Babát tervezünk (2022) (beszélgetés)

Teljesen jól írtad. Még azért próbálkozom, egy vetélés nem vetélés, de nem sokat teketóriázom, ha úgy döntünk. Mondjuk jövő év elejéig várok. Az még 4-5 lehetőség.

Tudod ez a hír, a szülőkkel, akik halálra gyötörték a kisbabájukat ébresztet rá, hogy én felneveltem volna, csak életben maradhasson. Aztán jött a gondolat, fogadjunk örökbe, és utána a köztes megoldás, páromnak még lehet gyereke, és akkor lehet még a fiamnak féltestvére.

Átérzem, én is most inkább pesszimistább vagyok, én se vagyok túl bizakodó. De majd meglátjuk. Jön, amikor jönnie kell 🥰

Ti mióta is próbálkoztok?

Melyik központba mentek?

Igen, én is hiszek benne. Vagy legalábbis most már kezdek hinni abban, hogy talán a körülmény az oka. Férjem is így látja.

Reménykedek, bár most egy kicsit lent vagyok, kicsit elengedtem a dolgot.

Voltam 1 hónapja endokrinológusnál… egy idős néni volt, aki felesleges dolgokról tudott beszélni, be nem állt a szája. Úgy éreztem, hogy nem igazán hozzáértő dokival van dolgom. A magas AMH-ra azt mondta, hogy ez csak egy pillanatnyi állapot. Nem küldött tovább.. majd ha meg van az 1 év próbálkozás.. de az nem számít, h ha valóban van PCOS, akkor azt kezelni kéne, tök mindegy, h most baba vagy nem baba a cél.. minden más eredményemre azt mondta, h teljesen rendben van. Aztán a franc se tudja. Kidobott pénz volt. Majd másfél hét múlva megyek magán nődokihoz, állítólag nagyon jó nőgyógyász. Kíváncsi vagyok, hogy ő lát-e cisztákat.

Jaj, ManóBubi, a tesód tapintatlanságát nagyon nehéz lehet elviselni! De jó, hogy visszafogta magát. :/ Szerintem sajnos pszichésen simán lehet gátolni tudat alatt, azzal, hogy tudod, hogy most nem olyan jók a körülmények. :( De ez is egy olyan dolog, hogy vagy igen, vagy nem.

Én is nagyon nehezen viselem, amikor közeli ismerősökről tudom meg, hogy várandósak.

Én most próbálom elengedni - természetesen nem megy. De legalább most nem vagyok túl bizakodó. Kicsit pesszimistább is vagyok. Augusztus végén szerzek időpontot állami meddőségi központba. Elindulok az inszemináció útján, hátha az segít. Vagy legalábbis spontán megfogan közben. :D Újra elkezdtem sportolni, és Inofolicot inni. Hogy jobban karban tartsam a cukorháztartásom. Amúgy durva, mert híztam 2 kg-t tavasz óta - lehet, ezt a Merckforminnak köszönhetem (sovány vagyok világ életemben). Lehet, ez is segíteni fog teherbe esni. :)

Jaj ManóBubi, sajnálom, hogy kost ilyeneken mész keresztül. Emlékszem, nekem is nagyon rossz volt, amikor barátnőmmel egyszerre kezdtem a babaprojektet, és 1 hónap múlva ő már terhes is volt...én meg még azóta se.

Én egy kis részig hiszek abban, hogy vannak olyan körülmények, amikbe akármennyire is szeretnénk, de jobb, ha nem érkezik baba. Valahogy úgy gondolom, tavaly nekünk ezért nem jött, nagyon szerettem volna, de lehet mentálisan nem bírtam volna, olyan dolgok voltak akkor :( Bízom benne, hogyha nektek is sikerül külön költözni, vagy ha már látjátok a fényt az alagút végén, akkor már pocakosan fogjátok ezt végigcsinálni. Addig pedig reménykedni reménykedni reménykedni 🥰

De az jó, hogy van ami elterelje a figyelmed valamennyire, mint pl a házújítás. Vizsgálatokkal mi újság? Jól emlékszem neked volt IR vizsgálatod?

Sziasztok!

Kicsit eltűntem, de azért olvasgattam néha itt a dolgokat.

Vannak konfliktusok családon belül, szóval most nem annyira jó a lelki világom. Közben csináljuk a házat, voltunk nyaralni stb. Férjem tesójánál jön a harmadik, én tesóméknál szintén, úgyhogy volt pár kiborulás.. 😕🙂 persze örülök nekik. Csak fáj, hogy tesómék pl azért álltak rá a harmadikra, mert én áprilisban elmondtam neki, h rajta vagyunk a babaprojekten.. bejelentésem előtt 1 hónappal még azt nyilatkozta, hogy nyáron nem szeretne terhes lenni, mert még élvezi, hogy néha elmehet szórakozni.. aztán 1,5 hétig a pozitív tesztjétől számítva minden egyes nap kaptam valami üzenetet a terhességével kapcsolatban.. és csak arról tudott beszélni. De szerintem már észrevette, hogy talán nem kéne.. legalábbis nem minden egyes nap.. mert tudja, hogy nekünk nem igazán akar összejönni, és emiatt párszor kiborultam neki is. Nálunk természetesen változatlan a helyzet. Nem jön. De kezdem azt érezni, hogy ennek lelki oka is lehet. Lehet azért sem akar jönni, mert nincs kész a ház, vagy mert együtt élünk apósommal még, és férjemnek állandóan konfliktusa van vele. Külön kis garzonlakása lesz apósomnak, háznak egy része le lesz választva, külön bejáratos, szóval iszonyatosan várom, hogy kész legyen minden. De az még nem most lesz.

Ti hogy vagytok?😊

Igen, tavaly 6 hónapot (de 5-nek veszem, mert az elsőben csak úgy random jött a dolog, jóval peteérés után), meg idén áprilistól szintén. Úgyhogy összeadva 9, ez a 10. De tavaly baromi stresszes időszakom volt, az utolsó 2 hónapban pedig covidos is voltam, utána meg arcüreggyulladásom volt, úgyhogy még nekem se volt kedvem magamhoz, megértem, hogy nem költözött be hozzánk senki 😂

Na de most...ötletem sincs. Remélem csak beleesünk a 80%-ba, akiknek 6-9 hónapon belül sikerül :D most ovu előtt állok, úgyhogy jelenleg boldog, kitartó és optimista Tory beszél 🤣

Görcsölgetés meg szurkálás szerintem csak többet foglalkozunk vele. Nálunk az van, hogy januárban eldöntöttük, hogy áprilisban indul a babaprojekt (nagyobb fizetésemelés miatt akartunk várni) és akarva-akaratlanul elkezdtem jobban odafigyelni a ciklusomra, azóta szinte minden egyes nap (luteális fázisban) legalább néhányszor enyhe görcsölgetést érzek, pedig még használtunk óvszert, így a spermiumokra én nem foghattam.

Én nem barnázgatok viszont, meg ezt biztos nem lehet arra húzni, hogy jobban odafigyelünk, nyilván ez nem kerülte volna el korábban sem a figyelmet.