Beszélgessünk Szepes Mária és Müller Péter műveiről! (beszélgetős fórum)
Tényleg nincs itt senki rajtam kívül, aki szívesen megosztaná velünk érzéseit, gondolatait arról, hogy a világ megint szegényebb lett egy DRÁGA KINCCSEL?
Nekem folyton Körülötte járnak a gondolataim és Tőle olvasok sorokat, amik olyan sokat adnak....
Álljon itt az egyik interjú az utolsók közül. Magáért beszél....
Szepes Mária: Az élet örök, halál nincs
Párját ritkító egyszeri jelenség: nem sok van belőle a világon. Intézményeket pótol, lelki elsősegély hálózatot tesz fölöslegessé, már-már bibliai módon gyógyít. Csodatevésnek is nevezhetnénk, amit művel, de egyszerűbb, ha cselekvő szeretetnek mondjuk.
A 2007-es évem egy csodával kezdődött. Otthonában fogadott Szepes Mária. Ez a név önmagában fogalom, de azért hozzáteszem, hogy írónő, az ezotéria nagyasszonya.
A 80-as években kamaszkorom kezdetén hallottam róla először, és mély érdeklődést váltott ki belőlem. Ki lehet, milyen lehet az az ember, aki írásaival, gondolataival képes megváltoztatni, jobb irányba terelni életeket, és mi lehet az a fontos titok, aminek ő a birtokában van.
Kultikus alakot sejtettem meg benne, akinek a léte, munkássága egyetemesen meghatározó.
A sok hányattatáson keresztül ment, halálra ítélt, majd főnixként újraéledt könyvének első legális kiadása engem is elindított a lelki, szellemi úton, nem is remélve, hogy ez az út hozzá is elvezet, a 89-es kiadású Vörös oroszlánnal a kezemben.
A beleírt dedikációja január 12-e óta többször eszembe jut, és olyankor nyugalmas boldogság telepszik rám: Renátának, aki időtlen idők óta fut felém, és most végre ideért. Sok szeretettel öleli a testet cserélgető Szepes Mária.
Gyönyörűen beszél, minden mondata fontos üzenet. Olyan sok mindent szeretne mondani, átadni nekünk. A kulcsot szeretné átadni, hogy rávezessen minket, hogyan tegyük jobbá az életünket. Ez magunktól nem megy. Túl zaklatott minden. Túl sok dolog vonja el a figyelmünket. Kellenek a Mesterek, akik önzetlenül adnak nekünk, mint Szepes Mária és Müller Péter is. Figyeljünk rájuk, legyen időnk olvasni őket.
Nem tudom, hogy szólítsam, Ő Szepes Mária, bár már a 98 éves testében van, Ő az ezotéria nagyasszonya, aki most is úgy ül, egyenes háttal, tiszteletre méltóan, érződik, hogy a szellem uralja a testet, én vele szemben. Mégis maradok a Mária néni megszólításnál.
- Mária néni 98 éves korában is ontja magából a gondolatokat. Egészséges, csak a szeme gyenge, nem lát jól, diktálja az újabb műveit. De ahogy mondja, a harmadik szemével kristálytisztán lát, ami által egy teljesebb, tökéletesebb szemszögből vizsgálhatja a dolgokat.
- Az a mániám, vagy szent őrületem, hogy amit írok, azt érdekesen írjam. Nincs jogom sem tudománnyal, sem művészettel untatni senkit. Eddig 150 könyvem jelent meg, de 200 lesz azután ha már levetem a testemet. Legalább tíz évre való örökség rejlik még nálam, amit megtaláltok, ha már nem leszek itt. Mert fontos, hogy az üzenetek, amik rajtam keresztül életre keltek, eljussanak azokhoz, akiknek szükségük van rájuk, ebben a zavaros, veszte felé száguldó világban. Soha nem akartam mást, mint írni. Így, kilencvennyolc évesen is. Az írás az, ami erőt ad, az a tudat, hogy feladatom van, adhatok. Pár éve, egy betegség folytán a halálkapu közelébe sodródtam, de „visszaküldtek”, mert még mindig szükség van itt rám. Versekbe tudtam önteni azt, amit akkor megéltem. Rengeteg versem van, 1925-től írom őket, egészen a mai napig. És csakis azért, mert tudom a halhatatlanságot. Az emberek általában annyira félnek a haláltól, hogy inkább menekülnek őrültségek felé. Pedig nem kell félni. Nagyon rossz erők dolgoznak ma a világunkban. A gyűlölet a szeretet megbetegedése. Le kell szerelni a gyűlöletet, mert az újabb gyűlöletet és harcot szül, ami sehova nem vezet és lehúz. A szeretet felemel, könnyűvé tesz. Éljünk inkább felfelé. Az emberek többsége önző, csak önmagára gondol. Azért dolgozom – írok és tanítok -, hogy ébresztőt fújjak, bebizonyítsam, hogy a másokért való szolgálatnál nagyobb ajándék nincs. Egész életemben úgy segítettem másoknak, hogy nem kértem pénzt érte. Erre azért voltam képes, mert tudtam, hogy az anyagi javak nem sokat érnek, egyedül a fölfelé törekvés, az önzetlen segítségnyújtás az, ami értelmet adhat az emberi életnek. Hiszen nem én vagyok a fontos, hanem az, hogy amit az isteniből kapok – továbbadhassam.
– A világ önző, de az emberek vágynak a jóra, a szeretetre. Ezt mutatja az is, hogy Mária néni könyvei a világ minden táján olvasottak. A Szintézis Szabadegyetem amit prof. László Ervin filozófussal indított útjára Mária néni és a Szepes Mária Alapítvány is egyre több követőre talál…
– Feladatom, hogy felemeljem azokat, akik nem látnak tisztán, de vágynak a fényre. Ugyanakkor természetesen minden ember mágus, azaz birtokában van annak a teremtő erőnek, amellyel megváltoztathatja saját életét. Az önismeret nagyon fontos, ebben jó iránytű lehet a grafológia, az asztrológia, vagy akár a reinkarnációs út megvilágítása. Ez utóbbinak kimondása a Vörös oroszlán című regényem megszületésekor – 1946-ban – nagy vihart kavart. Sok hasonló témájú könyvvel együtt ezt is betiltották. Sőt. Elégették. De hamvaiból feltámadott. Érdekes, hogy néhány évtized elteltével a világ számtalan országában sok kiadást megélt. A vörös oroszlán megjelenése után Hamvas Béla, a nagyszerű író, filozófus, polihisztor, aki akkor könyvtáros volt a Széchenyi Könyvtárban azt írta nekem: „Egy városban vagyunk, nem lehet, hogy ne ismerjük egymást.” Innen indult a haláláig tartó barátságunk és kölcsönös tiszteletünk. Az emberek egyre nagyobb számban értik, hogy ebben a „bolond, ám érdekes” (ahogy az akkori kiadóm jellemezte) történetben mennyi igazság van. Magyarországon egyébként csak a rendszerváltást követően jelenhetett meg, azóta azonban folyamatosan jelen van az olvasók életében. Ez az én sorsom – nyolcéves koromtól mást sem tettem, mint írtam, de csak nyolcvanévesen váltam elismert íróvá. Nem tehettem mást, ömlött belőlem a gondolat, a szó, és nincs megállás ebben ma sem.
- Mária néninek álmoskönyve is megjelent. Mit gondol az álomvilágról?
- Az álmokkal csak a pszichológusok foglalkoznak. Pedig életünk harmadát töltik ki, és rengeteg üzenetük van. Ezért írtam az Álomszótárat. Az álom nem ismeri a halált. Ha egy hozzád tartozó meghal, álmodban lehet újra fiatal és beszélgethetsz vele. Repülsz álmodban. Vagy zuhansz. Nyelveket beszélsz. Szellemünknek csak egy része van itt. Ez alól a zsenik kivételek, hiszen ők képességeik nagyobb százalékát tudják a Földön kamatoztatni. Az, aki bölcsen él, tudja, hogy van „kis halál”, ami az éjszakai álom időszaka, és van „nagy halál”, ami a „jelmezünk”, azaz a fizikai valónk elhagyásával indul, és egy hosszabb pihenővel folytatódik. Ezt követi az újraszületés, ami egy új szerep felvállalásával jár a Földön. A szellem törvénye, hogy minden lélek a fejlődésért születik le, azaz minden élet lehetőséget kínál újabb feladatok felismerésére, és megoldására. Éppen ezért nem véletlen, hogy milyen szülőket, családot jelölünk ki magunknak, a környezetünket, külsőnket is mi választjuk, az alapján, hogy mi segítheti leginkább a haladásunkat. Úgy érzem, hogy a jelenlegin túl én még több életben leszek jelen a Földön, és mindkét alkalommal írói szerepet vállalok.
- Még nem esett szó a sok tanítványról, és a sok „rajongóról” akiknek olyan sokat adott és ad.
– Sokan megkeresnek, és én mindenkinek szívesen adok abból, amim van. Külföldiek, magyarok egyaránt megtalálnak, segítséget, gyógyulást kérnek, tanácsot egy kétségbeejtőnek tűnő élethelyzetben. A mai napig borzasztóan érdekelnek az emberek. De nem kegyetlen kíváncsiság rejlik e mögött, hanem empátiás beleérzés. Nem is lehet élni pszichológia, karakterológia nélkül. Hogy tudsz bánni munkatársakkal, gyerekekkel, egy író hogy tud hiteles figurákat formálni, ha ezeket nem ismeri?
Én az embereket önmagukhoz vezetem. Semmi erőszakot nem alkalmazok. Tessék egy könyv, ha tehetem, elé teszem. Sorsszerű, hogy kihez milyen könyvek kerülnek. Véletlen nincs. És függetlennek kell maradni, mert ha elkötelezzük magunkat valahova, lehet, hogy el kell adni a lelkünket az ördögnek.
Hamvas Béla mondta nekem, hogy ennek a világnak az a végtelen tragédiája, hogy hiányzik belőle a közép. Az aranymetszet. Ami középen van, ami szilárd. Én ott vagyok!
Minden emberben benne van az isteni szikra. A lelki érettség foka dönti el, mikor kezdünk kutatni rejtett énünk után. Az, aki nem a saját útját járja, előbb-utóbb megbetegszik, hiszen minden fizikai fájdalom, rossz érzés üzenet a lelkünktől. Én a mai napig remekül érzem magam, egyetlen gondom az öregség. A lényeg, hogy azzal foglalkozz, ami Te vagy, találd meg az életben a megfelelő segítőtársakat, és teremtsd meg a belső harmóniádat. Csak ez számít, semmi más.
– Mária néni az élő példa rá, hogy sikerülhet. Sugározza a jót, a biztonságot, a belső harmóniát.
– Ha egy embert megmentesz, vagy átsegítesz a bajon, egy világot mentettél meg. A sorsod sokkal inkább a te felelősséged, mint amennyire kényelmes volna. Választhatsz jól és választhatsz rosszul.
Amiben most élünk, egy átmeneti állapot. Mindenki mindenki ellen. Borzalmas vad erők tombolnak. Nagyon sokan kerülnek olyan helyzetbe, hogy úgy érzik, nincs belőle kiút. Pedig van, de csak egyéni! Tömeg megváltás nincs! Egyénileg kell megtenned, amiért születtél, be kell töltened a jobbik szerepedet. Mert vigyázz, kínálkozik rosszabb is!
Próbáljátok magatokat megismerve, másokat segítve, mások felé a jót sugározni.
Jót tenni és tudni, hogy ami most látszólag rossz, utólag kiderülhet, hogy jó.
Nem formálhatjuk át a világot a magunk képére. Mindenkinek joga van a saját világához. Tökéletes ember nincs, mert akkor nem a földön lennénk. Mindenkit arra tanítok, hogy legyen önmaga, hogy betölthesse azt a feladatot, amire született. Aki kapni akar, annak először adni kell. A gond az, hogy az emberek mindent azonnal akarnak, nincs türelmük végigjárni a fejlődésüknek megfelelő lépcsőfokokat. Holott a földi lét a tapasztalásról kell, hogy szóljon mindannyiunk számára. Véletlen történések nincsenek. Ha valaki szerencsétlennek érzi magát, akkor is tudnia kell, hogy az események az előzmények tükrében, vagyis okkal történnek. És azt is tisztán kell látni, hogy minden döntésünk jelzés a jövőnek. Ébredni kell ahhoz, hogy önmagunkra találjunk, hogy fényt jelenthessünk a világnak, hogy segíthessünk a Földön.
– Mária néni igazán tartalmas életet él. Elégedettnek, boldognak érzi magát?
– Rettenetesen boldog vagyok, amikor alkotok. Nekem olyan fantáziám van, hogy égtem, lángolva írtam mindig. Ha valaki azért ír egy művet, hogy bejön e vagy sem, az nem sokat ér, csak ha magáért a dologért csinálja. Akkor születnek remekművek. Ez az átalakítás egyedül az áldozat tüzében mehet végbe. Mert hő nélkül nincs átváltozás, finomodás, fejlődés. Ebben a pozitúrában az én helyett a te, a birtoklás helyett a feltétel nélkül való adakozás, a kapzsi harácsolás helyett a mulandó javakat szétszóró önfeláldozás kerül. Fontosak a mágiák amiket írok, hogy az emberek megtanulják, hogyan ne vegyenek mérgező gondolatokat magukhoz. Semmiképpen ne elfojtással, hanem kis csúsztatással, például másokkal, magasabb rendű dolgokkal foglalkozva. Egy ember soha nem magányos ha érdekli egy másik ember sorsa. Segíteni mindig lehet, mindig lehet egy kicsivel többet adni. És ne feljtsétek el: Az élet örök, halál nincs.
Gyönyörûen beszél. Minden mondata Üzenet. Tudja, hogy kinek mit kell mondani. És annyi mindent szeretne még átadni nekünk …
Szepes Mária elmúlt 95 éves. Szinte minden mûfajban kipróbálta tehetségét, regényei mellett meséket, verseket, cikkeket, tanulmányokat, pszic-hológiai és parapszichológiai könyveket is írt.
Az írónõ legnagyobb sikerét A vörös oroszlán címû regényének köszönheti, amelyet az ezoterikus irodalom egyik alapmûveként tartanak számon. Címét egy csodaszerrõl kapta, amely a halandókat halhatatlanná, vagy legalábbis hosszú életûvé tette, és a kiválasztottaknak megadta azt a képességet, hogy emlékezzenek elõzõ életeikre, tetteikre.
- 29 éves koromban a gyerekem halála után kezdtem A vörös oroszlánhoz. Félretolva a rációt, nem bírtam nem írni. Olyan õrületes erõk ömlöttek belém, és azóta is lángolok. Mindig tudtam, hogy nem egyedül írtam azt a könyvet. Úgysem fogják kiadni - gondoltam. Aztán ‘46-ban rábólintott a Hungária Kiadó tulajdonosa: „- Bolond könyv, de érdekes.” Megjelent. Nem sokkal ezután államosították a könyvkiadókat, s A vörös oroszlán valamennyi maradék példányát bezúzták, a könyvtárakból is kiszedték - és halálra keresték az íróját, a nem létezõ Orsi Máriát. Negyven évig volt tiltott könyv.
És itt jön az, hogy a rossznak, az úgynevezett rossznak milyen fantasztikus szerepe is van: amikor azt hitték, megölték a könyvemet, akkor kezdett el élni.
(Most jött ki a regény tizenkettedik kiadása. Emellett sok nyelvre lefordították, és külföl-dön is a sokadik kiadását éli.)
- A vörös oroszlán megjelenése után Hamvas Béla, a nagyszerû író, filozófus, polihisztor, aki akkor könyvtáros volt a Széchenyi Könyvtárban azt írta nekem: „Egy városban vagyunk, nem lehet, hogy ne ismerjük egymást.” Innen indult a haláláig tartó barátságunk és kölcsönös tiszteletünk.
- Egy csodálatos komédiás családba születtem, ahol mindenki olvasott, írt, zenélt, mindenhez értettek, tudományokkal foglalkoztak. Anyám primadonna volt, gyönyörû mezzoszoprán hanggal. Õ alapította az Astra Filmgyárat. Apám rendezõ volt, a Havi 200 fix-et még ma is játsszák. A fivérem színész, nyelvész, író, filozófus - mindennel foglalkozott. Egy év választott csak el bennünket. Mindent együtt éltünk át, együtt alapítottuk meg szellemi iskolánkat.
–Nem akartam színésznõ lenni, holott két éves koromtól a színpadon voltam. A férjem is - aki a szüleim barátja volt - egy forgatáson látott meg elõször. Akkor múltam 17 éves. Szepes Béla az elsõ és egyetlen férfi volt az életemben. Sportoló, olimpikon, újságíró, sport-karikaturista. Egy nagyon csinos ember. Ma sem értem, mi közöm hozzá. De õ rögtön tudta …. Azt mondta nekem: „Te csak írj!” Ez egy olyan csodálatos dolog, amiért nem tudok eléggé hálás lenni.
Minket minden érdekelt, de sehová sem voltunk elkötelezve, sehová sem tartoztunk. Mindig meg tudtuk õrizni a belsõ szabadságunkat és az ideáljainkat. Nagyon sok mindenhez értettünk, csak egy dologhoz nem, hogy pénzt csináljunk.
56 évig éltünk együtt. 1986. június 20-án halt meg. Azóta egyedül vagyok, illetve VELE. Nem élnék, ha nem tudnám, hogy VAN.
- Amikor bezúztak mindent, amikor tilos lett minden, amit addig csináltam, eldöntöttem, meséket fogok írni. Imádom a gyerekeket. A fodrásznál volt egy találkozásom egy orosz kislánnyal, a kis Tamarával. Oda is tollal, füzettel jártam, és egyszercsak felült a térdemre, hogy rajzoljak neki. Ezt a tündéri kis lánykát aztán beleírtam a Pöttyös Panni mesémbe, hogy a két kislány összebarátkozik. 1953-ban ki is jött a könyv, óriási sikere lett. Kiderült, hogy én az új éra legnagyobb könyvét írtam meg azért, mert volt benne egy 4 éves szovjet kislány…
Boldog vagyok, mert már az ötödik nemzedék nõ fel Pöttyös Pannival, hogy a szívbeteg gyerekeknek ezeket a meséket olvassák a kórházakban, mert kedvesség és báj van bennük. (Bevallom, volt mikor attól reszkettem, meg ne tudják, hogy a vörösoroszlános Orsi Mária azonos ezzel a Szepes Máriával.)
Hát így lettem mesemondó Szepes Mária. Egy 7 éves kis barátnõm (aki azóta nagymama lett) egy együtt töltött nap után azt kérdezte az édesanyjától: „Anyuka, mondd meg nekem igazán, ugye a Szepes néni nem egészen felnõtt?” Ez volt a legkedvesebb bókja az életemnek.
- A mai napig borzasztóan érdekelnek az emberek. De nem kegyetlen kíváncsiság rejlik e mögött, hanem empátiás beleérzés. Nem is lehet élni pszichológia, karakterológia nélkül. Hogy tudsz bánni munkatársakkal, gyerekekkel, egy író hogy tud hiteles figurákat formálni, ha ezeket nem ismeri?
Én az embereket önmagukhoz vezetem. Semmi erõszakot nem alkalmazok. Tessék egy könyv, ha tehetem, elé teszem. Sorsszerû, hogy kihez milyen könyvek kerülnek.
- A keleti filozófia tanítja azt a reinkarnációt, ami nem lélekvándorlás. Az a karma története. Hogy a tetteknek következménye van. Ha te teszel másnak jót vagy rosszat, azt neked is meg kell élni. És tudjátok meg: véletlen NINCS. Nincs, csak valami elintéznivaló van.
Mindennel kell foglalkozni, mert összefüggnek egymással mûvészet, tudomány és filozófia.
De eközben függetlennek kell maradni, mert ha elkötelezzük magunkat valahova, lehet, hogy el kell adni a lelkünket az ördögnek. Ilyet nem szabad csinálni.
Hamvas Béla mondta nekem, hogy ennek a világnak az a végtelen tragédiája, hogy hiányzik belõle a közép. Az aranymetszet. Ami középen van, ami szilárd. Én ott vagyok!
- Miért van az, hogy amikor elalszik valaki, egy idegrendszer váltás következtében elkezd képekben beszélni, és minden olyan zûrzavarosnak tûnik? Az álmokkal csak a pszichológusok foglalkoznak. Pedig életünk harmadát töltik ki, és rengeteg üzenetük van. Ezért írtam egy Álomszótárat.
Az álom nem ismeri a halált. Ha egy hozzád tartozó meghal, álmodban lehet újra fiatal és beszélgethetsz vele. Repülsz álmodban. Vagy zuhansz. Nyelveket beszélsz. Ugye te is megélted már ezt?
Nekem volt halál közeli élményem. De visszajöttem. Versekbe tudtam önteni azt, amit akkor megéltem. Rengeteg versem van, 1925-tõl írom õket, egészen a mai napig. És csakis azért, mert tudom a halhatatlanságot. Az emberek általában annyira félnek a haláltól, hogy inkább menekülnek õrültségek felé. Pedig nem kell félni.
- Azért nem való a jóslás, mert rossz szuggesztióvá válik. Esélyeket kell mondani. Ez is lehetsz, meg az is. Lazán. Sokkal inkább irányíthatod a sorsodat, ha jól választasz. Csupán egy dolog determináns: az, hogy hová születsz. De ezt is kutatnod kell. Miért épp ezekhez születtem, miért pont õk a családtagjaim? Én az olvasót Önmagához vezetem, hogy értse saját magát.
- Ha egy embert megmentesz, vagy átsegítesz a bajon, egy világot mentettél meg. A sorsod sokkal inkább a te felelõsséged, mint amennyire kényelmes volna. Választhatsz jól és választhatsz rosszul.
Amiben most élünk, egy átmeneti állapot. Mindenki mindenki ellen. Borzalmas vad erõk vannak. És nagyon sokan kerülnek olyan helyzetbe, hogy úgy érzik, nincs belõle kiút. Pedig van, de csak egyéni! Tömeg megváltás nincs! Egyénileg kell megtenned, amiért születtél, be kell töltened a jobbik szerepedet. Mert vigyázz, kínálkozik rosszabb is!
Próbáljátok magatokat megismerve, másokat segítve, mások felé a jót sugározni.
Jót tenni és tudni, hogy ami most látszólag rossz, utólag kiderülhet, hogy jó.
Csakis a fény irányát követni egyénileg felépített megismeréssel.
- El kell fogadni azt, hogy a másik ember más, mint én. Lehet, hogy nem egészen értek vele egyet, de segítem abban, ami pozitív benne, és nem azon lovagolok, ami negatív. Nem formálhatjuk át a világot a magunk képére. Mindenkinek joga van a saját világához. Tökéletes ember nincs - mert akkor nem a Földön lennénk.
A gyûlölet a szeretet megbetegedése. Le kell a gyûlöletet szerelni, mert az újabb gyûlöletet, harcot szül, ami semmire nem vezet. Ezek kiselejtezett, elavult, hasznavehetetlen dolgok, mert nem volt még háború, amelyet a gyõztes is el ne veszített volna. A Föld egység. Ha az én nagylábujjam fáj, a fülem sem érezheti jól magát.
Mindenkit arra tanítok, hogy legyen önmaga, és betöltse, amire született. Szépen, jól, amennyire telik tõle. És a szabály örök: aki kapni akar, annak elõbb adni kell. Adni nem könnyû. Tied csak a mû, nem pedig a gyümölcse...
Mária néni most is dolgozik. Egészséges, mondja, csak a szemei gyengék - de megtanult diktálni ...
- Az a mániám, vagy szent õrületem, hogy amit írok, azt érdekesen írjam. Nincs jogom untatni sem tudománnyal, sem mûvészettel senkit. 150 könyvem jelent meg eddig, de 200 lesz azután, ha én már levetem a testemet. 10 évre való örökség rejlik még nálam, amit megtaláltok, ha már nem leszek itt. Mert fontos, hogy az üzenetek, amelyek az én agyamon át életre keltek, eljussanak azokhoz, akiknek szükségük van rájuk e zavaros, veszte felé rohanó világban. És tudnotok kell, hogy halál nincs. Az életet kell túlélni.
Istenem...
Úgy félek a valóságtól
mindentõl, ami testet ölt, mert
csak a lelkemmel éltem eddig
sejtelmek közt és minden
szabad volt e végtelen mezõkön...
Éreztem minden életnek a páráját...
Ezer öröm és sors remegett át rajtam...
Láttam régi kultúrák ragyogását...
Éreztem pogány szépségek
friss márványleheletét...
Ha akartam, paloták és a
jövõnek gigászi városai nõttek
a földbõl és fénycsóvák,
ragyogások között nagy, fehér
hajók röpültek zajtalanul
a végtelen égen...
Lelkem borongó áhítatban fürdött
kelet izzó csendjében...
...És álmodoztam a hûvös, északi
ködben is, hol a szürke tenger
fölött sirályok csaponganak
riadtan, és fehér hab fodrozik
a szirtek szeszélyes karjai között...
/....míg testem álmos, régi
bútorok közt, elbújva
élt a szürke napok tengerében
észrevételen.../
Szepes Mária: Isten felé (részlet)
Elment a CSODA!:((((((((
Elhunyt Szepes Mária....
Az egyik felemben mérhetetlen szomorúságot és fájdalmat érzek, a másik része a lelkemnek viszont vidám. Hiszen Ő azt hirdette, hogy NINCS HALÁL! Ezért nincs is miért szomorkodnunk.... Mint tudjuk, Ő a barátai halálát is megünnepelte...
Azt kívánom neki, hogy legyen nagyon boldog az útján, legyen tartalmas, kiegyensúlyozozz szép az élete az új dimenzióban!
Jó utat!
ezzel én is így vagyok.
többször kellene elővennem a Jóskönyvet... sajnos eddig mindig csak utólag tudtam meg, mit kellett volna tennem, hogyan kellett volna döntenem.
ezért elhatároztam, hogy legközelebb egy döntési helyzetben már a kezdetkor tanácsot kérek "tőle".
A mindennapi élet mágiája (szerintem ez egy alapmű tőle)
Az áldozat mágiája
Az öröm mágiája
Álomszótár (ha érdekelnek az álmok, ez a könyv nagyon hasznos)
Aranykor
Lángoló időfolyó
Smaragdtábla
A vörös oroszlán (ez egy regény)
stb.
Nagyon szeretem a könyveiket!
Tele vannak bölcsességgel, együttérzéssel, jótanácsokkal, valódi élettapasztalatokkal, amelyek a lélek legmélyéhez szólnak.
Először én is Müller Péter könyveit értettem jobban. Ő nagyon közérthetően, magyarázva írja le a gondolatait. Szepes Mária sokkal tömörebben fogalmaz.
Én is hűséges olvasója vagyok Müller Péternek.
Sokat alakított a világszemléletemet, az emberekhez való hozzáállásomon. Könnyebben vészelem át a depressziós időszakaimat. Persze amikor az ember mélyrepülésben van, kevésbé nyitott. Már két-három hete érzem azt, hogy meg kell kérdeznem a Ji-kinget, de sehogy sem jutok odáig, hogy elővegyem a pénzérméket. Pedig biztos vagyok benne, hogy valami fontos tanácsuk, mondanivalójuk van a másik oldalon.
Kedves Safirah! Sajna már elég rég tart ez a depresszió, és olyan érdekes, hogy éppen amikor a legnagyobb szükség lenne rá, nem jutnak el hozzám a szavak. Már valamennyire talán tudok olvasni, de voltak olyan évek, hogy csak néztem a betűket, és nem értettem. Az volt a taktikám, hogy nem baj, most ennek van az ideje, a bambulásnak, és igazam volt, szépen lassan nyerem vissza önmagam.
Eleinte Müller Pétert olvastam, és rácsodálkoztam a világra, ő nyitotta ki a szemem. Aztán jött Szepes Mária is, akit egyátalán nem értettem. Aztán megint a kezembe került, és csodák voltak benne. Azt hiszem, megtiszteltetés nekünk, hogy ők köztünk vannak.
Kedves Margitnéni!
Én úgy gondolom, hogy épp az utolsó szavaidban van a lényeg! ".... pedig most lenne a legnagyobb szükségem rájuk!" Remélem lesz elég erőd elővenni pl. a "Mindennapi élet mágiáját" és megnyugvást, esetleg gyógyulást hoz neked!:) Tudod, a gondolat - akarat hatalma!:) Kívánom, hogy mielőbb egyensúly legyen benned a szellem, a lélek és a test között!:)
Ahányszor újraolvastam a könyveiket, mindig mondtak valami újat, olyat amit addig észre sem vettem.
Sajna, mióta depressziós vagyok nem igen megy az olvasás, pedig most lenne a legnagyobb szükségem rájuk!