Begyulladt lábujj: Lehet más megoldás is

Egy augusztusi napon valami furcsát éreztem a nagy lábujjamon: szúrt, feszített és szörnyen érzékennyé vált. Először azt hittem, hogy benőtt a körmöm, de amikor megpróbáltam kivágni, akkor meglepődve láttam, hogy a körömágyam teljesen tiszta. Nem értettem tehát a fájdalom okát. Nem foglalkoztam vele gondolván, hogy majd magától rendbe fog jönni. Természetesen nem így lett. Egyik napról a másikra drasztikus méreteket öltött a gyulladás. Vadhús keletkezett rá, a körömágy körül pedig elfehéredett a bőr, az odagyűlt genny miatt. Egyre jobban fájt, a végén már alig bírtam járni és csak úgy vonszoltam magamat az utcán. A zokni viselés fájdalmairól ne is beszéljünk. Szeptember elsején a gyulladás tetőfokára hágott. Anyám mindenféleképpen el akart vinni a sebészetre, de én nem voltam hajlandó odatartani szörnyen sajgó lábujjamat a sebész vasmarkának. Raktam rá pirított hagymát, kötöttünk rá paradicsomot, áztattam dió levélből készített főzetben és házi szappanos vízben is. Ezek nem segítettek, maximum megnyugtatták egy cseppet a lelkemet, hogy a lábam meg fog gyógyulni.

Mikor nem akartam bemenni a sebészetre, leültem a gép elé, egyéb alternatívák után kutatva. Akkor találtam meg egy cikket, amiben azt ecsetelték, mennyire jó a sebészet.

Miközben olvastam, elkezdtek patakzani a könnyeim, egész nap csak sírtam, nem voltam hajlandó bármilyen táplálékot magamhoz venni. Anyám attól tartott, komoly depresszióba fogok süllyedni emiatt az ostoba cikk miatt. Végső kétségbeesésében telefonált a nagymamámnak, aki rengeteg gyógyító füvet ismer.

Először is hidrogénes vízzel (amit pár száz forintért lehet kapni bármelyik gyógyszertárban) lefertőtlenítettük a sebet, majd úti lapu levéllel kötöttünk be, amit előzetesen megmostunk és leforráztunk. Ez az aprócska levél mentett meg a sebész szikéjétől! Ezt a kezelést alkalmazva napról-napra egyre könnyebben ment a járás. De még a úti lapunál is nagyobb a szívó ereje a piros levelű csalánnak.

Gyógyulásnak induló lábamnak az utolsó lökést az ichtiol kenőcs adta, ami a gennynek még a gondolatát is kiszívta. (Sajnos ilyet már Magyarországon nem árulnak, de Erdélyben még forgalmazzák. Ha ilyen problémája van valakinek lehet kérni a kint élő rokonok vagy barátok segítségét. Bár e nélkül csak a leveleket használva ugyanúgy meg fog gyógyulni a seb, csak a folyamat lesz egy kicsivel lassabb.) Folyamatosan fertőtlenítettük a hidrogénes vízzel, illetve rivanollal. A seb gyógyulását nagy mértékben elősegítette a tetrán kenőcs.

Amikor teljesen elmúlt a fertőzés, csak a vadhús maradt hátra, ami emlékeztetett a szörnyű megpróbáltatásokra. De erre is megvan a megoldás: aloe vera. Szét kell hasítani az aloe vera levelét, a ragacsos nedv pedig fájdalommentesen eltünteti.

Két hét alatt nyomtalanul és fájdalommentesen megszabadultam az egésztől, anélkül, hogy műtétre kerül volna a sor. Pedig az én lábam igazán nagyon rondán nézett ki. Most már magassarkút is fel tudok venni és ez fantasztikus érzés!

Ezt a cikket azért írtam, mert tudatni akartam az emberekkel, akiknek hasonló a problémájuk, mint az enyém volt, hogy ne rohanjanak rögtön a sebészetre, mert van ennél humánusabb módszer is a gyógyulásra.