Balaset amelyet en is ateltem (beszélgetős fórum)

Nekem egyszer egy busz balesetem volt Sárszentmihálynál a buszunk árokba borult a jeges út miatt és egy autóval ütköztünk, én pont elöl ültem, azon az oldalon ami az árokba borult, az ijetségen kívül semmi bajom nem lett hál isten

a másik baleset Siófoknál a 75-ös kilóméterkőnél volt. Hátulról belénk jött egy autós, mert telefonált. Én nekem hirtelen vérzésem lett és a fejem is bevágtam a szélvédőbe. A mentősök be akartak vinni a kórházba, de én saját felelőségre inkább nem mentem be.

Mind a 11 esetet meséljem el?

Van őrzőangyalom:)

Néha elmélázok rajta, miért nem haltam meg abban a balesetben. Minden adott volt.

Ha azóta nagy bánat ér, mindig eszembe jut. Csak egy pillanat lett volna. Magam sem értem.

Emlékszem arra, amikor kiszálltam abból az autóból vérző fejjel, eltört kézzel, a fülemben a csiga eltörve, a gerincem összecsúszva, stb...

S nem örültem neki, hogy élek.

Mert annyira szomorú voltam, s ezt talán csak Bolondfáni értené meg.

Hát tudod, szeretem őt, de ez a kitartás és ez a szeretet iskolapéldája, amiről te bizonyságot teszel.

Az én helyzetemben nem nehéz szeretni, és odaadónak lenni.

Azt hiszem ez a szerete, amely nem a maga hasznát keresi, és ennek gyümölcse van az örökkévalóságra nézve is.

Nagy jutalmad lessz ezért.

Kívánom, hogy Isten adjon erőt ehhez.

Én felnézek rád!

Nagyon szoros köztetetk a kapcsolat biztosan.

Rendkívüli asszony vagy.

A párom, hosszú évek óta skizofréniában szenved. Gyógyszeres és már injekciós kezelést is kap. Egy éve teljesen "bekattant". Tudvalevő, ennek a betegségnek, nagy a háttere. Képzelődés, hangok hallása, utasítások az agyban, olyan dolgok elkövetése, amit nem tud lereagálni miért tette,stb.

Na ő éppen ilyen psychiátriai kezelésen esett át, nem először. Hazaengedték őt adaptációra, mivel úgyérezték eléggé biztosan jöhet-mehet a világban. Sajnos nem így történt. Egy szombati napon kellett jelentkeznie az orvosnál, és ő hazaengedte annak ellenére, hogy nem érezte kint biztonságban magát. Ezt az orvos nem vette észre, én hiába jeleztem, hogy valami nagy gond lehet. Hazaengedte. Előzményei súlyosak voltak, ezért én már felkészült voltam mindenre! Jött a szép augusztusi meleg vasárnap reggel. A párom megfürdött, vasalt inget kért. Nm etudtam hova tenni az otthonléte miatti öltözködést. Kávéztunk, és a gyerek is felkelt. A párom telefonált az anyjának, de nem figyeltünk a beszélgetésre, csak annyit hallottunk a végén mielött letette, hogy már késő! De mi? Semmi jele nem volt a következményeknek, vagy nem vettük észre! A gyerekkel felmentünk a netre, és avval voltunk elfoglalva, mikor egy durva robajra lettünk figyelmesek. A páromat a konyhában tudtuk, hiszen arra ment. Nem vettük észre, hogy kiment az ajtón. Egymásra néztünk a gyerekkel és kérdőn, de riadtan mindketten felpattantun és rohantunk ki a folyosóra. Lenéztünk kb. 14m-rel lejjebb. Ott feküdt az oldalán a férjem, mozdulatlanul. Azt sem tudtam mit tegyek, pörgött az agyam. Azt mondanom sem kell, hogy a legrosszabb is eszembe jutott. A gyerek csak állt és nézett, nem szólt egy szót sem! Hirtelen és nem is fogtam fel, hogy ő ott van. Rohantam a telefonhoz, és nyomtam a 112-öt. Azonnali segítséget kértem, ők hívták a rohammentőt. Nem tudtuk akkor még mire megyek le. Lerohantam, és azonnal kerestem a pulzust, légzést légutak tisztaságát, és azt, hogy milye törhetett el. A csuklót azonnal észrevettem, a száját kitisztítottam, megmozdúlt, de lefogtam, nem engedtem. Igaz nem vettem észre gerinctörést, de sosem tudni. Minden fontos csontrészt végigtapo- gattam. Amit ezenkívül nem láttam,azt csak gondoltam. Nagyon gyorsan ottvoltak a rendőrök és a mentősök. 45 percig stabilizálták az állapotát, mire szállítható lett. Nem tudom elmondani és leírni azokat a perceket, mit éreztem és éltem át. Mára már nagyjából feldolgoztam. Akik ott voltak rajtunk kívül, mind azthitték összeroppanok idegileg. A fiam csak rám számíthatott, így tartanom kellett magam amennyire lehetséges! Igaz, utána jól kiörjöngtem magam, és a következő napok sem kíméltek. A gyerek hallgatag lett, hiába próbáltam kibeszéltetni belőle a gondolatait. Hónapokig csendben volt, és hallani sem akart az esetről. Egy éve.. Mostmár beszél a gyerek. Egy évet kihagyott a suliból is. Sokáig csak feküdt és aludt szegény. Ha ébren volt, nem szól és nem sírt. Sok és hosszú volt az egész amin átment. A férjem hetekig a szuperintenzíven volt. Összetört az összes bordája többszörösen, a csípőcsontja többdarabban, a szeméremcsont szétszkadt. A feje és a lába nem sérült. 3 helyen volt olyan belsővérzése, ami operálhatatlan volt. Az esélye minimum.. Arra vártak az orvosok, hogy ha megtellik a belső mellkas és haüreg vérrel, az talán lezárja a további vérzést. Ha nem... Folyamatosan kapta a speciális vért és készítményeit. Már a balesetin nem volt, igy más távolabbi helyeken szerezték be! Nap nap után nem tudtam mire megyek be! Bár megigérték, ha bármi történik azonnal értesítenek éjjel-nappal. Megtelt a belső rész, és a 3-4. héten leállt a belsővérzés. Innen kezdődött a felépülési lehetőség. Bár még egyéb veszélyek hátra voltak. Tüdőgyulladás, fertőzés bármi. Erős volt, és napról napra javúlt. Nm elátványosan, de amikor azt mondták, na menjek és hozzak neki egy kis gyenge pépes papit, majd elájultam. Többször megkérdeztem, hoyg biztosan ehet már? Kirohantam a boltba és minden finit vettem amit azelött szeretett. Persze sokat nem tudott enni, de végre valamit már beletuszkoltam. Onnan kezdve szépen javúlt, én meg főztem a húslvest és pürésítettem mint a babáknak. Ez elmúlt. Ma már jár, biciklizig, edzi magát.37 éves, 194 magas és 94-96 kg. Erős de nem egészséges! 24 órás megfigyelés kell neki, és nagyon fárasztó tud lenni a "hülyeségeivel"! De él! leszázalékolták, 100%-os rokkant. Itt-ott van még egy kis csavar a gerincben.. de itt van. Igaz, nem mertem hazavinni a 3. emeletre. Igy mi költöztünk a gyerekkel messze vidékre, hogy vele-mellette legyünk.

Szinte hihetetlen hogyan képesek feldolgozni ezeket az élményeket az emberek.

És mi kívülállók szörnyülködünk, de aki benne van, vagy akit kiértesítenek, hogy...vége.

Huu, ez komoly élmény lehetett.

Láttam olyan hihetetlen balesetekről felvételt/fotót, amikor 180-200 km/h sebbeséggel ütközött szeméyautó kamionnak, gyakorlatilag fékezés nélkül.

Döbbenetes felelőtlenség, vagy inkább végzetes.

Nekem csak motor balesetem volt, nem igazán súlyos, de emlékezetes.

Döbbenetes balesetek vannak a közutakon, döbbenetesek, és főleg a hibázás mikéntje.

Lehetetlen előzés, isszonyat sebesség...

:-(