Az utolsó meleg napsugár (beszélgetés)

Szépen leírtad az ősz melegségét és színeit, szinte én is ott ültem azon a padon. És közben megtanultam, hogy létezik olyan szó is, hogy "avarállat". :D

Egy apróságon viszont elgondolkodtam: Anna és János ismerték már egymást korábbról? Az elején nekem úgy tűnt, mintha egy teljesen ismeretlen férfi ülne le a nő mellé, aztán a történet későbbi részében már olyan természetességgel búcsúznak el egymástól, mintha régebb óta ismernék egymást. Lehet, hogy csak én olvastam ezt így. Valójában, gondolom nem is ez volt a lényeg.

Mert ami igazán átjött, az a történet üzenete: hogy a búcsú és az ősz sem feltétlenül csak valaminek a végét jelenti. Lehet még benne egy kis melegség, egy új találkozás, egy második esély – és talán mindig van tovább, csak néha észre kell venni a késő délutáni napsugarat.

Ugyanakkor amilyen részletességgel kezdted, milyen az ősz, a pillanat, maga a sztori rövid és tömör volt.

– Szabad ez a hely? – kérdezte egy halk hang."

"János állt előtte.."

Ez nekem inkább azt sugallta, hogy János egy idegen férfi, aki most szólítja meg Annát.

Utána viszont nagyon gyorsan úgy beszélnek egymással, mintha már lenne közöttük valamiféle előzmény vagy ismeretség. Különösen a végén:

"– Holnap is eljön, Anna? Hoznék egy kis meleg teát."

Ez már nem igazán egy vadidegen férfi és egy vadidegen nő első találkozásának hangulata.

És van még egy harmadik lehetőség is a fejemben......

Az ősz leírása nagyon szép, de a beleszőtt történet nekem egy kicsit hiányos maradt. Tudom, az írói szabadság – az olvasói fantáziának is kell valami muníció. :)