Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Babák & Mamák témák » Bálint babánk születése cikk

Bálint babánk születése


Rengeteg szüléstörténetet olvastam itt a Hoxán, újságokban...a legtöbbet végigsírtam, a szörnyűeket elborzadva futottam végig és sajnáltam a szenvedő kismamikat vagy csak értetlenül néztem, miért is kell ennyire szenvedni, ha nem kötelező...

Én mindig álomszülésnek képzeltem az enyémet..bemegyek a kórházba a kezdődő fájásaimmal, bekötik az EDA-t és szépen kicsúszik belőlem...na nem így történt:)

Bálint babánk születése

Bálintom még mindig alszik, így belekezdek a szüléstörténetbe...jobb túl lenni rajta, mert felejtem az emlékeket, ami nem lenne baj, de inkább leírom, hogy meglegyen.


Aki kicsit jobban ismer, tudja, hogy abszolút nem bírom a fájdalmat. Vagyis így szülés után, mivel nem haltam bele, bírom. Helyesbítek, az élet kímélt, nem volt még igazi fájdalmam, se mensis, se más, szerencsés vagyok, tudom...

És a másik lényeg, mindig a könnyebb utat választanám, háát nem jó tulajdonság, de ez is én vagyok..

Ebből következik az, hogy nagyon császár párti vagyok, mert gondoltam, inkább 10 nap kellemetlenség, minthogy sok órás csempeleszedős fájdalom.

Most, hogy hajszálnyira voltam a császártól, az utolsó pillanatban megijedtem és szerintem ez segített ahhoz, hogy természetesen szüljek. Igaz most is van fájdalom, mert (elnézést a témáért) de alsó tájékon semmi nem hasonlít most az 5 nappal ezelőtti állapothoz..és akkor nagyon finoman fogalmaztam. Ülni még nem jó, de sétálni, hajolni vagy leguggolni viszont tudok.


Kezdjük az elején:

2010. július 23-án péntekre voltam kiírva..semmi jel. 2 naponta vizsgálat, minden érték tökéletes, méhszáj zárt, baba a nyakamban fent. Ő jól van odabent.

Megállapodtunk a dokimmal, hogy nem szeretném elhagyni a 41. hetet, így csütörtökre, 2010. július 29-re felajánlott egy indítást. Elfogadtam, vártam..

(2010. július 29-én született imádott férjem Ákos:) Erre vágyott, hogy a Kisfia bent maradjon és egy napon legyen a szüli..hát sikerült:)


Szerdán befeküdtem a kórházba. Ultrahang, vizsgálat, NST. Baba jól van, de méhszáj zárt és fent van..nem jó hírek…egyre valószínűbb a császár..

Ezután pihentem, olvastam a szobában, majd déli 12 körül erősebb mensis fájást éreztem, majd később megint..majd megint..elkezdtem nézni az időt és szabályos 15 percesek voltak…örültem neki, mert valahogy belülről éreztem, hogy ez segít majd nyílni..

Délután meglátogatott Nagynéném..akkor már 5 percesek voltak (de csak 20-30 mp-ig tartottak és nem erősödtek) megkért, hogy szóljak az ügyeletesnek. Szóltam, kérte várjunk fél órát és ha marad az 5 perc, megvizsgál..maradt, megvizsgált: 1 ujjnyira kinyílt méhszáj:)

Izgatott lettem, hogy talán beindul magától és mégis szülünk..

Maradtak az 5 perces fájások..doki mondta, hogy 1 óra múlva megint megvizsgál hogy haladunk..eltelt így egy óra, Nagynéném beszéltetett, megpróbálta elterelni a figyelmem..hát azért ennyi idő után már kezdett uncsi lenni a fájdalom, de az tartotta bennem a lelket, hogy hátha még aznap este túl leszünk az egészen.

1 óra múlva megvizsgált. Ugyanúgy maradt minden..csináltak egy NST-t, az is jó lett, majd közölték Apuka hazamehet, maradok a szülőszobán és várunk..szobámba nem mehetek vissza, mert aki vajúdik, annak tilos. Na megijedtem, hogy nekem egy szülőágyon kell éjszakáznom az 5 perceseimmel..agyam szerintem kapcsolt és csitultak a fájások, kikönyörögtem, hogy hadd mehessek vissza, visszaengedtek. Apa hazament.

Este 10-től visszajöttek az 5 percesek, de sajnos csak 30 mp-ig tartottak, mondjuk ennyi idő után már olyan hisztis voltam, hogy nekem ez is horror volt.

Szenvedtem, szó szerint. Sírtam egész éjjel..nyomorultul éreztem magam..pont velem történik ez.

Azért választottam a Péterfyt, mert fájdalom mentesen lehet szülni, vagyis kevésbé fog fájni..na én már ott tartottam, hogy ha reggel még beadják az oxit, én belehalok a nagyobbakba (akkor még nem is sejtettem, mekkora fájdalmak jönnek még).

Hajnali 4-kor már sehogy sem volt jó..kisétáltam a folyosóra és hívtam a Nagynénémet, hogy beszélgessünk, mert nem bírom. Csak sírtam..már teljesen kész voltam.

Fájások folyamatosan jöttek... Ákosom megjött 7 körül..ő megint megpróbálta elterelni a figyelmem, picit sikerült, de már bőgtem mindenen. Majd jött 8-kor Kati a szülésznőm és vitt a profhoz vizsgálatra (indítást neki kell engedélyezni)..megvizsgált..azt mondja nem változott semmi a papíron olvasotthoz képest (esti nézés), így engedélyezi az indítást..

Elkeseredtem, hogy semmi nyílás..mitől lehet..reméltem nincs baj..

Elfoglaltuk a szülőszobát, felfeküdtem, bekötöttek egy sima infúziót az EDA megkönnyítéséhez, tehát hogyha majd eljön az EDA ideje, akkor már csak azt kelljen bekötni ne kelljen a sima infúzióra várni.

Majd kérdi Kati szülésznő, hogy megvizsgálhat-e, mert ő is szeretne megbizonyosodni arról az 1 cm-es nyílásról, mármint, hogy tényleg csak annyi-e..látom, hogy kikerekedik a szeme..azt mondja: „Ezek hülyék..” 4 ujjnyira nyitva vagy és teljesen puha a méhszáj..:)

Na ott megnyugodtam..és olyan boldogságot éreztem..nem hiába vajúdtam 18 órát!! Azonnal hívta telefonon a dokimat, hogy itt ma szülés lesz és semmi akadálya az EDA minél előbbi beadásának:)

Dokim jött, addig elviseltem a fájásokat..mire megérkezett, beöltözött, megvizsgált már 6 cm-re nyitva voltam!

EDA-t beadta..semmi fájdalmat nem éreztem, pici tűszúrás, pici áramszerű csipkedések, de ennyi:)

Majd bekötötték az oxitocint..fájások addigra 2 percesek voltak..és furcsa volt, hogy éreztem őket..na nem az egészet..tompán, de fájt..mindig kérdezgettek, hogy nem enyhül? Mondom nem. Kaptam még 1 adagot..nem enyhül? Nem..még kaptam egyet..és itt már megijedtem. Azt éreztem, hogy a fájdalmat a bal oldalon érzem, majd néztem a lábaimat..a jobb zsibbadt, de a bal nem..és akkor megijedtem..tudtam, hogy ez féloldalas lett..Kati + Dokim mindent megtett..kihúzták kicsit, máshova irányították, még adtak..de semmi:(

Majd erősödtek a fájások, nagyon-nagyon szenvedtem..éreztem, hogy nyomnom kell..méhszáj teljesen el volt tűnve, éreztem, hogy most akkor szülünk, ide forgattak, oda forgattak. Nyomtam..nagyon sokat, nagyon hosszan..de iszonyatosan kényelmetlen volt az oldalamon, felrakott lábakkal fájások közt de csináltam amit kértek. Kati dicsért, hogy mennyire jól veszem a levegőt, mennyire nagyokat nyomok és hogy neki csak el kell majd kapni…hihetetlen erőt éreztem a tolófájások alatt..nagyon ment..és éreztem, amikor segít a gyerek.

Ez olyan érzés, hogy jött egy kaki inger, nagy levegő, bent tart, nagyot nyom hosszan..nagyon hosszan..már lilult a fejem..kérték, hogy vegyek levegőt..de láttam és éreztem, hogy emelkedik a hasam és ő is jön..na itt tovább nyomtam..(ez fantasztikus érzés volt a fájdalom ellenére!) bár sokszor mondtam, hogy nem bírom..belehalok…meg mondtam, szedjék már ki, meg hogy menjünk haza..

(másnap ezeken jókat mosolyogtunk Dokival).

Nem tudom, hányadik nyomásra..nem a másodikra, nem az ötödikre, de gyorsan kijött..a legnehezebb az volt, amikor mondták, hogy most ne nyomjak..ez csak 10 mp-ig ment..nyomnom kellett..Kati előttem, Dokim a hasamban, felettem állva..így hárman kinyomtuk Bálintot:) Nagyon nagy volt: 3980 gramm és 58 cm.

És itt kérek elnézést Drága Kisfiamtól..én nem éreztem semmilyen őrült boldogságot amikor rám tették..annyira, de annyira fájt lent és tudtam, hogy nekem itt még nincs vége.

A legmeghatóbb Áki szemei..sírt, ahogy meglátta..és csak néééézte és néézte:) Majd elvitték Ákossal mérni..addig jöttem én..

Méhlepény hamar kijött, mondták, hogy nagyon vérzem, picit aggódtam.. Majd jött a varrás, gátvédelemmel szültem, de belül repedtem és kívül egy icipicit.. Mindent éreztem..a katéter felhelyezésnél is meg akartam halni..majd jött a tű..mondtam nem bírom, sírtam nagyon. Helyi érzéstelenítőt kaptam..az pont annyit hatott, hogy ne haljak bele..de mindent éreztem..és együtt számoltunk vissza a dokimmal..kérdeztem állandóan, hogy még mennyi? Lett 4 belső (vagy csak ennyit árult el, nem tudom) és 2 mini kívül..

Majd végre levették a lábamat és ahogy lefektettek, rendesen elmúlt minden..vagy nem tudom, de most visszaemlékezve, onnantól nem éreztem fájdalmat:)

Ákosom visszahozta Bálintot, cicire raktuk és csak szopott és szopott:) Itt már sírtam a boldogságtól!

Majd megtudtam, hogy Apucim és Reni barátnőm (előttem 1 nappal szült) végig ott izgultak a szülőszoba előtt. Pár perc múlva megjött Ica, Apucim felesége és együtt bejöttek megnézni minket. Azt a Boldogságot! Na ezt nem fogom elfelejteni sosem!


Mindent végiggondolva, mérlegelve..végül is nagyon szerencsés vagyok..a 18 órás nagyon hosszú vajúdás segített abban, hogy ne kelljen indítani..elindult ő szépen lassan komótosan a külvilág felé..és ezzel elkerültük a legfájdalmasabbat, a császárt. Így a szülés után 4 órával már mosolyogtam, kicserélődtem, ragyogtam, sétáltam... a föld felett jártam a boldogságtól, és ez a mai napig tart.




Írta: 6bdce19b3c, 2010. augusztus 22. 16:08
Fórumozz a témáról: Bálint babánk születése fórum (eddig 29 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook