Battonya - mi jut róla eszedbe - kapásból válaszolj (fórumjáték)
:)
női név
Dr. Czuth László
Battonya
(Battonyáról elszármazottak éneke)
Ahol ős idők óta él emberek csoportja,
Ahol Attila sírját a Maros vize mosta,
Ahol a mongol, majd a török a falut kifosztotta,
Ahol a település neve egykor volt Botongya.
Az szülővárosom Battonya ottan,
Lenn a határszélen, a Viharsarokban.
Hol a Szárazér a Maros vizét hozza,
És a Gödrösök a házak falát adta.
Hol a búzamező kalászait ringatja,
És a föld olajat, gázt rejt nyomokban.
Az szülővárosom Battonya ottan,
Lenn a határszélen, a Viharsarokban.
Hol magyar, szerb, román egymás kezét fogja,
S hat templom hét tornya az eget „ostromolja”.
Hol hajdan tanyák sora a tájat átrajzolta,
És a búzát a nép öt szélmalomba hordta.
Az szülővárosom Battonya ottan,
Lenn a határszélen, a Viharsarokban.
Hol a vidéket a nagybirtokrendszer uralta,
Sok ezer ember volt annak kárvallottja.
S hol a szegények a több bérért harcoltak,
Ott a csendőrsortűz hangjukat elnyomta.
Az szülővárosom Battonya ottan,
Lenn a határszélen, a Viharsarokban.
Hol sok névtelen hős az életét áldozta,
És a szorgos nép a szebb jövőt álmodta.
Hol az álmokat Trianon elmosta,
És a nyári zápor a határkövet mossa.
Az szülővárosom Battonya ottan,
Lenn a határszélen, a Viharsarokban.
Hol a felszabadulás a változást is hozta,
A magántulajdont a kollektív váltotta,
Hol a „szülővárost” ezrek hagyták ottan,
Hol Mikes a gimnázium névadója.
Az szülővárosom Battonya ottan,
Lenn a határszélen, a Viharsarokban.
Hol a téli fagy a rögöt elporlasztja,
S a tavasz a rétet virágba borítja.
Hol a nyár a kalászt bearanyozza,
S az őszi szél a levelet elhordja.
Az szülővárosom Battonya ottan,
Lenn a határszélen, a Viharsarokban.
Hová visszajáró vendég a gólya,
S a puszták egét rétihéja uralja.
Hol fácán, fürj költ a sűrű bozótban,
S a nagyerdő a vadnyulak otthona.
Az szülővárosom Battonya ottan,
Lenn a határszélen, a Viharsarokban.
Hol a szél egykor a nyárfasort fodrozta,
És az utcák egymást keresztezik, sorban.
Hol a tűzoltótoronyból végtelen a róna,
És az időt mutatja nyolc toronyóra.
Az szülővárosom Battonya ottan,
Lenn a határszélen, a Viharsarokban.
Hol kunhalmok utalnak a régmúlt korra,
És az utakat övezte az eperfák sora.
Hol a téglagyár már nem termelhet soha,
És a gyermekfalu az árvák otthona.
Az szülővárosom Battonya ottan,
Lenn a határszélen, a Viharsarokban.
Hová hajdanán „befutott a gyorsvonat”,
Hol nem dudálhat többé már a kisvonat,
Hol Szent István nevét viseli az iskola,
Hol a kéttornyú templom a város szimbóluma.
Az szülővárosom Battonya ottan,
Lenn a határszélen, a Viharsarokban.
Hol egykor a paraszt saját földjét szántotta,
Majd lett TSZ…, mely a lovakat traktorra váltotta,
S mikorra a nép a sorsát „elfogadta” volna,
Jött a rendszerváltás milliónyi gonddal,
Az szülővárosom Battonya ottan,
Lenn a határszélen, a Viharsarokban.
Hol a „kéttornyú” a régió legszebb temploma,
S a harang zúgása a hívők ékes hívószava.
Hol a volt kollégium ma Molnár C. Pál galéria,
Mely sok festmény és grafika méltó otthona.
Az szülővárosom Battonya ottan,
Lenn a határszélen, a Viharsarokban.
Hol a közelmúlt sem maradt nyomtalan,
Épült víz-, gázvezeték, mozi, bank és iskola,
Új házak, utak, panzió, fürdő és uszoda,
Kenyérgyár, sportpálya és öregek otthona.
Az szülővárosom Battonya ottan,
Lenn a határszélen, a Viharsarokban.
Ahol a rendszerváltás a reményt sugallta,
Ahol a demokráciát a nép még csak tanulja,
Ahol ma még keserves sok-sok ember sorsa,
De a szebb jövőt az ifjúság bízvást elhozza!
Az szülővárosom Battonya ottan,
Lenn a határszélen, a Viharsarokban.
Tiszafüred, 2009. december 13.