Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Babák & Mamák témák » Babavárás Nomy módra cikk

Babavárás Nomy módra


31 éves nő szemével az első gyermek várása, mely nem épp tökéletesen indult!

Kórházról-kórházra, félelemből-félelembe, tapasztalatról-tapasztalatra, várakozásról-várakozásra... A tényekre s a segítségnyújtásra családtól egészen az orvosokig át. Vagy nem?

Babavárás Nomy módra

Üdvözlök mindenkit ki idekukkant!

Kezdem az elejétől (most 21-hetes terhes vagyok)!


Már rég szerettünk volna babát a párommal, de sosem jött össze. Egy szeptemberi napon, csak vártam és vártam, (bár sokszor megtettem reménykedve), mégis vettem egy terhességi tesztet. Idáig az összes negatív volt de mindegy, 800.-at megér. Tehát az első teszt borzalmasan halvány 2.-k csíkocska. Biztos, hogy nem gondoltam magamban édesanyám meg azt mondta türelem kislányom.(húgom bíztatott tuti az vagy és a barátnőim is) Eltelt 2hét ismét vettem egyet akkor már kicsit erősebb volt a második csíkocska. Megörültem: Csak nem? Végre! Sírtam a boldogságtól napokon keresztül (mi nem tartott sokáig!)


A doktorom megvizsgált rendben terhes mondta úgy 8hetes. Csupán 3hétig kellet várnom, míg beütött a krach! Egy szép csütörtöki délután édesanyámnál találkozót beszéltem meg a barátnőmmel, de mire megérkezett lepergett előttem félelmemben az életem.

Kimentem a toalettre, s látom elég rendesen folyik a vér belőlem, rettenetesen megijedtem hatalmas vattacsomóval lábam között és pár telefonhívás után rohantam édesanyámhoz, majd a sürgősségire. 5-órán át voltam a kórházban vizsgáltak jobbra-ballra, cső ide, cső oda.


Felkészültem a legrosszabbra, mire kiderült egy hatalmas hematómám van a babám mellet, ami bevérzett és lemoshatja a méhfalamról. Kaptam egy csomó gyógyszert, persze antibiotikumot is mit 5hétig szedtem és nem hallottam jókat róla, de kitartottam.


Bizakodtam, orvosról orvosra jártam, heti 2 ultrahangozással néha, ami szintén nem jó. Egyszer csak mondta a doki, mikor rákérdeztem lehet e szexuális életet élni, azt mondta igen, mert elmúlt a hematóma! Felszívódott! Jaj de jó, gondoltam magamban, de mégsem mertük megkockáztatni az együttlétet, mintha csak éreztem volna a nagy bajt!


Pénteki nap volt semmi extra, már kezdtem megnyugodni, hogy nem kell gyógyszert szednem hematómám sincs. (Talán kezdhetek tervezgetni?) Hát NEM!

10-11 között volt, mikor szokásosan pötyögtem a gépen, csörgött a telefon a húgom hívott, hogy vagyok? 1 perc sem telt el, mikor hirtelen iszonyú melegséget éreztem a combomon lefolyni, mikor lenéztem látom hatalmas mennyiségű vörös vér, kb 1liter hatalmas húslepénnyel és vérdarabokkal a járólapon.

Gyorsan berohantam a wc-re közben a húgommal beszéltem telefonon mondtam neki, annyi tuti hogy elment a babám! Hívjak segítséget, menjek kórházba, közben még ömlik a vér belőlem. Hosszadalmas telefonok után csak a mentő jött értem, kb 40perc múlva én meg gyengén még mindig vérezve idegileg összeroppanva ültem a wc-n. Bevittek a kórházba, becsöveztek, feltoltak az osztályra s csak vártam és vártam. Mintha éveket vártam volna… mégis mi van? Családom, párom is beért közben a kórházba, már 4-en ültünk kint, tehetetlenül a folyosón, én a tolószékben. Behívott a főorvos úr és elkezdett vizsgálni. Kérdeztem: él még a babám? Síri csend... csak vizsgálgat ... mire megszólal IGEN!


Hát azt az örömöt leírhatatlan. Sajnos, mint kiderült még egy hematómám lett, ami elég ritka és hajlamos vagyok rá. Vigyáznom kell magamra, nem dolgozhatok, nem emelhetek, szigorú fekvés! Még jó, hogy nem bent a kórházban! Telnek a hetek, ismét elmúlt a hematómám (kopp, kopp, kopp)! Remélem, nem találkozom vele többé (soha TÖBBÉ)!


Már a 21.-hétben vagyok és kislányunk lesz. MÁLNÁCSKA!:) Igaz kicsit kisebb, de vigyázok rá nagyon. A pocim növöget. Az élet sok mindenre megtanítja az embert, szembe kell nézni a saját félelmeivel is, a gondolataival, csak magára számíthat. A remény hal meg utoljára, az a kis fény mindig ott ragyog!


NOMY


2007.05.23 SZIASZTOK! Na szupi minden kivéve azt a tényt hogy a Kútvölgyi bezárt és nincs dokim így 33-hetesen. Babóval jól vagyunk már lassan jövünk!!! Majdnem 2000gr!!:) Remélem minden oké lessz megérdemelném ennyi szenvedés után!!! Üdv


2007.05.25. II.sz Szülészet és Nőgyógyászaton megszülettünk 33-hetesen 1790gr MÁLNÁCSKÁM:)!!!

2007.06.18 Hétfő jöttünk haza a Szent István koraszülött osztályáról:)!!! Már 2170-gr vagyunk. Sok a mami dolga leírom történetünk végét de már csatolok egy fotót :)!!!

Írd meg te is, hogy élted, éled meg a terhességed!




Írta: Nomy, 2007. február 23. 18:28
Fórumozz a témáról: Babavárás Nomy módra fórum (eddig 12 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook