Barátság....Létezik még egyáltalán? (beszélgetős fórum)

20-30 év után lehet eldönteni barát-e a barát

És még csak napi kapcsolatban sem kell lenni hozzá

Ilyenböl 4-5 akad/akadt max

Mára maradt 1, de sajnos ő sem sokáig :(?

Sziasztok, tökéletesen átérzem amiket írtok.Általánosba amikor jártam elköltöztünk de visszajártam suliba ám a suli utáni bandázásból emiatt kimaradtam és azóta sincs kapcsolat senkivel.középsuliban lett 2 lány,az első bepasizott és elvitte más irányba a másodikkal jó volt a kapcsolat addig amíg ő is be nem pasizott és ilyen drogos volt a srác Úgyhogy nem csíptem ezért megszakadt a kapcsolat.Aztán anyu meghalt a sulit abbahagytam nem tanultam érettségi után sokat dolgoztam stb kilógtam a korosztályomból nem igazán volt barátom. Aztán férjhez mentem jött a gyerek , pest mellé költöztünk elég sok gyerekes család van htt. De sokan ki sem jönnek a kertből sétálni. Akivel összebarátkoztam fél éve visszament dolgozni nekem akkor született a kicsi és nehezebb nekem kettővel alkalmazkodni persze próbálok de ő egyáltalán Úgyhogy ismét pofára estem. :( itt a hoxan ismertem meg egy lányt Akivel összebarátkoztunk na ő az első Akivel 3 év alatt sosem csalódtam:) de nála is gyerekek vannak sokat nem talizunk sajna.

szóval vagy velem van gond vagy túl nagyok az elvárások.

Létezik, de nem árt tudomásul venni, hogy a család az első.

Van-e olyan, akire úgy érzem, hogy számíthatok, vagy segítenék neki, ha bajban lenne? Igen van. Néhány. Nem vagyunk napi kapcsolatban, de szeretettel gondolok rájuk.

Létezik. De nem terem minden bokorban :). Én úgy látom, hogy - különösen a nőkre jellemző - hogy túl korán kerül elő a barát szó. Csak nézek, amikor valaki, aki ismerősömnek, talán haveromnak titulálnék a barátnőjeként mutat be valakinek.

Egy közös helyzettől, közös problémakörtől még nem leszünk barátok.

Igen, igazad van.

Egyébként már féig meddig elmondtam neki és ő úgy reagálta le, hogy de én miért nem megyek soha?

Egyáltalán nem voltál bunkó. Ő viszont az, és nem veszi észre magát.

Szerintem egyszer el kéne neki mondani ezeket, úgy, hogy csak ketten vagytok, nem telefonban, személyesen. Hogy ez Téged zavar, magánélet, stb... Aztán ha megsértődik, és odébbáll, akkor nem veszítettél sokat vele.

De ugye nem voltam bunkó?

Szerintem tök normálisan megmondtam neki mi a helyzet, ha nem érti hát menjen a fenébe.

Egyébként ő ilyen, ő mindnkire haragudhat, mindenki bánthatja de ő soha senkit sem szokott bántani.

hát igen....

legyen egy,de az tuti:))

Igen. És tudod, egyszer pont itt a fórumon írta valaki, hogy a barátság nem csak arról szól, hogy egymást terheljük a gondjainkkal, hanem attól is barátság, hogy legyenek közös élmények, stb.

Jó, ez oké is. Nálunk is megvoltak a csajjal a nagy beszélgetések, a nagy világmegváltó dumák, röhögések, sütés-főzés együtt. És csak akkor, egyszer jöttem a gondommal (és négy hétig ezzel keltem és feküdtem, bevallom).

És akkor semmi érdeklődés, egy telefon sem.

Hát, ez van.

Ezért vagyok már óvatos.

Ma délután vendégeink voltak, párom tesója és férje jöttek el, kb évente kétszer jönnek mert Ausztriában élnek.

Nos a bnő most felakart ugrani filmért, párom szokta írni neki.

Mondtam, hogy itt vannak és most nem túl jó.

Dehát neki csak film kell, mondom oké de párom csak nem hagyja már faképnél a tesóékat addig.

Oké de ő már elindult, visszaforduljon? Mondom ha nem gond akkor igen és hívom ha elmentek.

Hívtam 2szer és nem vette fel tehát megvan sértődve....

Mindig így jön, hogy nem szól, nem törődve azzal, hogy magánéletem is lehet. Ha ide is szól akkor hív már amikor már gyakorlatilag itt van.

Ha vkinek vendégei vannak én nem állítok be csak úgy. Soha senkihez sem állítok be csak úgy, nem hinném, hogy én működöm ennyire szarul és nem hinném, hogy most bunkó lettem volna.

Ha bunkó lettem volna akkor már tegnap este 10kor is elküldtem volna a fenébe amikor beállított mert összeveszett a barátjával.

Én is veszekszem a párommal de eszembe se jutna este 8kor se elmenni hozzá.

Rajta kívül van egy másik bnőm, ő babás, vele megvagyok csak hát ugye már nem a régi amit teljes mértékben megértek, a pici a legfontosabb.

Egy harmadik messze lakik, nagyon messze.

Szóval így....

Inkább egyedül dehát ez van....

Sajnos az emberek már nem igazán őszinték vagy nem tudom.

Ismerős érzés....

Annyiszor volt olyan, hogy gondom volt, bajom, olyan probléma is ami lehet másnak nem is igazi probléma, mégis engem aggaszt.

Annyiszor volt, hogy hiába ott volt és mondhattam mi bánt, semmit nem szólt, ha pedig szólt vmit akkor is tök felszinesen.

Nagyon ismerős az érzés sajnos.

Hát igen, bárkivel lehet felszíneskedni. De amúgy nem én megyek utánuk, ezek szakmai kapcsolatok általában.

Egy csajról már azt hittem, a barátnőm, sokat lelkizünk, (neki a lányával vannak nagy gondjai). Sokat beszélgettünk, eszmét cseréltünk az elmúlt időben.

Aztán volt egy dolog velem: konkrétan a vérképem azt mutatta, ami az apám baja volt, és amibe belehalt. Megemlítettem neki (nem sajnáltatva magam, csak hogy ez van, és egy hónap múlva meg kell ismételni a vérvételt).

Akkor sopánkodott, hogy ha neki ilyet mond a doki, őt kiskanállal kéne összeszedni.

Ehhez képest három hónap telt el (eredményem jó, nem tudni, mi okozta a "kilengést"). De ő nem hívott fel, hogy te hülye, akkor mi van??

Kicsit csalódtam, mit ne mondjak?

(De jövő hónapban jönni fog, a férje bevallása miatt, baráti alapon.)

Na, hát ilyenkor józanodok ki, hogy csak havernő.

(De félre ne értsen senki, nem szoktam panaszkodni, szánalmat kelteni, szóval soha nem terheltem a gondjaimmal, csak egyszer mondtam neki el ezt.)

Na midn1.

Szerintem rettentő szomorú, hogy már csak haverságok vannak.