Beteg baba. Azt hiszem, nem vállaljuk. (beszélgetős fórum)

Mert 20 évesen a semmire nem vállalok gyereket.

Éreztem, hogy lesznek itt olyanok, akik engem fognak hibaztatni mert nem 20 hanem 33 évesen vállaltam gyereket. A semmire nem akartam szülni. De nem magyarázkodok neked, hisz egy arctalan, névtelen valaki vagy csak.

Édes vagy, köszönöm szépen!

Nem érdekel, ha bárki megvet minket ezért. Nincs a mi cipőnkben és ne is legyen soha!

Egy ideig biztosan nem lesz másik babánk, de twlan egyszer újra készen állunk majd rá.

Nagyon sajnálom.

Barátnőm lánya ugyanígy járt. A baba nem született meg. Kb. 3 hónap múlva ismét babát vártak, aki egészségesen jött a világra. Most 4. osztályos, okos szép kislány.

Számomra lényeges, köszönöm. Írtad, hogy biztos alapokon áll a kapcsolatotok.

Miért nem vállaltatok fiatalként gyereket? 30 felett évről évre nő a Down kockázat!

Jaj istenem!

Én 20 voltam mikor összejöttunk, ő meg 22. Most ez komolyan ennyire lényeges? Akkor HUSZONÉVES korunktól fogva együtt vagyunk. Így megfelelő?

Szörnyen sajnálom. 😢

Én nem hiszem, hogy vállalnám, de a döntés rajtatok áll!

Egy beteg gyerek be tudja árnyékolni a mindennapokat, míg egy következő egészséges baba segítene túljutni ennek a babának az elvesztésén, és rengetet örömöt tudna vinni az életetekbe.

Aki becsmérel a döntésed miatt az valószínűleg nem járt a cipődben.

Kívánom, hogy a következő makk egészséges legyen!

Nálunk anno magas lett az AFP érték. Annyi volt, hogy csináltak ultrahangot, majd egy kontrollt az AFP-re, arra még magasabb lett, hát el lehet képzelni... tájékoztatás nulla, információt szerezni nem lehetett így, mint manapság a netről, magánorvosi rendszer sem létezett. Jó buli volt végigrettegni utána fél évet.

Nagyon sok hasznos vizsgálat, lehetőség van ma, ez jó dolog.

Szánalmas ebbe beleakadni. Gondolom egyikük volt 20 éves.

Nagy baj van a fejedben.

Nagyon megértem az elkeseredésed, viszont örülj annak, hogy időben kiderült a baj. A helyedben én gondolkodás nélkül nem vállalnám, mert az egyenlő lenne egy életre való nehéz feladat vállalásával, a házasság kockáztatásával. Plusz: a rettegés, mi lesz, ha az élet rendje szerint a szülők halnak meg előbb, akkor ki fogja őt szeretni, ki fog róla gondoskodni?

Amikor a fiaimat vártam, még nem voltak olyan komoly szűrések, mint manapság, így végig aggódtam a terhességeimet. Senkinek nem vallottam be, de elhatároztam, ha komoly fogyatékkal, gyógyíthatatlan betegséggel születik, lemondok róla akkor is, ha emiatt egy életen át lesz lelkiismeretfurdalásom. Az Isten kegyes volt hozzánk, erre nem került sor.

Sok erőt a döntéshez, és szerencsét, hogy a következő baba egészséges legyen!

33, 35

Akkor nem lehettek egyszerre 20 évesek

Maximálisan a saját döntésetekre hallgass. Csukd be a szemed,füled, ha támadnak miatta. Nem az ő problémájuk, könnyen mondják, majd megoldjátok.

Tedd azt, amit legjobbnak láttok. Kívánom, minél hamarabb heverd ki a fájdalmat, és legyen a következő egészséges gyerkőc. Sok szerencsét!

Még valami: eszetekbe ne jusson egymást, bárkit hibáztatni, megvádolni.

Borzalmasan sajnálom.

Mi sem vállaltunk volna soha be beteg gyermeket. Én ezt senkivel szemben nem tartom fairnek.

Az érintett gyermek aki mindig mások támogatására lesz utalva, a szülők akiknek az egész életüket be kell áldozni és a házasságok kevés % éli túl a beteg gyermeket, egy esetleges egészséges testvér sérülése, elhanyagolása, háttérbe szorulása... Nem. Ez senkivel szemben sem fair.

Nagyon kedvesek vagytok és köszönöm, hogy nem támadtok minket a döntésünk miatt mint itt sok fórum indítót kb minden miatt.

Sajnálom azt az anyukát aki a beteg gyerkőcök neveli, sok erőt hozzá.

Mi sajnos nem vagyunk ilyen erősek. A szívem szakad meg, de mindig az van előttem, hogy a következő egészséges lesz és mindig beszélek a babához, hogy ne haragudjon ránk emiatt. Hülyeség tudom, de a lelkemnek jobb így.