amit írtál.-(( Sajnos az ilyen emberek azt kell mondjam, hogy buták, ne foglalkozz velük. Azt viszont mindenképpen mondom, hogy a gyógyszereket szedjed. Hiszen van értelme, ott a párod, a családod!! Én már 22 éve vérnyomásos vagyok és szedem a gyógyszert, mert nincs mit tenni! Vigyázz magadra, és ne törődj az ilyen emberekkel!!

Az èin kisebbik fiam is betegen született, nem làmtszik rajta, ugyanolyan mint bàarmely màsik kisgyerek, csak gyògyszert szed, vèrvètelekre jàrunk, hogy rendesen fejlödjön.

Remèlem sosem lesz kiközösítve ezèrt.

Ilyenkor jön ràe az ember a legnagyobb ajàndèk az egèszsèg! Aki meg gùnyolòdik abba nem gondol bele, ö is lehet mèg ilyen vagy olyan beteg, vagy a gyereke stb. Akkor vajon hogy àll majd a szàja ha öt is kinèzik ès bàntsàk.

Kitartàst!!

Szia!

Nekem a férjem és a kisebbik fiam beteg de azt tapasztaltam ha az ilyen emberek felé akik bántanak kedvesen és nyitottan állok a családommal együtt elkezdenek kedvesek és érdeklődőké válni.Sok olyan emberrel találkoztam akik hasonlóak voltak mint amit te leírtál de miután kedvességgel közeledtünk feléjük elkezdtek más hogy viszonyulni hozzánk és ma már sok ilyen ember felnéz a férjemre és persze az egész családomra.

Én azt tudom neked mondani ne keseredj el a betegséged sem pedig az ilyen emberek miatt,legyél boldog és vidám meglátod tisztelni fognak,hogy a betegséged ellenére egy kiegyensúlyozott boldog csajszi vagy.

Akármilyen rosszat hozz még az élet számodra próbáld meg mindig minden rosszban a jót meg látni és meglátod sokkal könnyebben átvészeled az adott problémádat.Kívánok neked nagyon sok boldogságot és persze gyógyulást... :)

sajnos a felnőttek is kiközösítik az embert és elfordulnak tőle,ha valami betegsége van

én epilepsziás vagyok, és én is nap mint nap tapasztalom ezt

ha valakivel jóban vagyok, és ez kiderül rólam,akkor hanyatt homlok menekül

egyszerűen félnek tőlem, a rohamok látványoktól

bizony sokszor sírok emiatt

sajnos ez van, és ezzel nem tudunk mit csinálni

inkább koncentrálj a családodra, akik szeretnek téged,ez a fontos

[link]

ezt nézd meg!

Kedves Manócska!

A betegségek jönnek-mennek. Az ember hozzáállásától függ hogy beteg lesz -e, vagy sem.

Tudom ez furán hangzik, de minden betegségnek van egy mélyebb, lélektani oka. Többnyire ez váltja ki és tartja fent fizikai szinten az úgynevezett betegségeket.

A legtöbb természettudományi ág holisztikusan szemléli az embert, ezért figyelembe veszi a lelki okokat is.

Az orvostudománynál ez csak a fizikai testre korlátozódik, beadják a gyógyszert, megműtik és kész. De nem biztos hogy mélyebb értelmében meg lett oldva a probléma...

Fontos lenne a lelki okokat is feltárni.

Nem tudom hallottál -e a kineziológiáról...

Ezzel nagyon mély oldásokat lehet elérni, ami a testi egészséget is jelentősen befolyásolja.

Személyre szabott gyakorlatokat kell végezned ami jó hatással van rád.

Fontos hogy szedd a gyógyszert, amíg nem kerülsz egy holisztikusabb szemléletű orvoshoz, terapeutához aki megmondja mit tegyél...

Ezt viszont neked kell eldöntened, hogy bízol -e egy ilyen merőben más dologban...

Imádkozz hogy olyan emberekhez vezessen az élet, akik nagy szakértelemmel és tudással bírnak. De ehhez akarnod kell a dolgot...

Lelki szinten fontos, hogy a könnyedség, a béke, a szeretetteljes vidám dolgok legyenek az életedben.

Keresd azoknak a társaságát, akik nem bántanak.

Kötelezd el magad a jólét mellett!

Követeld meg magadnak a rendes bánásmódot!

Jogod van hozzá! Ha nem értik meg, az őket minősíti.

Tudom nehéz ezt mondani, de próbálj úgy tekinteni a rosszakaróidra, mint tudatlan emberekre, akik nem tudják mit csinálnak. Próbálj együttérezni velük.

Neked viszont szükséged van a szeretetre, a szíved motorjára, ne add ennél lejjebb...

Mindig törekedj a harmóniára...

Mint tudjuk, a szeretet a legfőbb gyógyító erő.

hát ez a harmadik sulim...

és a háromból kettő helyen úgyan ez volt....

talán az elsőbe ahol négy évig voltam ezt nem kapták fel...

mert mi is beteg emberrekkel foglalkoztunk ott...

mível szociális gondozó és ápolo szakon végeztünk, ez ott sose volt téma...

csak azt nem értem, hogy 20-21éves emberek, akiknek van már egy szakmályuk. hogy viselkethetnek igy??