Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Szépség & Egészség fórumok » Balaset amelyet en is ateltem fórum

Balaset amelyet en is ateltem (beszélgetős fórum)


2009. márc. 17. 13:15
Négy éves voltam, nyaralni indultunk, apám elaludt vezetés közben, az autó előbb egy fának csapódott, azután berepült egy árokba. Én a hátsó szélvédőn keresztül távoztam. Anyu tizenhét műtét után tanult meg újra járni...nem volt vicces.
2009. jan. 9. 13:08

Nekem egyszer egy busz balesetem volt Sárszentmihálynál a buszunk árokba borult a jeges út miatt és egy autóval ütköztünk, én pont elöl ültem, azon az oldalon ami az árokba borult, az ijetségen kívül semmi bajom nem lett hál isten

a másik baleset Siófoknál a 75-ös kilóméterkőnél volt. Hátulról belénk jött egy autós, mert telefonált. Én nekem hirtelen vérzésem lett és a fejem is bevágtam a szélvédőbe. A mentősök be akartak vinni a kórházba, de én saját felelőségre inkább nem mentem be.

26. winny
2008. dec. 3. 14:46

Mind a 11 esetet meséljem el?

Van őrzőangyalom:)

25. Ymanie
2008. dec. 2. 20:35
Nemrég anyámnak volt egy balesete.Néha belegondolok,mi lett volna,ha egy ezred másodperccel később csapódik a másik kocsi.Mert akkor egy méterrel hátrébb találkoznak.A lányom pedig ott ült anyám mögött......
24. Ymanie
2008. dec. 2. 20:32
Nekem is volt egy balesetem,de hála istennek,nem lett bajom,csak a könyököm ütöttem be.A fiammal mentünk a városban autóval(még 50-nel se haladtam)mikor egy mellékutcából "kiugrott" elém balról egy kocsi.A másodperc töredékében felfogtam mi történik,és próbáltam elkerülni az ütközést.A gázra léptem(remélve hogy elé kerülök)közben jobbra húztam a kormányt.De ez csak arra volt jó,hogy nem a kocsim elejébe csapódott be a másik,hanem középre.Gondolhatjátok milyen lendülettel jött ki az utcából a kis Twingo,ha az én Ford kombimat három méterrel lökte arrébb.A kicsi kocsi megpördült és úgy állt meg,mintha az ellenkező irányból jött volna(jobb oldalamon,szemből)Kész röhej!!!Mindkét kocsi totálkáros lett.A picsa alig bírt kiszállni a kocsijából,én meg csak üvöltöttem,hogy ha valami baja lett a gyerekemnek,megölöm.De szerencsére csak megijedt kicsit...Na,azóta nincs kocsim....
2008. jan. 27. 12:52

Néha elmélázok rajta, miért nem haltam meg abban a balesetben. Minden adott volt.


Ha azóta nagy bánat ér, mindig eszembe jut. Csak egy pillanat lett volna. Magam sem értem.


Emlékszem arra, amikor kiszálltam abból az autóból vérző fejjel, eltört kézzel, a fülemben a csiga eltörve, a gerincem összecsúszva, stb...


S nem örültem neki, hogy élek.

Mert annyira szomorú voltam, s ezt talán csak Bolondfáni értené meg.

22. 53cc09e608 (válaszként erre: 12. - Donyta)
2007. dec. 3. 11:26
Hát ,csak tisztelni tudlak a kitartásodért ! Remélem teljesen felfog épülni ! Nagyon nehéz vele , de tudom , Isten megsegit ,mert egy remek ember vagy !
21. Donyta
2007. szept. 14. 12:28
Tudjátok.. Most könnybelábadt a szemem. Nem is tudom mit mondhat ilyenkor egy ember, egy nő. Talán semmit, talán sokat. Nem tudom más mennyire értékeli ezt. Szeretek vele lenni, de hiányzik a volt, a múlt. Az amikor még szabadon szerettük egymást, és ez elmúlt.... Köszönöm Nektek! Csak jót tudok kívánni, és sose történjen a közeletekben sem hasonló eset!!! Puszi Dony
20. df407f1c2a (válaszként erre: 12. - Donyta)
2007. szept. 14. 12:23
Minden elismerésem a tied........nem is tudok mást hozzáfűzni csak annyit amit az előttem lévő is :nagyszerű asszony,feleség,és anya vagy....
2007. szept. 14. 12:20

Hát tudod, szeretem őt, de ez a kitartás és ez a szeretet iskolapéldája, amiről te bizonyságot teszel.

Az én helyzetemben nem nehéz szeretni, és odaadónak lenni.

18. Donyta (válaszként erre: 17. - Ac1096844d)
2007. szept. 14. 12:15
Nagyon köszönöm az építő és vígasztaló szavaid. Kicsit megható, és ezt egy férfitől kapom.. Boldog lehet a NŐ aki a párod lehet! Köszönöm!
17. ac1096844d (válaszként erre: 15. - Donyta)
2007. szept. 14. 12:04

Azt hiszem ez a szerete, amely nem a maga hasznát keresi, és ennek gyümölcse van az örökkévalóságra nézve is.

Nagy jutalmad lessz ezért.

Kívánom, hogy Isten adjon erőt ehhez.

Én felnézek rád!

16. Donyta (válaszként erre: 14. - Rika)
2007. szept. 14. 11:59
Nem, nagyon nem! Akoriban sem és most talán még rosszabb. Van is valakim és nincs senkim! Nincs akivel beszéljek és nincs aki szeressen! Bár ő szeret, de ez nem ugyanaz, mint a normális kapcsolati szeretet. Köszönöm nektek, hogy olvastátok és válaszoltatok. Ha jobban és többet szeretnétek rólam tudni, az indapassban van a blogom. Ott mindent leírok ami történt velem/ünk.
15. Donyta (válaszként erre: 13. - Ac1096844d)
2007. szept. 14. 11:56
Nem tudom nélküle elképzelni az életem. Pedig semmi nincs köztünk már évek óta! Ettől azért kicsit szenvedek, mert én is emberből vagyok és hiányzik az életem! De nem tudok mit tenni. Itt van példának: a jóban- rosszban, boldogságban és a bajban kitartok.. De meddig lehet ezt elviselni??
14. rika (válaszként erre: 12. - Donyta)
2007. szept. 14. 11:42
Minden elismerésem a tied. Nem lehet/ett könnyű időszak.
13. ac1096844d (válaszként erre: 12. - Donyta)
2007. szept. 14. 11:34

Nagyon szoros köztetetk a kapcsolat biztosan.

Rendkívüli asszony vagy.

12. Donyta
2007. szept. 14. 11:29

A párom, hosszú évek óta skizofréniában szenved. Gyógyszeres és már injekciós kezelést is kap. Egy éve teljesen "bekattant". Tudvalevő, ennek a betegségnek, nagy a háttere. Képzelődés, hangok hallása, utasítások az agyban, olyan dolgok elkövetése, amit nem tud lereagálni miért tette,stb.

Na ő éppen ilyen psychiátriai kezelésen esett át, nem először. Hazaengedték őt adaptációra, mivel úgyérezték eléggé biztosan jöhet-mehet a világban. Sajnos nem így történt. Egy szombati napon kellett jelentkeznie az orvosnál, és ő hazaengedte annak ellenére, hogy nem érezte kint biztonságban magát. Ezt az orvos nem vette észre, én hiába jeleztem, hogy valami nagy gond lehet. Hazaengedte. Előzményei súlyosak voltak, ezért én már felkészült voltam mindenre! Jött a szép augusztusi meleg vasárnap reggel. A párom megfürdött, vasalt inget kért. Nm etudtam hova tenni az otthonléte miatti öltözködést. Kávéztunk, és a gyerek is felkelt. A párom telefonált az anyjának, de nem figyeltünk a beszélgetésre, csak annyit hallottunk a végén mielött letette, hogy már késő! De mi? Semmi jele nem volt a következményeknek, vagy nem vettük észre! A gyerekkel felmentünk a netre, és avval voltunk elfoglalva, mikor egy durva robajra lettünk figyelmesek. A páromat a konyhában tudtuk, hiszen arra ment. Nem vettük észre, hogy kiment az ajtón. Egymásra néztünk a gyerekkel és kérdőn, de riadtan mindketten felpattantun és rohantunk ki a folyosóra. Lenéztünk kb. 14m-rel lejjebb. Ott feküdt az oldalán a férjem, mozdulatlanul. Azt sem tudtam mit tegyek, pörgött az agyam. Azt mondanom sem kell, hogy a legrosszabb is eszembe jutott. A gyerek csak állt és nézett, nem szólt egy szót sem! Hirtelen és nem is fogtam fel, hogy ő ott van. Rohantam a telefonhoz, és nyomtam a 112-öt. Azonnali segítséget kértem, ők hívták a rohammentőt. Nem tudtuk akkor még mire megyek le. Lerohantam, és azonnal kerestem a pulzust, légzést légutak tisztaságát, és azt, hogy milye törhetett el. A csuklót azonnal észrevettem, a száját kitisztítottam, megmozdúlt, de lefogtam, nem engedtem. Igaz nem vettem észre gerinctörést, de sosem tudni. Minden fontos csontrészt végigtapo- gattam. Amit ezenkívül nem láttam,azt csak gondoltam. Nagyon gyorsan ottvoltak a rendőrök és a mentősök. 45 percig stabilizálták az állapotát, mire szállítható lett. Nem tudom elmondani és leírni azokat a perceket, mit éreztem és éltem át. Mára már nagyjából feldolgoztam. Akik ott voltak rajtunk kívül, mind azthitték összeroppanok idegileg. A fiam csak rám számíthatott, így tartanom kellett magam amennyire lehetséges! Igaz, utána jól kiörjöngtem magam, és a következő napok sem kíméltek. A gyerek hallgatag lett, hiába próbáltam kibeszéltetni belőle a gondolatait. Hónapokig csendben volt, és hallani sem akart az esetről. Egy éve.. Mostmár beszél a gyerek. Egy évet kihagyott a suliból is. Sokáig csak feküdt és aludt szegény. Ha ébren volt, nem szól és nem sírt. Sok és hosszú volt az egész amin átment. A férjem hetekig a szuperintenzíven volt. Összetört az összes bordája többszörösen, a csípőcsontja többdarabban, a szeméremcsont szétszkadt. A feje és a lába nem sérült. 3 helyen volt olyan belsővérzése, ami operálhatatlan volt. Az esélye minimum.. Arra vártak az orvosok, hogy ha megtellik a belső mellkas és haüreg vérrel, az talán lezárja a további vérzést. Ha nem... Folyamatosan kapta a speciális vért és készítményeit. Már a balesetin nem volt, igy más távolabbi helyeken szerezték be! Nap nap után nem tudtam mire megyek be! Bár megigérték, ha bármi történik azonnal értesítenek éjjel-nappal. Megtelt a belső rész, és a 3-4. héten leállt a belsővérzés. Innen kezdődött a felépülési lehetőség. Bár még egyéb veszélyek hátra voltak. Tüdőgyulladás, fertőzés bármi. Erős volt, és napról napra javúlt. Nm elátványosan, de amikor azt mondták, na menjek és hozzak neki egy kis gyenge pépes papit, majd elájultam. Többször megkérdeztem, hoyg biztosan ehet már? Kirohantam a boltba és minden finit vettem amit azelött szeretett. Persze sokat nem tudott enni, de végre valamit már beletuszkoltam. Onnan kezdve szépen javúlt, én meg főztem a húslvest és pürésítettem mint a babáknak. Ez elmúlt. Ma már jár, biciklizig, edzi magát.37 éves, 194 magas és 94-96 kg. Erős de nem egészséges! 24 órás megfigyelés kell neki, és nagyon fárasztó tud lenni a "hülyeségeivel"! De él! leszázalékolták, 100%-os rokkant. Itt-ott van még egy kis csavar a gerincben.. de itt van. Igaz, nem mertem hazavinni a 3. emeletre. Igy mi költöztünk a gyerekkel messze vidékre, hogy vele-mellette legyünk.

11. ac1096844d (válaszként erre: 10. - Donyta)
2007. szept. 14. 10:51
???
10. Donyta
2007. szept. 14. 06:28
Azt is átéltem, ami a férjemmel történt. Csak mint szemtanú. Az is jöhet? Nagyon kemény és durva.
2007. szept. 14. 06:27
Nekem motoros balesetem volt. 19 éves voltam és már megvolt az első picike lányom. A nagyimra bíztam, fél órára. Az akkori párom kicsit piásan felakart menni a nagybratyómhoz felpumpálni a kerekeket. Mivel komoly versenymotorunk volt, (350-es ETZ) féltettem őt. Így én is menni akartam, bízva abban, hogy lassabban fog menni. Sajna nem ez történt. 110-el ment, amikor kértem lassítson. Ő erre felnyomta 140-re. Itt már minden másodperc nagyon közeli, nincs visszaút. A következő pillanatban egy autót láttam magunkelőtt még elég távol, de nem a sebességnek. Jobbra indexelt, de mégsem fordúlt be, hanem tovább ment egyenesen. Már nem lehetett kikerülni, igy félrerántva a mocit, én csapódtam bele térddel. Leütött a motorról a becsapódás, de én kapaszkodtam, mert féltem. Fájdalmat csak egy pilanatra éreztem, tovább semmit. Felakartam ülni a motorra menet közben, de nem éreztem a jobb lábam. Másodpercek töredéke alatt kellett döntenem. Láttam, hogy húzom oldalt a motor súlyát. (54kg voltam)Nyár volt, én meg bikiniben ültem fel. Az út mellett járda volt, a járda végén egy oszlop. Közeledtünk nagyon felé, ezért, hogy ne csapodjak fel az oszlopra, elengedtem és leestem. A többit már csak elmesélés alapján tudom. Mindenki megállt és leállt, figyelni mi történik. Én az aszfalton bikiniben, 20-25 métert csúsztam. Szerencsére skafander volt rajtam. Akkoriban még inkább a hagyományos sisak volt, nem a nagy. Ez legalább az arcom és a fejem védte. A sisakom "beteg" lett. Engem összeszedtek, nem voltam magamnál. Törésnek nem volt nyoma,mentőt, rendőrt a pia miatt nem hívtak. Egy ismerős autós gyorsan betett a kocsijába és levittek a nagyrendelőbe. Ott megszólalni sem tudtam a fájdalmaim miatt. Lekezeltek' és hazaszállítottak. Több hónapig tartott mire helyrejöttem. Menni sokáig nem tudtam. A bal oldalamról csontig lesúroltam mindent. Egyujjnyi varr volt végig rajtam még a mellemen is. Fél év múlva a mocit eladtuk. Magyarországon kettő van belőle. A sebeim begyógyultak, az emlék maradt. Mára nem látszik a sebek nyoma sem. De túléltem, annak ellenére, hogy pár hónap múlva mentem arrafelé és akivel találkoztam, nem hitték el, hogy élek.
2007. szept. 13. 22:41

Szinte hihetetlen hogyan képesek feldolgozni ezeket az élményeket az emberek.

És mi kívülállók szörnyülködünk, de aki benne van, vagy akit kiértesítenek, hogy...vége.

7. ac1096844d (válaszként erre: 6. - Bnedora)
2007. szept. 13. 22:37

Huu, ez komoly élmény lehetett.


Láttam olyan hihetetlen balesetekről felvételt/fotót, amikor 180-200 km/h sebbeséggel ütközött szeméyautó kamionnak, gyakorlatilag fékezés nélkül.

Döbbenetes felelőtlenség, vagy inkább végzetes.

2007. szept. 13. 22:35
Kb. 17 éves voltam, amikor egy esős reggelen (mivel nem jártak a villamosok a nagy víz miatt) apukám hazajött a kocsiért, és azzal szeretett volna benni dolgozni. Így engem is magával vitt, mert egy gyárban dolgoztunk. A egyik buszmegállóban állt egy busz, és mögötte több autó, senki nem mert előzni. Édesapám meg, mivel sietett, mert késésben volt, belefogott a hosszú sor előzésébe. Már több autót mellett elhaladt, mikor észrevette, hogy szemben jött egy másik autó, és már nem lesz ideje befejezni az előzést, így ráfékezett. Az autó megcsúszott, és keresztbe állt. A másik autó meg belénk jött a motorháznál. Akkor még nem volt biztonsági öv. Az ütközés előtt, abban a pár másodpercben, még arra gondoltam, hogy jaj mit fog édesanyám szólni, ha meglátja az összetört kocsit. Hogy komoly baj is lehet, eszembe sem jutott. Az ütközéskor a jobb oldali ajtó kinyilott, én kiestem az autóból, és a két kocsi között (kb. 70-80 cm volt) csúsztam. Szerencsére komoly bajom nem lett. De lehetett volna! Én akkor másodszorra születtem meg.
2007. szept. 13. 22:00

Nekem csak motor balesetem volt, nem igazán súlyos, de emlékezetes.

Döbbenetes balesetek vannak a közutakon, döbbenetesek, és főleg a hibázás mikéntje.

Lehetetlen előzés, isszonyat sebesség...

:-(

2007. szept. 13. 21:51
Szerencsere en autobalesetekrol nem szamolhatok be, lovasbalesetem viszont tobb is volt. A versenyeket jol mgusztam, mindig edzesen tortentek velem a bajok. Tortem a jobb bokamat 3-szor, a balt egyszer, a jobb konyokomet 2-szer, a bal vallamat, a bal csuklomat 1-szer, a jobb kisujjamat 2-szer, a labujjaimat mar nem is szamolom, meg volt ket agyrazkodasom is. Mindez elosztva az utobbi 15 evre. De egesz jol helyrejottem mindegyikbol.
2007. szept. 13. 18:32
12 éves koromban ugy eldoltem fogocskázás kozbe,hogy elmetszettem a lábamat uvegszilánkokba.3cm mély volt a seb és7cm hosszu.jol bestoppoltak,és egész éjjel nem aludtam a fájdalomtol.Mai napig sajnos nagyon látszik a heg.
2007. jún. 14. 19:31
szia. sajnos sok olyan ember van az utakon, aki azt hiszi, hogy 1:tud vezetni, 2:mivel gyors az autója, rá nem vonatkozik a kressz, 3: sok a lassú, bátortalan vezetö és ezzel akadályozza a forgalamt. + a motorosok.azok aztán mennek. Sajna már én is szenvedtem balesetet, de szeremcsére csak a kocsi szorult"dokira". én szerencsés voltam.de tuti sokan tudnának mesélni rosszabb tapasztalatokról!
2007. máj. 30. 21:45
inkabb csak ugy hogy ket hetig egyfolytaban aggotam,hogy mar mikor tud talpra allni a fiu,akivel kozos jovot tervezunk!

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook