Barátnők nélkül (beszélgetős fórum)
na igen,a héten pont azon gondolkodtam hogy bnőt kell szereznem,de rájöttem hogy itt ahol élek nemlesz senki olyan akivel jóba lennék....messzebről se lesz senkim,ha meg igen akkor az se lesz olyan mintha itt lenne...
Viszont szivesen barátkoznék azért itt a neten.mióta a hoxára járok,megismertem pár tök ari csajt :D
Nekem nagy mázlim van, mert sikerült két jó barátnőt is találnom, és egyik sincs túl messze. De sokáig nem volt így, vagy csak egyoldalúnak éreztem a kapcsolatokat. Ezeknél viszont nagyon jó, hogy nemcsak ők számíthatnak a segítségemre, hanem én is rájuk.
Hogy találtam rájuk? A közös sors hozott össze minket, aztán a közös habitus. Nem egyszerű olyan barátnőt találni, akinél nyíltan fel mered vállalni a legrosszabb pillanataidat is anélkül, hogy emiatt pl. szégyenkeznél. Lehet ugyan keresgélni, de én abban hiszek, hogy a sors dobja elénk őket, és így találkoznak a rokon lelkek. :)
sziasztok csajok.Sajnos csatlakoznom kell a fórumhoz.nekem sincs igazi bnőm.vannak bnőim de azok csak bnők.jobban mondva csak ismerem őket,volt egy nagyon jó bnőm,de sajnos eltávolodtunk egymástól...
gemella én vidéki vagyok,és itt ahol élek van egy jó pár baráti banda akik sülve főve együtt vannak..sokszor irigylem őket.amúgy város vagy vidék szerintem mindegy....szerintem mindenütt vannak összetartó barátok...
azt mondod?
nekem is kislányom van
de én lehet az ő barátnője is de fordítva azért nem igazán, mert pl ha az apjával van gondom amit kibeszélnék, nem zúdíthatom az ő nyakába... pl
sajnos én is így érzem magam... nekem sincs elérhető távolságban senki csajszi akivel akármikor egyet az ember összeröffen és kidumálja ami szívén van vagy csak császkálni együtt egyet valamerre...
én sem értem, én is annyi próbát tettem, de valahogy mindig eltűnnek, az erőltetést az ember meg megunja ill. ézrékelem, hogy csak én próbálkozok
igen, röhej, hogy aki messze van azzal mail-ben évek óta megvan a kapcsolat, de azért az mégsem ugyanaz, vagy itt a hoxán... nem értem, hogy normálisan miért nem jön össze... nem tudom...
de jó lenne...
igazából én magamon azt vettem észre, hogy én nem vagyok elég csajos tán (nem érdekel úgy a smink, körmök meg ilyenek), meg nincs annyi pénzem mint másoknak, hogy annyiszor beüljek valahova, nem cigizem, nem iszok, így már is sokak társaságából kidőlők, pedig nekem nem kizáró ok, ha valaki ezzel ésszel él...
passz
Abszolút megértelek.
Próbálkoztam egy pár emberrel barátkozni, de inkább az lett, hogy csak akkor kerestek ha kellett valami, amikor meg én kerestem őket, akkor meg valahogy sosem volt rám idejük...
Nekem a legjobb barátom a párom, de egy pasival nem lehet csajosan beszélgetni, bár igyekszik a drága, sajna ebben mégsem tud tökéletes lenni :)
Én ilyen vagyok. mármint vágynék igazi barátnőre de szerintem tudat alatt én nem engedem,hogy "túl mély" barátságokat kössek. Nem vagyok elég ragaszkodó ehhez. Annyi minden dolgom,gondom, bajom, feladatom van,hogy nem vagyok biztos abban,hogy még valakire tudnék időt szánni bármikor. Mert egy igazi barátra az ember bármikor szakít időt. De ez nekem nem megy.
Van sok haverom. Nem vagyok magányos. De ha gondom van, én mai napig anyukámat hívom :D
Már nekem sincsenek, de őszintén szólva nincs is szükségem barátnőkre.
Elvagyok a családommal, nekem ők elegek.
Sajnos azt kell írnom, hogy nincs barátnőm.Illetve az egyik nagyon távol van, a másik közel lenne, de ha nem áll érdekében, akkor nem keres.
Számomra ez eléggé rémisztő, hogy barátok nélkül élem a mindennapjaimat. Igazából a kollégákon kívül, a családon kívül mással nincs kapcsolatom.
Gondolkoztam már sokat azon, hogy bennem van-e a hiba, hogy nincs igazi barátnőm. Lehetséges, hogy bennem is van hiba, nem vagyok túl közvetlen. A közelben élő barátnőmtől még sosem kaptam semmit se születésnapomra, se semmilyen alkalomra, holott én többször is szívesen ajándékoztam őt meg.Bevallom ez rosszul esik, de nyilván ő tudja, hogy kinek és mit szeretne adni. Sokszor érzem azt, hogy addig vagyok jó az embereknek, amíg tudok segíteni, szívességet kérnek tőlem, majd ha ez megtörénik, akkor szinte el vagyok felejtve.
Én sosem kérek senkitől szívességet, amíg tudom, magam oldom meg a problémáimat. Hiányoznak a csajos beszélgetések, a nevetés. Több alkalommal belémnyilal az a tudat, hogy nincs igazi barátnőm.
Kíváncsi lennék arra, hogy más is érez-e így, mint én, másnak is vannak-e hasonló nehézségei. Kommenteket várok. :)