Bánnád, ha kihalna a magázódás a magyar nyelvből? (beszélgetés)

Szerintem az a fickó csak így értett a szóból, hogy rápirított az ügyintéző.

Bár... Ki tudja...

(Csak hogy a lényegre térjek: én nem bántanám az ügyintézőt azért, mert a sarkára állt.)

"Sosem felejtem el, amikor tegezési mánia kezdett elburjánzani,egy rossz benyomást keltő pasi letegezte a helyes okos diplomás kolleganőmet, - mint ügyintézőt - aki magán kivül elzavarta, ezekkel a a szavakkal, " hogy nem őriztünk együtt disznót. Mindkettő 30-as lehetett."1

Furcsa, hogy helyesled is, a kolléganőd viselkedését. Számomra éppen az ilyen helyzetekben mutatkozik meg a különbség a tudás és az intelligencia között. Valaki lehet diplomás, művelt, szakmailag kiváló ember, de az intelligencia ahhoz is kell, hogy egy kellemetlen helyzetet kulturáltan tudjunk kezelni.

Ha egy ügyintéző nem szereti, hogy egy idegen azonnal letegezi, szerintem teljesen joga van ezt jelezni. De nem szükséges azt mondania, hogy "nem őriztünk együtt disznót". Elég lett volna ennyi: "Kérem, ne haragudjon, én jobban szeretem, ha magázódunk."

Határozott, kulturált, és közben megőrzi a saját méltóságát is.

Az intelligencia talán éppen ott kezdődik, amikor már nemcsak azt tudjuk, mit gondolunk, hanem azt is, hogyan mondjuk el, írom ezt, mint ügyfelekkel is foglalkozó alkalmazott.

"amikor elkezdődött a tegezési mánia" - írod.

Ez is csak a hagyományrombolásnak az egyik "bujtatott" formája, haladásnak álcázva.

A "csak"-ot a hozzászólásodban lehet hangsúlyosnak is venni.

Örülök, hogy nem így gondoltad!

Hát nekem az unoka és a szomszéd gyerek magázása eszembe sem jutott.

Nem a kizárólagos magázódásról volt szó, hanem ahogy nagy általánosságban eddig is. Idegenek, idősek, stb.

Sajnálnám, de szerintem erre a mi életünkben nem kerül sor. Távolságtartó vagyok, nem szeretnék sem a gyerekem, sem a szüleim nagyszüleim kortársaival tegeződni, meghagyom igen szűk rétegnek

Sosem felejtem el, amikor tegezési mánia kezdett elburjánzani,egy rossz benyomást keltő pasi letegezte a helyes okos diplomás kolleganőmet, - mint ügyintézőt - aki magán kivül elzavarta, ezekkel a a szavakkal, " hogy nem őriztünk együtt disznót. Mindkettő 30-as lehetett.

Nem tudom elképzelni se, hogy magáznom kelljen az unokáimat.

Vagy a szomszéd gyereket.

Igen, "bánnám".

(Ahogy pl. az angol "mindenkit tegez", a magyar nyelvben hagyománya van a magázódásnak is, a tegeződésnek is. Ezek nem "kötelező érvényű" törvények, de ha valaki magyarul beszél, annak van választási lehetősége. Ha nem kíván élni ezekkel a lehetőségekkel, ám ne tegye!)

Biztos vagyok benne, hogy a magázódás kihalása nem fenyegeti a nyelvünket, tehát - egyelőre - nem is "bánkódom" emiatt.

Nagyon örülnék neki!

Sok bonyodalomtól megkímélne mindenkit.

Nem bánnám.

Nagyon hideg tudok lenni,ìgy a távolságtartás nem okoz gondot.

Tiszteletet meg tudom adni tervezve is.

Ezzel a magázódással sokszor össze vannak zavarva az emberek.

Oviban pl. tegezik a gyerekek az óvónéniket.

Majd a kis 6 éves felkerül az iskolába ahol hirtelen át kell váltani magázódásba.

Munkahelyeken manapság a fővezért is tegezzük.

Orvos?

Ha megyek a háziorvosomhoz magázom.

Privát életben meg tegezzük egymást....

Agyrém!

Utálom.

Ahol csak lehet tegeződök.

Gyakran, naponta találkozom idegen emberekkel, minden félével, köztük kényszeresen tegeződőkkel is, nekem csak ezekről van tapasztalatom.

A sok ismeretlennek csak pár százaléka akar tegeződni. Nekik kb az ötven százaléka a bizalmaskodó fajta, aki mindenképpen rá akarja erőltetni az emberre a saját elképzeléseit, negyede fiatal, aki próbálgatja a szárnyait, hogy akkor most tegezzen, vagy magázzon, maga sem tudja, a negyede meg idős, akivel természetes alapon tegeződöm én is, mint ugyancsak idős. Végül is nem olyan sok tehát a tegeződő, meg végül is a kényszeres tegezővel is szót ért az ember, nem egy nagy tragédia...

Tudom: más, mint a való életben, de érdekes, hogy itt (Hoxa) és sok más felületen - még soha senkit nem láttam, aki sérelmezte volna a tegeződést. Az online világban teljesen természetes mindenkinek (kortól és nemtől függetlenül), hogy tegeződünk.

Korábban volt itt valaki, aki magázódott. Na, az a magázódós stílus viszont tényleg furcsa volt.

Hát igen, mindenki más helyzetből nézi a dolgokat és a más a rálátása a világra. Naponta szinte csak ismeretlen emberekkel találkozom, számomra ezért érdekes ez a tegeződés-magázódás kérdés.

Rájöttem itt a beszélgetés során, hogy nekem inkább a távolságtartás miatt érdekes ez a magázódás, nem a tiszteletadás miatt, ezért nagyon egyetértek Mirrmurral. Jó, hogy ezt a szempontot behozta ebbe a témába.

A címre reagálva: én egyáltalán nem bánnám, ha kihalna a magázódás a magyar nyelvből.

Szeretem a tegeződést. Engem is gyakran tegeznek még az ismeretlenek is. Egyáltalán nem zavar.

De úgy gondolom, erre még bőven van idő, míg természetessé válik a tegeződés. Tehát nem egyik napról a másikra fog kikopni a nyelvünkből a magázódás.

Mire kikopik, addigra nem élnek majd, akiket ma még zavar a tegeződés. Legalábbis nagy részük; mert vannak, akik még nem idősek, mégis magázódás-pártiak. Ők pedig majd megszokják. Mint annyi minden mást, ami változik a nyelvünkben.

Nem azzal van baj, hogy tegeződünk. A tegező viszony tényleg bizalmasabb, közelibb, megengedőbb. A baj az emberek kultúrájával van. És ha az ember kulturálatlan, akkor teljesen mindegy, hogy tegezve vagy magázódva az.

Ha pedig távolságtartásról beszélünk (beleolvastam a hozzászólásokba), állítom, hogy tegező viszonyban is tarthatunk távolságot.

Az, hogy ki milyen hangnemet enged meg magának másokkal szemben, megint csak nem attól függ, hogy tegezi vagy magázza. Az, hogy ki hogyan kommunikál, sokkal fontosabb, mint hogy tegezve vagy magázva teszi.

A magyar nyelv egész biztosan nem attól fog sérülni, ha természetessé válik a tegeződés.

Igen, a kényszeresen tegeződők úgy érzik, hogy a tegeződéssel jogalapot teremtenek arra, hogy bizalmaskodásra váltsanak.

Elővehetnek bármilyen, esetleg kényes témát is, amelyhez szerintük a tegeződéssel valamiféle közös platformot teremtettek és ha nem akarsz váratlanul egy kellemetlen vita közepébe kerülni, akkor csak hümmöghetsz hozzá. Kellemetlenek az ilyen helyzetek.

Ez a meglátásod a távolságtartó magázódásról nagyon is helyénvaló.

Szeretnék egy új szempontot behozni a beszélgetésbe: véleményem szerint a magázódás nem csak a tiszteletadás jele lehet, de a távolságtartásé is.

Én alapvetően távolságtartóbb vagyok és sok helyzetben helyénvalóbbnak érzem a magázódást.