Azt érzem nem törődik velem eleget.. és ez nagyon bánt! :(( (beszélgetős fórum)

Igen apukának is lelke, senki sem mondta hogy nincs egyszerűen csak elvoltam keseredve és tanácsot szerettem volna kérni olyan emberektől akik átéltek már ilyet vagy ehhez hasonlót és tudják mit érezhetek.

A megfeleléssel meg csak az a baj, hogy az ígérgetésnél tovább még nem igen jutottunk, ha csak egy kicsit is látnám rajta hogy igyekszik... de sajnos nem így érzem :(

A telefonról meg annyit, hogy nem vagyok én bolond, hogy 2 percenként hívogassam! Nem is igen szoktam hívni, De azért csak van az emberben némi aggodalom, hogy mi lehet ha megigéri hogy 7 re mindenképp itthon lesz és együtt fürdetjük a gyerkőcöt.. és még 10 órakkor sehol sincs?

vártam 8 ig.. olyan fél kilenc körül gondoltam rácsörgök merre van, mert már aggódtam, de ki volt kapcsolva :( Ezzel sztem már csak nem megyek az agyára...

Annyi elég lett volna, hogy felvegye és mondja hogy jól van csak dumál még kicsit a haverokkal mert jól elvannak vagy vmi.. és akkor megnyugszok, de így.. kétségek közt :((

Szép estét mindenkinek! És először is szeretném megköszönni a tanácsokat, itományokat mindenkinek aki hozzászólt!

Igen nagy szavak.. tudom, és nem is szertenék mindent rá hárítani. Én is kelletem hozzá. A gyerek igaz nem volt tervezett és szedtem is fogamzásgátlót, ami elég gyengének minősült.. és mint utólag kiderült nem is erre a célra szokták felírni.. ezt itt olvastam a hoxán.. de mindez már lényegtelen..

És ha hiszed, ha nem... nem voltak jelei a terhességemnek, mert a menzeszem megjött mindíg időben, nem voltak rosszulléteim, nem is híztam semmi. Egyátalán nem látszott rajtam semmi. Azán kimaradt a vérzés egyszer csak, késett már 3 napot, és vettem egy tesztet ami pozítívat mutatott. Leültem megbeszéltem a párommal, és felkészültünk mindenre.. mondtam hogy babánk lesz, és közös söntés alapján egyeztünk meg abban hogy megtartjuk a kicsit. Olyan aranyos és izgatott volt, puszilgatta, símogatta a hasam.. megbeszéltük mi legyen a neve ha kislány, ha kisfiú.. ilyenek :) Támogatott mindenben és nem eröltettem rá semmit. Eljött velem még az orvoshoz is, aki közölte hogy már 4 hónapos a magzat.. :o De tényleg semmi elője nem mutatkozott.. és így ha nem is akartuk volna, akkor is meg kellett volna szülnöm...

Mikor nekem az anyósom belekotyogott bármibe akkor a hátamon a szőr is felállt. Nem szoktam utálkozni, de őt gyűlölöm a rohadt kotnyeleskedése miatt. A házasság és a család nem dedó, hogy anyucihoz fussunk, ha valamit nem tudunk megoldani. Olyan nem volt, hogy a férjem buzdítására gondolta, hogy beszélnie kell velem, de pofán is röhögtem volna mind a kettőt. Az egyiket azért, mert szinte semmit sem tud a kettőnk dolgáról, a másikat meg azért, mert röhejesen gyerekes. Azért meg kaparhatott volna a párom, hogy az én szüleim álljanak mellé. Ők kimaradnak minden "családi" per-parvarból. Meggyőződésem, hogy ők cselekszenek helyesen.

Söprögessen mindenki a saját portáján...

Nem gyerek felvigyázás miatt, hanem egy 20 éves fiúnál ha az nem segít hogy a feleség leül vele beszélni, akkor az anyósnak a feleség mellé kellene állni, hátha az segít.

Bár láttam már olyan példát hasonló esetben, hogy anyós azt mondta: férfi az! az a dolga! had menjen!

Elég faramuci helyzet. Én pl. ha valamiben tanácstalan voltam és az összeomlás szélén éreztem magam anyukámhoz fordultam, amíg tehettem :(

Ha valaki úgy gondolja, hogy elég felnőtt a gyerek vállaláshoz, akkor álljon meg a saját lábán!

Mégis mit kellene csinálniuk a szülőknek? Persze, az én szüleim is segítenek abban, amiben tudnak, de nekem meg attól nyílik a bicska a zsebembe, ha valaki arra panaszkodik, hogy pl. a szülei nem hajlandóak a gyerekére vigyázni. Ő akarta azt a gyereket, akkor utána gondoskodjon is róla. Örülni kell, ha segítenek, de elvárásként nem szabad a folytonos segítséget számontartani.

Én sem azt mondtam, hogy az apukától kell a megoldást várni, hanem igen is tenni kell érte! Mármint, hogy rendeződjenek a dolgok, és szerintem elsősorban az együtt maradáson kell dolgozni, nem a továbblépésen, bár nem tudom mióta húzódik, hogy próbáltak-e leülni igazán beszélgetni erről, de az sem megoldás, hogy magát vádolja. Ketten kellenek mindenhez. Nem állítom be bűnbaknak az apát, de amellett, hogy egy nőnek több a szerepe és a felelőssége, de a gyereket kellene ilyenkor elsődlegesen nézni, akinek igenis a legfontosabb a harmónia.

Mindegy egyet nem fogunk érteni, én valahogy nem tudom sajnálni az apukát. Sőt, kinyílik a bicska a zsebembe tőle. De hol vannak ilyenkor a szülők???

Picit mindig hasonló a helyzet, ha elhanyagolnak minket, picit hasonló a helyzet, ha egy gyerekről kell dönteni, egy picit mindig hasonló, hogy meg kell keresni mi az amit egészen nem csináltunk jól, mert picit előre kell gondolkodni, hogy hogyan lehet, kellene tovább. És sem ma jöttem a falvédőről.

Szerintem nem olyan egyértelmű, hogy anyuka mindent jól csinál, mert akik bezárva érzik magukat, sokszor idegesítővé vállnak annak ellenére, hogy úgy érzik, ők mindent jól tesznek. Én is estem ebbe a hibába, attól még, hogy nem volt gyerekem. Irigy voltam a páromra, amiért én otthon tettem a dolgom, miközben ő szórakozott. És utálatos voltam vele, ahelyett, hogy változtattam volna. Felelős voltam... Csináltam rendesen a munkám, a nem kicsi háztartást, a szüleimnek segítettem elég rendesen, mindent felelősségteljesen, "ahogy kell" csináltam, csak nem találtam magam ebben a szerepkörben, és társasághiányom volt, mert minden időmet elvitte a felelősség. Nem a páromnak, hanem nekem kellet változtatni.

"biztos van valami baja"... igen, az nagyon jó szöveg, hogy állandóan nyaggassák az embert. Ugyan mi baja lenne? Csak ennyit kellene felfogni, és az ember magának megspórol egy csomó energiát. Ha vki nem jön időre, akkor általában tovább tart a munka,elrepül a jó társaságban az idő, összefut egy ismerősével, és leragad beszélgetni, elmegy valamiért a boltba, és ott nézeget, majd hosszú a sor, kattog az autó és nem mer hazafele normál tempóban jönni, vagy valami egyéb egyszerű dolog áll a háttérben. A legritkább esetben üti el egy autó, vagy rabolják el az ufók esetleg a szervkereskedők.

A fiú motivációját felesleges fejtegetni, mert tőle egy kukkot sem fogunk hallani.

Az anyáknak viszont azzal együtt kell mérlegelni, hogy esetleg egyedül maradok a gyereknevelésben. És hopp, bejött elég gyorsan. Úgy tűnik, nem számolt ezzel, mert a várt és a kapott erősen elüt egymástól. Nem mondom, hogy rossz döntést hozott, és nem helyeslem a fiú viselkedését, csak szerintem igazságtalan dolog lenne az apát bűnbaknak megtenni, és ezt a képet erősíteni az anyukában.

Két ember felel egy új életért (ami a megadható családi környezetre is érvényes, vagyis a szülők kapcsolatára), de mivel a végső döntés a nő kezében van (és általában az ő nyakán marad a több teher, ha együtt nem megy), ezért azt gondolom, hogy egy nőnek mindig több felelőssége van egy nem tervezett gyerek vállaláskor.

Én nem szülnék úgy, hogy az apa már a terhesség előtt nem adta egyértelmű akarat nyilvánítását egy gyerek iránt, és olyan pasinak egyáltalán nem szülnék, akiről nem gondolom, hogy rá merném esetleg bízni a gyereket, ha elvállak az útjaink.

Anyuka elmondása szerint apuka akkor is örült, amikor megszületett a baba.

Egyébként szó sincs arról hogy vitatkozni akarnék, csak az aki kívülálló kicsit máshogy látja a dolgokat, nem feltétlenül jól, vagy rosszul, de aki volt már PICIT hasonló helyzetben, az talán jobban átláthatja. Teljesen persze az érintetteken kívül senki. Felelősség, ez biztos, de mekkora! Anyuka pedig elmondottak alapján felelősen viselkedik szerintem. Azt nem tudom hányszor hívja, de bocsánat hogy próbálom elérni amikor azt mondja h 7 óra és 9kor sincs sehol. Én nem vagyok ellenőrizgető típus, de ilyenkor én is telefonálgatnék és ideges lennék, hogy biztos valami baja van.

Ha apuka jelen lenne, nem lenne kérdés a dolog, mert nem a haverok lenne az első.

És a nem mert szólniról meg annyit, hogy néma gyereknek anyja se érti a szavát. Azzal hogy hallgatott(ha hallgatott és nem igennel válaszolt) azzal is hozott egy döntést. Ami felelősség, akkor is ha az ember csak 20éves!

[link]

:)

Én pro-choice párti vagyok. Ez nem csak lehetőséget, hanem felelősséget is von maga után, de nem fogok erről vitatkozni Veled, mert ahogy Te a kérdést megfogalmaztad, abból nyilvánvaló, miként vagy elfogult.

Nem biztos, hogy időben tudta meg, csak kicsi rá a sansz, hogy későn. Ennyi idős nőnek már csak feltűnik, ha kimarad 1-2 menstruáció. Vagy tegyük fel, volt némi vérzés, így megzavarta az észlelésben. Egyéb terhességre utaló jelek? Vagy se az, se vérzés kimaradás? Talán elvben még az is lehet.

Apukán van a hangsúly azért is, mert ő nincs "jelen". Apukának is van lelke. Tudjuk, hogy mennyire szerette volna a gyereket? Nem. Lehet, hogy ő nem akarta igazán megtartani. Persze, azt hallottuk, hogy elsőre örült, aztán lehet, hogy átgondolta, és már annyira nem, és lehet, hogy ekkor még időben lett volna. Csak esetleg tudta, hogy anyukának mennyire fájna, ha megmondaná, vagy felesleges is lenne megmondani, mert úgysem szólhat bele. Aztán nem bír azonosulni egy ráerőltetett szereppel. Mert van olyan is, aki szeretne megfelelni, de nem bír.

A telefonból meg nem kellene olyan messzemenő következtetéseket levonni, hogy biztos félre megy. Nekem most pl. ki van kapcsolva a telefonom, és ma már így is marad. Egész héten folyton csörög, és nem kapcsolhatom ki, mert a munka miatt nem lehet. Annyit csörög, hogy sokszor már az felbosszant, hogy megszólal. Vasárnap van, max. 2 órája volt bekapcsolva és a hatodik hívás szólalt meg. Kikapcsoltam, és annyi. De mostanában sokszor mikor este hazaérek kikapcsolom, mert a faxom ki van a telefonnal. Pl. nem tudjuk anyuka hányszor csörög, mikor otthon idegesíti magát. Nekem előbb jut eszembe, hogy apuka unja a csörgést és azért kapcsolja ki a telefont, mint az, hogy én egy másik nőn fekszik.

Nem mellesleg motorozik. Ki nem állhatom, ha vki olyankor csörög, mikor tudja, hogy vezetek. Vagy belemondok annyit a telefonba, hogy "vezetek, majd visszahívjak", és erre újra csörög, mert ő nem 5-10-30 perc múlva, hanem azonnal akar beszélni (természetesen abszolút nem életbevágó és időhöz kötött dologról).

persze lehet gondolkodni rajta, hogy megöljem-e a saját gyerekem, az az egyik a másik meg az hogy nem biztos, hogy időben tudta meg.

A többesszám jogos, nem erőszakolta meg ez biztos, de anyuka teszi is a dolgát ahogy kell! Ezert van apukán a hangsúly!

Szerintem ez nem mártírkodás, el van keseredve, segítséget, véleményt kért.

A fogantatás után még van gondolkodási idő és lehetőség. De ez most már tényleg mindegy.

Előre kell nézni, de ha tanulni akar az ember, akkor a saját hibáit is a lehető legjobban meg kell hogy értse. És itt jön a képbe, hogy a másik hibáztatása, és a mártírkodás sokra nem vezet. Hallottam már nénikét (aki már a hamut mamunak mondja) a volt férjét szapulni, mert tönkretette az életét, nem törődött a gyerekkel...blablabla. Pedig a válásuk óta eltelt 40 év. Erre is előre kell gondolni, és nem eszetlenül előrerohanni a semmibe.

"csinált egy gyereket. . apa lett!" Talán csináltUNK egy gyereket, mert gondolom nem megerőszakolta.

Hát Drága!

Hallgass a megérzésedre... a női hidd el mindig jókat érez..., de sztem itt nincs semmi jó - neked/tek.

Ilyen pici a baba és már megy-, - később meg már azért , mert már nagy és mehet... Te meg... Te is mehetsz.. pff.. és a telefon...

Na jó, nem beszélek.. pont én, mikor vmi hasonló a szitum nekem is..., csak hát az ember kívülről jobban látja. /nekem is azt mondják,h hagyjam már a francba a "férjem", de... szal' át tudom érezni - és sajnálom, őszintén. /

Szia Midzsi!

Nagyon sajnálom,hogy ilyen helyzetbe kerültél,tapasztalatból tudom ugyanezt csinálta az Én kislányom apja is telefon kikapcs motorozás haverok és ugyanúgy a kislány születése után.Nem vagy egyszerű helyzetben de válaszút elé kell állítanod tudom,hogy nagyon nehéz mert szereted és a kisbabád édesapja de sokszor jobb egyedül a picivel boldogan élni kettesben mint állandó idegeskedésben.És hidd el babával is fogsz tudni találni magadnak pasit olyat aki elfogad mindkettőtöket!Én hála isten rátaláltam a páromra vissza gondolva nem is tudom mit ettem az apjában.

Kitartás Neked és ha beszélgetni akarsz nyugodtan írj,amiben tudok segítek!

Szép estét mindenkinek!