BABANÉZŐ-látogatók fogadása, de mikortól ideális? (beszélgetős fórum)

Mi úgy tervezzük,hogy ha a héten szülök,akkor apa lesz itthon velünk 2 héig /szombattól leállás/,de mivel anyós itt lakik szinte a szomszédban,biztos naponta átjön,ha másért nem is,hogy kaját hozzon és megnézze az unokáját.De apa azt mondta,hogy leállás után közvetlen kiveszi azt az 5 napot ami jár.Akkor már augusztus közepe lesz,akkorra anyu jelentkezett be,1 vagy 2 hétre,hogy segítsen a házimunkában,majd jön anyósóm is szerintem.A barátaim azt mondták,szóljak,ha úgy érzem,tudom őket fogadni.Addig majd telefonon értekezünk.A párom barátai meg remélem,hogy azért egyeztetnek...

Egy mondatban:Valakinek elég a 6 hét,valakinek kevés.De az tuti,hogy nagyon ki fogom mutatni nemtetszésemet,ha valaki hívatlanul állít be.Azért van a telefon,hogy azért kérdezzék meg,ugyan mikor jó nekünk...?!

Hozzánk jött mindenki anyum első héten végig,rá egy hétre az anyós.Utóbbinál majdnem befordultam,mert nem a kajafőzéssel,rendrakással volt elfoglalva,hanem azzal,hogy hogy szekálja a fiamat és engem,hogy szopizzon!

Mindenkinek megmondtuk,hogy nem kívánunk egy darabig senkit...ennek ellenére jött mindenki,ha kellett ha nem!

A barátnőim sorba szülnek.Mi úgy csináljuk Apával,hogy beugrunk a kórházba pár percre hozzájuk,majd ha 2-3 hónapos lesz a babó,akkor megyünk a nyakukra.Oké,nehéz kibírni,de muszáj (lenne mindenkinek)tiszteletben tartani az új kis családot!

Szia!

Nagyon sajnálom, hogy a szüleiddel ilyen helyzetbe kerültetek. Lehet, hogy ott rontottad el, hogy az anyósodnak megengedted, hogy ő segítsen hazaérkezéskor. Ha belegondolsz ugyanilyen helyzetben neked is rosszul eshet majd.

De a szüleidtől azért ez tényleg nagyon csúnya dolog.

Ne add fel és próbáld velük ezt megbeszélni!

Régen az volt a szokás - legalábbis mifelénk -, hogy a vendég hozta az ételt. Pont azért, hogy az anyukát kíméljék.

Egyébként a 6 hetet tényleg illik kivárni. Mindenkinek szüksége van ennyi időre. Az anyukának, hogy kipihenje magát és a babának is, hogy hozzászokjon az élethez.

Szia!

Hát ez elég rosszul hangzik. :s

Remélem, azóta már javult a helyzet.

Hali!

Te aztán jól bírod cérnával. Én tuti elküldtem volna őket a p*cs*ba, akárkik is.

Sziasztok!

Mi vasárnap jöttünk haza a kórházból, hétfőn már jöttek. Megfőztem, feltálaltam, szórakoztattam őket, a baba meg végig aludt. A mosogatásnál már azt hittem, elájulok, de egyik vendégnek se jutott eszébe, hogy segítsen. Megkaptam még azt a megjegyzést is, hogy nem sokat törődöm a babával. Tele lett a hócipőm, de elég hülye voltam, és a sértődések megelőzése végett nem szóltam semmit sem.

Nekem azt mondta az anyukám, hogy az első időkben besegít oly módon, hogy minden nap hozza az ebédet és ha kell valamit csinálni, akkor azt megcsinálja, de tanult abból, ami vele történt annó - mamiékkal együtt laktak és persze a mami mindenbe beleszólt, hogy mibe öltöztessen engem, mikor kapjak enni, stb. - így semmiképp se akarja rám erőltetni magát. Szólhatok bátran, ha kell valami, de ő maga nem fog itt tüsténkedni fölöttünk. A kaját is inkább otthon főzi meg és elhozza, én meg alakítsam úgy a napirendet, ahogy nekünk jó. Ez azért nem semmi segítség ilyenformán, szerintem. Anyóstól már jobban félnék, főleg, hogy jó messze lakik és ha "segíteni" akarna, itt is kéne aludnia... De időben megbeszéltük a párommal, hogy nem is engedi ide az anyját, csak ha már én is azt mondom, hogy jöhet unokát nézni. Remélem, tényleg így lesz! Még van 5 hetünk a picur érkezéséig, addig még tudatosítjuk is benne - persze finoman - ezt a döntésünket.

Minden más látogató remélem bejelentkezik előre telefonon. Bár én mindig figyeltem arra, hogy az első hónapban senkihez se mentem babalátogatóba, így talán remélhetem, hogy velem is így csinálják majd. De az biztos, hogy a váratlan látogatóknak még akkor is jelezni fogom, ha több mint elég a részvételükből, ha esetleg sértődés lenne belőle. Azért remélem, nem lesz.

De jó lenne, ha mindenki olyan megértő és tapintatos lenne, mint Allics környezete.

Én úgy éreztem és szerettem volna, ha a szűk családon kívül (ezalatt anyukámat és anyósomékat értem, főleg, hogy ezidőtájt egy házban éltünk velük, csak mi az emeleten) senki nem jön hozzánk főleg az első nap! Ezzel szemben, alighogy hazaértünk (nem nyüglődésből, de már fáradt voltam, engem is császároztak, szerettem volna az újdonsült kis családommal, férjemmel, kislányunkkal elvonulni), megrohamoztak (szó szerint) a sógornőmék, két nagyobb, visítozó, hisztiző gyerekkel... a sógornőm mindig is egy okoskodó ember volt, most aztán tényleg el akart árasztani... komolyan, az ember olyan kiszolgáltatott, ha rámenősek, erőszakosak a rokonok!

Lehet, hogy csak érzékenyebb voltam, mindenesetre melyik anya nézné jó szemmel, hogy pár napos babája körül ordítoznak, miközben alig áll a lábán, s nem veszik észre, hogy annyira feleslegesek!?? Ráadásul az egyik nagyobb gyerek ráhajolt a lányomra, hogy megnézze, s első körben már jól le is hápcizta... na erre, meg külön érzékeny voltam mindig... hogy hozzák betegen egy kis újszülötthöz a nagyobb gyereket?

Amikor a kislányunk mocorogni kezdett, a férjem, olyan édes pillanat volt, sosem feledem... ösztönösen elkezdte ringatni a bölcsőben... nagyon felejthetetlen pillanat volt! - de a dédinek ezt is sikerült elrontania, mert rászólt az unokájára, hogy márpedig ne ringassa, mert akkor hozzászokik!!! S férjem, úgy kapta el a kezét, mintha tűz égette volna meg... vége volt a varázsnak! Ez azóta is nagyon rosszul esik. Már a legkezdetektől így beleavatkoztak a magánéletünkbe!

S akkor még nem volt vége. Délután hoztuk haza picurkánkat, sógornőmék még este is ott lábatlankodtak körülöttünk, mind a négyen... a gyerekek akkora rumlit csináltak és csak fukároztak, azt hittem, már szétrobbanok az idegességtől! Üvölteni tudtam volna, hogy hagyjanak már magunkra hármasban! Hát, ne tudjátok meg! Bocsi, hogy regényt írtam, de másképp nem tudtam volna leírni.

Nagyon megértelek! Én is ilyen vagyok, ráadásul mi együtt lakunk az anyósommal, külön lakrészben, de csak egy ajtó választ el bennünket. Ő is jött kezdetben, sürgött-forgott, bement a gyerekhez, ha kellett, ha nem, aztán egyszer kiborult a bili. Szóltam, hogy ő a miénk, gondoskodunk róla, kérek segítséget, ha nem boldogulok, de hagyjon egy kicsit magunkra, mert még én is most tanulom a gyereknevelést-gondozást. 2 napig duzzogott, aztán belátta, hogy igazam van, mert az én kedvem is jobb lett és rá sem duzzogtam. Most is vannak túlkapásai, de igyekszem néha rábízni a kislányomat,vagy elküldöm őket sétálni, az úgy jót tesz a lelkének. Ráadásul nyugdíjas és nem tud itthon mit csinálni. Mert én nem hagyom neki, mondja ő. Ilyenkor szoktam emlegetni neki, hogy amikor ő fiatal volt, 2 gyerekkel, ő is így viselkedett. Ő mondta:)

Bianka imádja, ezért próbálok egyensúlyt teremteni, de határozottnak kell lenni folyamatosan. A párom megjegyezte, hogy még szerencse, hogy ő dolgozik napközben. Pedig az ő anyukája. :)

Nálunk nem lesz egyszerű a dolog, mert nagy a családom és egy kupacon lakunk. Anyukámék a szomszédban laknak,, most is naponta 5-6-szor átjönnek, néha már sok, főleg ha mondjuk vasárnap délután egy kicsit pihenni szeretnénk és akkor van kedvük átjönni, előfordult, hogy bezártuk az ajtót, volt is sértődés. Most 21 hetes a pocaklakóm, de már tapintatosan most elkezdtem felkészíteni a szüleimet, hogy nem szeretném, ha állandóan itt lennének. A lányaim 10 és 14 évesek, sokat segítenek a házimunkában és fognak is. Ki nem álhatom ha a dolgaim más pakolássza, lehet, hogy hülye hozzáállás, de ilyen vagyok.

Az biztos, hogy én is jobban örülnék annak, ha pár hétig csak öten lehetnénk, de ez kivitelezhetetlen lesz, nagy sértődés nélkül.

Sajnos és nem voltam előrelátó így mindenki jött-ment, teljesen kikészültem. A legrosszabb, hogy észre sem vették és nálunk mindenki "orvosit végzett" közben! :) Később ebből sértődés is lett...

Ha még szülők életemben, legalább 6 hétig a páromon, gyerekeken és az anyukámon kívül senkit nem akarok látni! Hát majd meglátjuk...

Igen ,tervek vannak,hogy mindenki a sarkára áll,aztán majd meglátjuk...

Szóval,hogy császáros voltam,hajnalban született a pici,délután már mindenki ott volt a kórházban.Persze alig tudtam menni,fogtam a kis "zacskómat",stb. A lényeg,hogy mindenki megnézte a fiamat,aztán kész. Onnantól kezdve pedig egyfolytában csörgött a telefon,amit végül kikapcsoltam,hogy nyugtom legyen... A barátnőm már 1,5 hónapja szült,de még várok a látogatással,szerintem 1-2 hét is kevés a pihenésre.

sziasztok,

nálunk amikor hazajöttünk ott voltak a nagyszülők,de csak rövid ideig azután pedig megbeszéltük hogy akkor jönnek ha majd én hivom őket.Én is császáros voltam,nálam nem okozott gondot a seb,de úgy éreztem az első 2 hét legyen a hármunké (a férjem otthon volt 2 hétig).Utána aztán jövögettek minden héten látogatóba a nagyszülők,és a két nagynéni,de ismerősöket csak a 6, hét után engedtem (téli baba és féltem a baciktól)

Hát az tuti, hogy ha lesz még egy babó, akkor a sarkamra állok és nem engedek be senkit minimum másfél hétig.

Nálunk anyukám és bátyámék kb 3 hetesen jöttek először hozzánk, (persze kórházban aznap meg látogattak)de sajnos párom szülei és a nagyi már szombaton. Kedden mentünk haza, de szerdán már ott volt nálunk "segíteni". Persze egy percet nem tudtam el engedni magam, se aludni. Hát az a pakolászás, takarítás, gyors főzés, miegymás, hogy ugyan már ne halljak vissza olyan szóbeszédet, hogy milyen kupi meg mocsok van nálunk, mert a mosogatóban ott van 3 tányér,stb...

Sajna párom rokonai elég kétszínűek.