Barátságból szerelem (beszélgetős fórum)

Az jó,igen!

A fórumban egy kis aprócska hibáról beszélt,és valószínű,hogy ettől a kis bibitől nem igen fog megszabadulni Angel faszija.Ő ilyen és kész.

És ahogy írta is,sértődékeny,hisztis stb.a pasijának meg ezeket kell tolerálni.

Még csak 9hónapja vagytok együtt,amikről te írsz az kicsit később szokott jönni.

Most még a köd van/vagy annak kéne lennie.

Nem bántalak. Neked ez a szerelem, nekem más.

Bocsánatot kérni kell is. Akkor.

Nem x. óra, nap után...

Legyél boldog, de tényleg:-)

kicsit kárörvendőnek tűnik ez a hozzászólásod már ne haragudj,sajnálom ha esetleg bármikor megbántottalak bármivel és most azért írod mindezt....

bántás....nekem a bántásról más elképzeléseim vannak,te meg abból nem élhettél meg még sokat idáig és szívből remélem,hogy nem is fogsz!

hidd el,ha valaki érzékeny,akkor én az vagyok és mellé iszonyú sértődékeny is és tudok duzzogni is:)

és egyre inkább nem tudok már megbocsátani dolgokat,amilyen megbocsátó voltam,annyira kezdek az ellenkezője lenni,mert folyamatosan tanulok,megtanultam hogy minél többet és többször bocsátok meg,annál több sérülés ér.

Úgyhogy ha érezném,valóban az a célja ,hogy bántson,akkor ő is menne a többi után.De ő csak a kis mimózalelkét próbálja védeni,ami férfiaknál ritka és nem is igazán férfias tulajdonság,de előfordul.És becsülöm bennne azt,hogy tud bocsánatot kérni,amit az embereknek legalább a 90 százaléka nem tud!

még annyit hozzá tennék,szerintem még mázlim is van,hogy csak ennyi gondom van ezzel a pasival.

sok nő tűri azt hogy megalázzák,becsapják,megcsalják,sőt inkább agyba főbe,a "kedves"pedig mindig eléri azt,hogy kimagyarázza a történteket,és hogy a mellette lévő nő megbocsásson neki.Ezt sose tudtam megérteni,nem is fogom tudni....mikor kap egy békítő puszit a sunyi párjától és akkor ugy érzi,rendbe is van minden...de aztán ott folytatódik ahol abbamarradt.Na ezt nevezném én inkább látszatboldogságnak,ahogy vki emlitette.Mert nem tudom elhinni,hogy az ilyen nő igazán boldog,dehogyis....csak ideig óráig érzi úgy,mert hisz abban hogy a mellette lévő férfi meg fog változni-és mikor egy ilyen helyzetben lévő nő kijelenti hogy szereti a párját aki úgy bánik vele ahogy akkor szoktam én megkérdezni,vagy akitől nem tudom megkérdezni,attól szívesen kérdezném:mit szeret abban a férfiban????én az ilyet úgy hajitanám ki ,mint a .....nem mondok csúnyát.És még az ilyen "kapcsolatban"lévők is reménykednek....akkkor én miért ne reménykedhetnék?azért mert a párom sértődékeny és ha megbántottnak érzi magát akkor flegma lesz?

ha nem tudnám,hogy ez miért van és nem ismerném eléggé én is másképp látnám őt,sőt,úgy venném,hogy nem szeret igazán.De azok után amiket megéltünk már 1ütt,teljes mértékben ismerem és tudom miért csinálja.....ő is védeni próbálja magát az esetleges sérülésektől,mint ahogy én is ,mert én is tudok ám olykor durci lenni :)

nem szép tulajdonság,én speciel ezt utálom magamban,és két dudás sokszor nehezen fér meg egy csárdában,két sértődékeny,lobbanékony ember :)

de még mindig nem érzem ezt akkora problémának hogy emaitt el kellene hagynom.Amiket látok/hallok ,azok mellett a mi kis néhai incidenseink kispistának tűnnek :))

Nem mondod:-) 22 éve élek egy férfival, tudom mi a szerelem. Pl.nem bántom azt, akit szeretek.

Lehet hogy neked ez szerelem, szertintem nem az, de majd te is rájössz...

Nem értem a cikkedet, nemcsak azért, mert az előző fórumodban kifejtett problémák nem a teljes és hihetetlen nagy szerelemről, odafigyelésről és odaadásról szól, hanem azért sem, mert ennyire meglepődsz azon, hogy egy barátságból lehet szerelem, és egyáltalán, szerelem lehet.

Ennyire nem bántak veled jól a férfiak eddig? Ne vedd magadra, de a korábban leírtak szerint ez a férfi sem egy főnyeremény, aki teljes odaadással van irántad. Ami nem jelenti, hogy nem lehet egy jó kapcsolat, de remélem, egyszer megtapasztalod, milyen, amikor igazán nagy szerelem van.

Ez inkább átvitt értelmű dolog.

Tudod, van a szitu, amikor síri csendben, 1 méteres közzel feküdnek le aludni, szótlanul, figyelve rá, nehogy egymásra érjenek.

Meg van amikor adtok egymásnak jóéjtpuszit, ölelgetést, aztán mindenki befészkeli magát a szokásos alvópózába, akár háttal is, itt-ott lábakat egymásra pakolva, vagy akármi, de békében...

Dehogynincs. Kb. azon, hogy pl. imád vásárolni és ha elküldöm pl. kenyérért, tuti, hogy egy szatyor ilyen-olyan dologgal jön haza. Amire én "felháborodok", majd jót röhögünk és megesszük, amiket hozott.

Szerencsére ennél mélyebb vitáink még nem voltak. Ahogy Panna is írta, létezik ez. Talán mázli is kell hozzá.

Köszönöm szépen, én is remélem, hogy így marad!

Igazából mi elég régen nem veszekedtünk, évek óta nem. Volt olyan pár hónapja, hogy a férjem valamilyen munkahelyi esetet mesélt el, eléggé fel volt a szituáción háborodva és ez le is jött az elbeszélés módján, s én is belendültem, emelt hangon igazat adtam neki, mire a lányom ránk szólt, hogy ne veszekedjünk:)

Szóval létezik ilyen, de nekünk erre van igényünk, másoknak meg az olaszosabb jön be:)

nem vitatkozásképp tényleg,de nem tudok olyan párkapcsolatot elképzelni,amiben sosincsenek kisebb viták.Vagy sosincs harag,sértődés...ez a soha nem kell egymásnak hátat fordítva elaludni,túl szép,hogy igaz legyen,nem tudok ilyen kapcsolatot elképzelni.

de ha a tietek mégis ilyen én kívánom hogy maradjon is ilyen és sos legyen semmilyen vita köztetek és legyetek továbbra is nagyon boldogok!

Nézd. Én is éltem már úgy, mint te. Hittem magam boldognak és hitettem el magammal, hogy amiben élek, az úgy van jól, ez már A maximum, és elfogadás, blablabla.

Aztán megismertem a férjem. Van az a szerelem és van az a tökéletes társ, aki miatt évek múltán sem kell fórumot kiírni és soha nem kell egymásnak hátat fordítva elaludni.

Ezt nem azért írom, mert az én életem vattacukor, hanem mert van a kapcsolatotok szintjénél sokkal magasabb összhang és párosítás is.

Nyilván a te boldogságod szintjét én nem tudom megítélni, de a saját tapasztalatomból kiindulva a cikk és a fórumod közötti ellentmondások számomra messze nem a boldog és "tökéletes" párkapcsolatot vázolják fel.

De tényleg tiszta szívből kívánom, hogy boldog legyél!

értelek,sajnálom hogy nem tetszik és érzem hogy van igazad.Azt a részét/az elejére gondolok/,kicsit jobban ki kellett volna dolgozni,de nem tehettem.Ennyire nem mélyülhettem bele a magánéleti problémákba,meg a fájdalmakba,ahogy te írtad,nem írhattam le,miket életm meg,sok konkrétumot ki kellett hagyjak ,mert azok annyira csúfok,intim jellegűek meg kényesek,hogy aki azt le merte volna írni,ajjajj....ezek nem tartoznak kívülállókra,az ember sok mindenről nem beszélhet ami vele történik.

Én igazából azt szerettem volna hangsúlyozni,hogy egy boldogtalan múlt után jöhet boldogabb időszak és igen,szerettem volna reményt adni a cikkel azoknak akik elolvassák,sajnálom ha ez nem sikerült,mert tényleg ez lett volna a cél:(

a barátság részét se fejtettem ki kellően ott az elején,ott se írhattam le mindent,miket tett meg értem a párom,amikkel a szeretetét/szerelmét bizonyította.Viszont volt barátság,az ellenségesség szó enyhén szólva túlzás,az,hogy egy ideig próbáltam kerülni és nem engedtem a közelembe az amiatt volt,hogy házas volt.Azok után engedtem magamhoz picit közelebb,hogy megtudtam,romokban a házassága és válik...egy olyan nő,aki nem szeret házasságokat rombolni szét,vagy nem szeretne,a helyemben sztem majdnem ugyanígy cselekedett volna,tartotta volna a távolságot,de sose voltam vele durva csak egy ideig kerültem.Hát,nem tudom,ez így mennyire érthetö,de remélem valamennyire az lett így :)