Barátnők nélkül (beszélgetős fórum)
én bármivel eltudom tölteni a napjaimat.szeretek bent-kint "művészkedni" .
Egy életvidám csajszi vagyok,sokszor ha szomorú is vagyok még akkor is mosolygok...nagyon ritkán látnak az emberek lehajtott fejjel....
és te ti?
Ezeket a sorokat én is írhattam volna!
...de ilyenkor mindig az jut eszembe h lehet nem is olyan jó barátnők azok akiket csak az érdekek mozgatnak...
Nálam ez akkor kezdődött amikor terhes lettem...pedig azért mert terhes voltam ugyanaz az ember voltam mint előtte...persze,nyilván ilyenkor az ember változik,de a jó barátnő velünk együtt örül ilyenkor,és az állapottól függetlenül ugyanúgy igény van a beszélgetésekre,csacsogásokra....legalábbis nekem volt,másnak nem...és amint megszületett a lányom...na azóta meg aztán pláne...
És sajnos vagy nem sajnos,de nekem is az internet adta lehetőségek maradtak kapcsolattartás,csevegés céljára,mert hiába lakom vidéken...itt csak a nagyokos emberek vannak akik jól megmondják h mi jó,amire én nem vagyok kíváncsi...
Pedig jó volna egy barátnővel kiülni a játszótérre dumálni amíg a lurkók játszanak...de nálunk még játszótér sincs!!!nemhogy barátnő...
Bocs ha hosszú lett...
"Az igazi barátok nem azok, akikkel leülsz egy órácskára dumálni és iszogatni. Az igazi barátokkal nem kell mindennap találkozni, az ember egyszerűen tudja, hogy ott vannak, ha szükség van rájuk."
Mert milyen is az igazi barát!?
Aki akkor jön, amikor mások egyedül hagynak minket.
Sajnos, nekem sincs barátnőm.
Talán sosem volt.
Van családom, vannak gyerekeim.
Mindenkinek megvan a maga élete, és én ennek örülök.
Mindig a család volt számomra a fontos, de most, hogy mindenki éli a maga életét ebben a rohanó világban, sokszor eszembe jut, kár, hogy nincs egy barátnőm. Csupa nagy betűvel, a barátnőt.
Hirdetést nem adhatunk fel, a barátnőt nem lehet leakasztani, és nem kopogtat senki az ajtón, hogy lennél-e a barátnőm?!
A fiaimnak van egy-egy igaz barátjuk, még általános iskolából. Nem találkoznak napi szinten, de mindenben számíthatnak egymásra. A lényeg pedig, hogy ott folytatják mindig, ahol utoljára abba hagyták.
Irigylem Őket, mert nekem már ilyen szinten nem lehet barátnőm.
Ti még, fiatalak vagytok, nektek még jöhet egy "igazi barátnő" az életben, melyet tiszta szívemből kívánok!
jah,amugy hidd el az embereknek ilyen a többsége,amig érdekük kivánja addig "nyalnak"/bocsánat ezért a kifejezésért/,aztán félvállról vesznek-kivétel mindig van csak az a nagyon kevés.sajnos ezt megtanultam az utobbi években,hogy meg kell szokni és kész.A segítségnyújtásbol is próbálok már visszavenni,mert a balekot nem kívánom már játszani senkinek,akármennyire is imádok segíteni másoknak...sose légy túl közvetlen és kitárulkozó senkivel/senkinek,és inkább egy picit mindig gyanakvóbb legyél mint hiszékeny,mert így a sérülésektől jobban védheted önmagadat.
ezekkel a sorokkal sokan nem fognak egyet érteni,lehet támadásokat is kapok de nem bánom én ezeket tapasztaltam/tapasztalom és úgy gondoltam leírom,hátha vmit csak "tanulsz "belőle...megtanultam azt is főleg mostanában,hogy a mások felé való túlzott empátia,könnyen visszafelé sülhet el,első helyre mindig magadat tedd,hogy neked jó legyen,aztán a többieket....kegyetlen szavak ezek,de hasznosak,elhiheted....
amugy sajnálom a helyzetedet remélem a sok pofon után jó is jön minél hamarabb
Milyen barátnőre vágysz ? Annakidején volt 2 nagyon jó barátnő a munkatársaim között , még a nászéjszakájukat is megbeszélték egymással , aztán , mikor már nem voltak olyan jóbarátnők , ki is beszélték egymást .
Nagyon kevés gyerekkori barátság kíséri végig az embert az élete során , de lesz helyette más olyan kapcsolat , ami kicsit pótol . Engem pl tökéletesen kielégít ez a virtuális kapcsolat , mert bár mindig volt olyan barátnőm , akihez kötődtem valamikor , de aztán közbeszólt az élet , szétszóródtunk .
szia gemella
na hallod ezt akár én is írhattam volna,szóról szóra ezeket élem meg én is,sjnos...
én annyi hibát érzek magamban,hogyha megkedvelek vkit elvakít és szinte mindent eltűrök neki,majd mikor betelik a pohár és véget vetek,akkor sajnos soxor csúnyán lesz vége...a kihasználás,az hogy csak akkor keresnek mikor kellesz vmire,eltaszit az emberektől tejesen,mindenféle kapcsolatot tekintve,ilyenkor véget szoktam vetni az egésznek,még akkor is ha totál magamra maradok....mondjuk én eleve egy zárkózótt természetű ember vagyok,szóval lehet nekem az egyedüllét azért könnyebb néha...de van mikor rohadtul hiányzik maga a szeretet.Ne csak magadban keresd a hibát,mert sosem csak egy emberen múlik egy kapcsolat....ha van kedved én szívesen beszélgetek veled privátaban,de ennél többet nem szeretnék már nyilvánosan megosztani.
meg én is nyitottam hasonló témájú fórumot,ha gondolod olvass bele...