Bátorság próbája, avagy Hellinger terápiáról másodszor… (beszélgetős fórum)

Ismét jelentkezem. :)

Május óta még négy alkalommal voltam ugyan annál a pszichológus,asztrológus hölgynél Hellinger családállításon,akihez addig is jártam. Sajnos a betegségem okát nem találta meg,így gyógyszeres kezelést kellett alkalmazni. Emiatt nagyon mérges voltam magamra és a gyógyszerek sem segítettek sokat. Egy héttel ezelőtt jelentkeztem egy pesti oktatónál,aki egyéni Hellinger állításokat végez. Gondoltam adok még egy esélyt magamnak. Az unokatesómat megkértem,hogy vigyen el Pestre és ha végeztem jöjjön értem. A "segítő" nagyon szimpatikus volt.Elkezdtük az állítást.Négy üveget választottam ki,amiket papírlapokra helyezett.Nem részletezném az állítást.. A lényeg,hogy azóta nincs pánikrohamom,a gyógyszereket nem szedem és mégis jól vagyok! =) Nem gondoltam volna,hogy lehet különbség családállítások között. Pláne nem ekkora. Végre meggyógyultam, egyedül közlekedek és tele vagyok életerővel! Gézának mindig hálás leszek azért,amiért visszaadta az ÉLETEMET! Ha valakit közelebbről érdekel,hogy hol volta állítani vagy esetleg más kérdése lenne szívesen válaszolok privátban!

Most olvastam el a cikket.

Most voltam családállításon.

Nekem is ikrem van.

Szüleimet hibáztattam, azt éreztem nem szeretnek eléggé.. nem igazán tudtak kezelni, dacos, akaratos voltam, de mégis meghunyászkodtam. Mert meg akartam felelni. Sorban rontottam el mindent az életemben. Sokat betegeskedtem. Mindig mindenért hibásnak éreztem magam.

Felnőtt koromra, elnyomtam emlékeimet, érzéseimet.

Az állítás után előjöttek.

Visszaemlékeztem. Mindig azt képzeltem, hogy van egy ikerpárom akitől elszakítottak. De majd ha felnövünk megtaláljuk egymást.

Mindig az iker gondolat járt a fejemben még felnőtt koromban is. Szerettem volna megtapasztalni azt az érzést.

Mindig magányos voltam, egyedül éreztem magam. Soha nem éreztem magamat elégnek sehol és senkivel.

Sorban mentem bele olyan helyzetekbe, ahol megaláztak, mert duplát adtam, de nem kaptam érte semmit. Energiám lement a nulla alá. Depressziós lettem.

Sajnos gondjaim halmozódtak. Igy még sok állítás vár rám, de a gyökerek itt vannak.

Még nagyon friss az élmény. Nem tudom hogyan tudom feldolgozni, hogyan tudom elengedni. Hogyan tudom kiválasztani ki vagyok én és ki ő. Mert eddig kettős személyiségként éltem, de mindig arra vágytam hogy ÉN legyek. És nem tudom melyik vagyon én.

Sőt még az is valószinű, én magamban hordozom.

Nem tudják, érzik ....

Minden családnak megvan a maga közös energiarendszere, és ezzel kerülnek kapcsolatba a szereplők akkor, amikor "beállnak a helyükre". Ha pl. Te gondolsz valakire, akkor máris egy energetikai kapcsolat jön létre köztetek, amely akár információ cserére is alkalmas, anélkül, hogy beszélnétek egymással.

elolvastam, és pont ezt nem értem, azért kérdeztem :)

mert nekem még mindig az nem világos, hogy odamegyek, elmondom, hogy nem találom a helyem, és valakik elkezdik "játszani" a szüleimet, és tényleg előkerülnek azok a problémák, amik a családomban is előfordultak. hogyan? a szereplők miből tudják, hogy pl. apám alkoholista volt, vagy anyám karrierista, vagy éppen hatalmi harcot vívtak?

Elolvastad a cikket? Nagyon jól leírja a lényeget.

Kívülről nézve tényleg az történik, hogy néhány egymásnak vadidegen ember megszemélyesíti a probléma szempontjából fontos családtagokat - a "főszereplő" választja ki, hogy melyik családtag ki legyen, és elhelyezi őket egymáshoz képest a helységben. Ezek után a szereplők elmesélik a bennük feltörő érzéseket, gondolatokat, ill. érzésük szerint elmozdulhatnak egymáshoz képest. A "csavar" az egészben az, hogy nem egy akármilyen történetet "játszanak el", hanem azok az érzelmek, egymáshoz való viszonyulások, hatalmi játszmák, erőviszonyok kerülnek felszínre, amelyek tényleges jellemezték az adott családot. Ezt a "főszereplő" - akinek a családját "modellezték" az adott probléma miatt - visszaigazolásai bizonyítják. Ez a terápia segít neki átlátni és felismerni a családjában és benne lezajló folyamatokat, és segít neki feldolgozni és elengedni a negatív élményeket, tapasztalatokat, érzelmeket.

Elolvastam... :))

Lehet itt vitázgatni oda-vissza, de minek?

Akinek jó, az használja, akinek pedig "gyanús", vagy meg akarja várni a tuti tudományos garanciát, az meg kerülje el... :)

Természetesen elolvastam! :o))

Én nem vagyok tudós, de teljesen laikus sem, "csak" becsülettel megtanultam, és alkalmazok néhány alternatív terápiát, és egy csomó mindent kipróbáltam, ami érdekelt. Én nem értek a nagy szavakhoz, a bonyolult kifejezésekhez, nem is nagyon érdekelnek - ezeket a jelenségeket úgy sem lehet pontosan definiálni, hisz nagyon sokszor 4-5, vagy még több kifejezés, ugyanarra a "valamire", jelenségre vonatkozik. Én csak azt tudom, hogy vannak dolgok, amik működnek, függetlenül attól, hogy ki milyen bonyolult vagy épp pofonegyszerű elméletet "gyárt" hozzá, és hogy az akadékoskodók szerint miért nem lenne szabad működnie, vagy miért áltudományos vacak az egész. Továbbá az sem érdekel de nem is vitatom, hogy miért gyullad meg a gyufa, ha végighúzom a megfelelő helyen, nekem bőven elég annyi, hogy meggyullad, ha megteszem a megfelelő mozdulatokat. A többiek meg csak vitatkozzanak nyugodtan olyanok dolgokról, amiről saját közvetlen tapasztalatuk talán nincs is, csak elméletük, elgondolásuk. :o))

:)))

egyetértek... :)

Kedves Gerti !

Köszönöm válaszodat. Úgy érzem ott a helyem, megpróbálok úrrá lenni a szorongásomon.

Azért félek mert mindenkit elveszítettem, akit szerettem. Közülük valakihez fog kapcsolódni az állítás-gondolom. De ha jobb lesz, megéri.

Igen, tudok ilyen esetről, de azt tudnod kell, hogy nem biztos hogy ehhez egy állítás elegendő... Az majd akkor derül ki, amikor kiderül a folyamatban mennyire szerteágazó a probléma gyökere...

Ne félj! Ha eldöntötted, hogy nem akarsz szorongva, gyógyszerekkel élni, az már fél siker.

Általában az emberek elfogadják és feldolgozzák, azt, amivel ott szembesülnek...

Köszönöm biztatásotokat!

03. 22-én megyek Dunaújvárosba, Dr. Korcsmáros Magda fogja tartani az állítást.

Attól félek, hogy ott olyannal szembesülök,amit a későbbiekben nem tudok majd feldolgozni?

Vagy újra bepánikolok, hogy mi is történt?

De úgy érzem meg kell tennem, nem tudok már gyógyszerekkel és szorongva élni.

Ismertek olyan valakit, aki pánikbetegként ment oda és jobban lett, meggyógyult ?

Csatlakozom...:)

Bár a feldolgozás maga egy folyamat, amiben azért megéljünk a saját kis kínjainkat, de utána minden szépen a helyére kerül és lecsitulnak a zavargások is a lelkünkben...

Sziasztok !

6 éve pánikbetegséggel küzdök. Gyógyszerek nyugtató stb. Jártam 4x kineziológusnál. Úgy döntöttem elmegyek hellinger családfelállításra. Jelenleg is szorongok, félek ettől az egésztől. De úgy érzem, nem tudok már gyógyszerekkel élni. De fel tudom-e dolgozni, az ott történteket.

Kedves Gerti!

Köszönöm,egy élmény volt!:))

Nagyon tetszett a cikk...épp most olvastam egy könyvet a témában. El nem tudtam képzelni, hogyan folyik ez a dolog.

Mégegyszer köszönöm.

Gerti, megy egy rövid PÜ....

Köszönöm, de már sajnos vége :-(

Te meg csak gyúrjál továbbra is :-)

Te leszel a Hoxa portál Hellinger mamája ;-)))

Köszönöm :)))

Rágyúrtam, hogy megelőzzelek...