Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Egyéb témák » Bakancslista. Kell, nem kell… mi az értelme? cikk

Bakancslista. Kell, nem kell… mi az értelme?


Nemrég, ahogy a lányokkal elmentünk pár napra (nyaralás címszó alatt), megígértem magamnak, egyszer elviszem őket egy igazán fantasztikus helyre. Eszembe jutott, mi mindent terveztem már el, mit szeretnék még...

Neked is van egy listád azokról a dolgokról, amiket még nem csináltál, de az életben egyszer meg akarod tenni? Akkor van értelme. :)

Bakancslista. Kell, nem kell… mi az értelme?

Bennem azóta mozgatja, kicsit tudatosabban gondolataim fonalát ez a "bakancslista" dolog, mióta láttam a filmet.

Igen, a Bakancslistát. Vannak olyan filmek, amik kitörölhetetlen emléket hagynak... Két nagyszerű színésszel, Morgan Freeman és Jack Nicholson főszereplésével. Szerintem nem csak rám volt hatással. Kultikus film lett. Nem csak a színészi alakítás miatt, ami fergeteges volt, hanem a film mondanivalója miatt is...

Ha nem láttad volna: A milliárdos Edward (Jack Nicholson), akit csak a pénzcsinálás érdekel, kórházba kerül, s kénytelen szembesülni vele, hogy az élet bizony véges. Szobatársa a szegény és szerény autószerelő Carter (Morgan Freeman) fejéből pattan ki a gondolat, hogy számot vet az életével és bakancslistát ír. Edward először csak jót nevet a dolgon. Később azonban meggondolja magát és egyre vadabb dolgok jutnak eszébe, amik felkerülnek a listára. Így kezdődik a két teljesen különböző karakterű ember furcsa olykor megindító barátsága, egyben utolsó kalandja...


És van egy vers... igen egy vers, ami szintén megfogott. Bihari Viktória: Az én bakancslistám.

Amikor először olvastam... csak néztem magam elé... ott voltak a gondolataim a versében... :)


Mindkettő régóta inspirálóan hat rám. A bakancslista... olyan mintha okokat adna, megmozgat, hátsón billent: "gyerünk, vár az élet!", célokat ad, amiknek már a kimondása, leírása is azt az érzést kelti, hogy mi irányítjuk az életünket! (Na jó, valamilyen szinten egyébként is én irányítom, de ez egy kis löket.) Az is igaz, hogy folyton változunk, igényeink is másabbak lesznek. Jöhet a kérdés: akkor most hogyan is lehet "megírni"? Kell egyáltalán? Szükségünk van mankóra? Jó kérdés! :) Azt hiszem amikor életünk fordulóponthoz ér, elgondolkodunk, számot vetünk, célokat teszünk magunk elé... Szóval van létjogosultsága, igaz az is, van aki nem hisz az "ilyesmiben".

Ha belegondolunk, nem az az életünk, itt létünk egyetlen célja, hogy napról napra csak a munkának éljünk, holtfáradtan hazaessünk, vacsorát adjunk családunknak, leüljünk a tévé elé, értelmetlenül nyomkodjuk a távirányítót, szidjuk a szomszédot, aztán elvonuljunk aludni, és ezt az év minden egyes napján, egy életen keresztül... mókuskerék szindróma...


Én nem úgy állok hozzá, hogy óriási (világmegváltó, világrengető) célokat kell magam elé állítani, hisz ezek megvalósítása közben elfelejteném élvezni a hétköznapok adta örömöket. (Ismerve magamat, annyira rá görcsölnék a dologra, hogy minden mást hagynék...)

És azt hiszem itt van a lényeg... a hétköznapi örömöket újra felfedezni. Ha azt vesszük a mai világban, ahol a pénz mozgat mindent, hisz megélhetésünk, létünk függ tőle, pont az lehetne bakancslistánk legelső helyén, hogy felfedezni a hétköznapi örömöket. Szívből nevetni, megcsodálni a naplementét. Élvezni barátaink tárasaságát, minőségi időt tölteni szeretteinkkel, kiülni egy kis vendéglő teraszára, s elkortyolni egy finom italt, kávét,... És aztán ott vannak az álmaink, amiket talán gyermekkorunk óta dédelgetünk, hogy "majd egyszer". Egyszer...


Vannak helyek, ahova el szeretnék jutni, vannak könyvek, amiket el szeretnék olvasni, filmek, amiket meg szeretnék nézni, vannak a gyermekeimmel kapcsolatos dolgok, egy tűzpiros Alfa 33-ast vezetni :), megtanulni úszni,... Az én listám változik, ahogyan én is, van amit már kipipáltam, például a tetoválásomat, ami kifejezi az élethez, lányaimhoz fűződő viszonyomat. Van, amit kihúztam, mert az életem megváltozott, például tuti nem fogok már igent mondani annak az illetőnek. :) S van új inspiráló cél...


Tervek... Végtelen... És tudod..., olyan jó a beteljesült álmok végére pipát tenni...:)


/A cikk saját oldalamról,változtatással íródott, kép forrása: Port.hu/




Írta: Narnizsa, 2019. augusztus 28. 09:35

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook