Barátság? Szerelem? Mindkettõ? Egyik sem? (beszélgetős fórum)

Barátság vagy szerelem? Netán mindkettõ? Férfi és nõ közt létezik barátság? Illetve, mikor létezhet? Ha létezhet… Ezen témában két oldalra szakad kis társadalmunk. Egy egyik hangoztatja, hogy nem lehet, a másik épp az ellenkezõjét. Egyáltalán: megélt már valaki ilyet? A környezetemben csupa olyan férfi-nõi barátságok adódnak, amelyek nem igazi barátságok. Inkább csak amolyan haverságok. Mégis, ha létezhet, úgy milyen kontextusban?

Maradjunk inkább barátok

No igen, ismerõs szöveg. Az exek. Ha épp õrülten szerelmesek vagyunk, amikor ezt halljuk, két dolgot tehetünk. Hogyne, rendben, maradjunk barátok, közben a szívünk szépen, lassan és fájdalmasan kettészakad, megreped, majd pedig kicsit talán meg is hal minden egyes nap. A másik, ha kerek-perec kijelentjük, hogy már pedig nem. Ezután már nincs is más dolgunk, mint ellenállni a szív rohamának, mikor is azt suttogja, hogy hiányzik, hívd fel, rosszul döntöttél. Na, ilyenkor kell nõ létünkre legénynek lenni a talpunkon. Ha nem vagyunk szerelmesek, akkor talán még mûködhet is ez a maradjunk barátok téma, de ez csak akkor fog kiderülni, ha mindketten szívbõl és õszintén tudunk örülni annak, ha a másik párra talál. Az az igazi vízválasztó.

Fiatalkori barátságok

Igen, a kis duci srác, akivel az általánosban, vagy a gimiben jókat lehetett a folyosón kuncogni. Közben pedig telik az idõ, mi lépten-nyomon összefutunk, mindig ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, közös röhögés, programok, lelkizés. Közben szépen felcseperedünk, kikupálódunk, lefogyunk és akarva-akaratlanul is mûködnek hormonjaink. Megmarad õszintének a barátság? Netán megfordul néha-néha valamelyikünk fejében, hogy mi lenne, ha…? És ha megfordul és az a bizonyos érzés nem múlik, mit tehetünk? Megbeszéljük? Vagy lerohanjuk a másikat, mindent rázúdítva? És ha már megtörtént, jön a szívzûr. Olyan jól megértjük egymást, miért ne? Bárhol is látnak minket, mindenhol azt hiszik, egy pár vagyunk. Akkor miért ne? Vonzódom hozzá. Akkor miért ne? Majd a szokásos tépelõdés: nem hív, miért nem hív, nem reagál az SMS-re, miért nem válaszol? Közben pedig a repkedõ pillangók a hasunkban, szépen lassan meghalnak. Na ilyenkor kell megbeszélni. És ilyenkor szokott vége lenni, ha az egyik fél mégsem úgy gondolta, a másik pedig igen. Akkor már nem lehet ott folytatni, ahol abbahagytuk. Akkor vége mindennek és elvesztettünk egy barátot.

Érdemes ezért kockáztatni? Érdemes ezért minden addigi jól mûködõ dolgot felrúgni? Vissza lehet még állítani a régi állapotokat? Egyáltalán: van férfi-nõi barátság? Amolyan igazi. Ahol nem játszanak szerepet a hormonok, nincs szerepjáték, nincs kérdés, csak van és kész.