Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Egyéb témák » Az újszülött megölése IV. cikk

Az újszülött megölése IV.

Tanulmány az Ügyészek Országos egyesülete és a legfőbb ügyész által - Kozma Sándor emlékére -hirdetett tudományos pályázatra.


A tanulmány célja, hogy bemutassa e delictumot történeti fejlődésében, a számadatok tükrében és dogmatikájában, valamint kitérjen a bizonyítás nehézségeire, továbbá megvizsgálja, ad absordum megkérdőjelezze az új tényállás beiktatásának megalapozottságát.

Az újszülött megölése IV.

„… mikor a gólya jő,

jobb, ha barátias érzés köt össze végkép:

így több szeretetet kap a gyermek — a nő

sokszor a picinyét ölelve csókolja férjét.


(Francis Jammes)



IV.

A BŰNCSELEKMÉNY TÉNYÁLLÁSI ELEMEI


1. A bűncselekmény tárgya, a tárgyi oldal elemei


1.1. A jogi tárgy


A cselekmény jogi tárgya az emberi élet, közelebbről az újszülött élethez való jogának büntetőjogi védelme.


1.2. Elkövetési tárgy


A cselekmény passzív alanya az újszülött. Az emberi élet a szülési folyamat megindulásától, a magzatnak az anya testétől való elszakadási folyamat kezdetétől, az úgynevezett tolófájások megindulásától értékelhető büntetőjogi értelemben életnek.


Az újszülött megölésének passzív alanya csak élve született gyermek lehet. Az adott tényállás szempontjából csupán annak van büntetőjogi relevanciája, hogy az újszülött élve jött-e a világra, vagy sem, annak nincs, hogy a gyermek egyébként életképes volt-e, vagy bármilyen első látásra is felismerhető testi fogyatékosságban, torzulásban szenvedett-e.


[Angyal Pál, a már hivatkozott művében így ír erről: „a gyermekölés tevékenységi tárgya a házasságon kívül született gyermek. A gyermeknek élveszületettnek kell lennie. Halvaszületett gyermeken elkövetett, egyébként alkalmas ölési cselekmény tevékenységi tárgy hiányában nem bűncselekmény. A gyermek életképessége nem szükséges.”]


1.3. Elkövetési magatartás


Az elkövetési magatartás tekintetében a tényállás az emberöléssel egyezően nyitott, a cselekmény bármilyen, az újszülött halálát eredményező magatartással megvalósítható. Ebből következően a bűncselekmény mind tevéssel, mind mulasztással elkövethető, a több évtizedes ítélkezési tapasztalatok azt mutatják, hogy az egyenes ölési szándék fennállása tekinthető általánosnak, mind az aktív, mind a passzív elkövetési magatartás esetében.


[A Csemegi-kódexben poenalizált gyermekölés tekintetében „az elkövetési tevékenység a törvény szavai szerint abban áll, hogy a tettes a gyermeket megöli, tehát annak halálát akár tevése, akár mulasztása által előidézi. Mégis nem mindennemű életpusztítás esik ide; a törvény két oldalról is korlátoz, amennyiben kijelenti, hogy csak a szülés alatt vagy közvetlenül a szülés után elkövetett és csupán a szándékos ölés esik a Btk. 284. §-a alá.”]


1.4. Eredmény — ok-okozati összefüggés


Az újszülött megölése — az emberöléshez hasonlóan — materiális bűncselekmény, ami a passzív alany halála beálltával válik befejezetté. A materiális bűncselekmény megvalósulásához azonban nem elegendő az eredmény bekövetkezése, szükségszerű, hogy az elkövető magatartása és az eredmény között ok-okozati kapcsolat álljon fenn. Ennek elemző vizsgálata az eljárás során nem mellőzhető. A vizsgálatnak egyrészt választ kell adnia arra a kérdésre, hogy van-e okozati kapcsolat a terhelti magatartás és a bekövetkezett eredmény között, másrészt arra, hogy ezt a kapcsolatot a terhelt tudata átfogta-e a cselekmény megvalósításakor. Az okozati kapcsolat hiánya az elkövető tudatától függetlenül kizárja a büntetőjogi felelősség megállapítását.


1.5. Szituációs ismérvek — az elkövetés ideje


A privilegizált eset megállapíthatóságának feltétele, hogy az ölési cselekmény végrehajtására vagy a szülés alatt, vagy közvetlenül azután kerüljön sor. E fogalmakkal kapcsolatban a jogalkotó a törvény miniszteri indokolásában nem ad értelmezést, ennek kidolgozása tehát nyilvánvalóan a bírói gyakorlatra vár.


Megítélésem szerint az emberölésnél kifejtett jogirodalmi álláspontnak megfelelően szülés alatt elkövetett a cselekmény, ha a magzat elválása az anya méhétől megkezdődött, a tolófájások megindultak, és ennél fogva külső behatás a kezdődő élet kioltását vonja maga után. Ha ugyanis a beavatkozás bár a szülési fájdalmak megkezdődése után, de a méhen belül lévő magzatot érinti, magzatelhajtás valósul meg.


A közvetlen szülés utáni elkövetettség meghatározása már korántsem ennyire egyértelmű. A hatályos kommentár-kísérletekre alapozva ilyennek minősül az az elkövetői magatartás, amikor a gyermek teste már teljes egészében elhagyta az anyaméhet. Kérdés azonban, hogy ezen időponton túl megállapítható-e a fenti privilegizált eset, és ha igen, úgy van-e ennek egzakt módon meghatározható időbeli korlátja? Létezik olyan álláspont, amely szerint a gyermek megszületését követően akár órákig fennállhat az a különleges testi és lelki állapot, amely a fenti törvényhely alkalmazását lehetővé teszi. Tekintettel arra, hogy e tárgyban olyan szakkérdések merülhetnek fel, amelyek különleges szakértelmet igényelnek, igazságügyi orvos szakértő igénybevétele alig nélkülözhető. A szakértő igénybe vételét indokolja az a körülmény is, hogy a fenti tényállás eleve az anya különleges testi és lelki állapotának büntetőjogi értékelését tükrözi, ezzel összefüggésben vizsgálandó, hogy a szülő nő nem volt-e a Btk. 24. § hatálya alá eső tudatállapotban, tekintettel arra, hogy ebben az esetben e szakasz rendelkezései az irányadók.


[A Btk. 24. § (1) bekezdése értelmében nem büntethető, aki a cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában — így különösen elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban vagy személyiségzavarban — követi el, amely képtelenné teszi a cselekmény következményeinek felismerésére vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. A (2) bekezdés pedig kimondja, hogy a büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elmeműködés kóros állapota az elkövetőt korlátozza a cselekmény következményeinek felismerésében vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.]


Megjegyzendő, hogy egyes vélemények szerint amennyiben ez a kivételes fizikai és pszichés állapot az elkövető beszámítási képességére olyan kihatással van, amely a cselekmény társadalomra veszélyességének a felismerésére és az elkövető akaratának a kialakulására vonatkozó képességét korlátozza: a Btk. 24. § (2) bekezdése alkalmazására nem kerülhet sor, mivel ezt a Btk. 166/A. § szerinti privilegizált eset már magában foglalja. E megállapítást a magam részéről aggályosnak tartom, mivel a 24. § (2) bekezdése fennforgásakor a büntetés korlátlanul enyhíthető, míg az újszülött megölése — mint sui generis delictum — esetében a büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ami az elkövetőre nyilvánvalóan hátrányosabb jogkövetkezményt jelent. Határozott véleményem, hogy amennyiben a szülő nőnek a szülési folyamat során, majd azt követően fennálló kivételes testi és lelki állapota a beszámítási képességére oly mértékben kihat, amely őt korlátozza a cselekmény következményeinek felismerésében vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék, a Btk. 166/A. § megállapításának nem lehet helye.


[„Szülés alatt követtetik el a cselekmény, ha a gyermek testének oly részei is kiváltak már az anyaméhből, amelyekre gyakorolt külső behatás a kezdődő élet megsemmisülését vonhatja maga után, és ily kívülről eszközölt tevékenység foganatosíttatott; a magzatnak bár a szülési fájdalmak kezdődése után, de a méhben való megölése: magzatelhajtás. Közvetlenül a szülés után elkövetettnek veendő az ölés, midőn a gyermek teste már egészen elhagyta az anyaméhet; ez utóbbi esetben gyakran nehéz megállapítani, vajjon nem az ú. n. rohamos szülés, illetve a köldökzsinóron keresztül történt elvérzés idézte-e elő a halálos eredményt.”]


1.6. Kísérlet és előkészület, az önkéntes elállás


Az elkövető által kifejtett szándékos magatartás, amely a halálos eredmény elérését célozza, az eredmény hiányában kísérletként értékelhető.


Az újszülött megölése kísérlete megállapításának van helye abban az esetben, ha az elkövető által tanúsított, a passzív alany életének kioltását célzó magatartása a védett jogtárgyat, a sértett életét veszélyezteti, magában hordja a halálos eredmény beálltának reális veszélyét. Például e bűncselekmény kísérlete állapítható meg, ha a szülő nő a gyermekét ölési szándékkal megszúrja, de annak életét a gyors és szakszerű orvosi beavatkozás megmenti.


A kísérlettel összefüggésben vizsgálni kell azokat az eseteket, amikor a terhelt maga hagy fel a cselekmény befejezésével, vagy hárítja el annak eredményét.


Megállapítható az önkéntes elállás, ha az elkövető külső körülményektől nem zavartatva befejezhetné az ölési cselekményt, azonban az újszülöttel szemben fennálló erőfölénye, annak kiszolgáltatott helyzete ellenére, a gyermek sírására, szenvedésére ezzel felhagy. Fel sem merülhet a kísérlettől az önkéntes elállás megállapításának lehetősége, ha a tettes azzal a tudattal hagyja abba az ölési cselekményt, hogy befejezte azt.


Jellegében más, az önkéntes elállással szemben csak befejezett kísérlet esetén megállapítható az önkéntes eredmény-elhárítás. Az önkéntes eredmény-elhárítás minden körülmények között aktív magatartást kíván meg az elkövetőtől, ugyanakkor nem feltétele a megállapításának, hogy az eredményt maga az elkövető hárítsa el, elegendő, ha ő az, aki segítséget hív. Megállapítható például az önkéntes eredmény-elhárítás akkor is, ha az elkövető, miután fojtogatása következtében az újszülött eszméletét vesztette, a helyszínt elhagyva mentőt, orvosi segítséget hív, és ők állítják meg a halál beálltához vezető folyamatot.


Az önkéntes elállás, illetve az önkéntes eredmény-elhárítás esetén az elkövető az ún. maradékcselekményért büntetőjogi felelősséggel tartozik.


Az újszülött megölése büntette előkészületét a törvény nem rendeli büntetni.


2. A bűncselekmény alanya, az alanyi oldal elemei


2.1. Alany


A cselekmény alanya speciális, mivel elkövetője csak a szülő nő lehet.


[„E bűntett alanya csak az a nő, ki a megölt házasságon kívül született gyermek anyja; csak ennél jönnek és jöhetnek figyelembe azok a törvény által is méltányolt okok, melyek a gyermekölés különtartását és enyhébb büntetését indokolják.”]


2.2. Bűnösség


A norma szövegéből adódóan csak a szándékos — akár egyenes, akár eshetőleges — elkövetés tartozik e tényállás hatálya alá. A gondatlan elkövetés esetén a Btk. 166. § (4) bekezdésében meghatározott gondatlan emberölés megállapításának van helye.


2.3. A társtettesség és a részesség problematikája


A társtettesség az alanyi oldalon a szándékegységet, a tárgyi oldalon a törvényi tényállás részben vagy egészben történő közös megvalósítását jelenti. A szándékegységnek az alaptényállásra kell kiterjednie. A társtettesként történő elkövetés csak az azonos törvényi tényállás alá tartozó bűncselekmények tekintetében állapítható meg, ezért a delictum vonatkozásában e bűnkapcsolati forma fogalmilag kizárt. Amennyiben a bűncselekményt a speciális alany más személlyel szándékegységben, közösen valósítja meg, az extraneus elkövető szándékos emberölés minősített esetéért [Btk. 166. § (2) bekezdés i) pontja] felel.


A részesség (felbujtó és a bűnsegéd) tevékenységének megítélésekor eldöntendő kérdés, hogy a bűnrészes büntetőjogi felelőssége miként alakul?


A bűnrészesség járulékos jellegéből következően az a kérdés vetődik fel, hogy a felbujtó vagy a bűnsegéd szándékos magatartása a tettesként — mint speciális alanyként — szóba jöhető anya (szülő nő) elkövetési magatartásához szervesen kapcsolódik-e?


Ha a bűnrészes — aktív vagy passzív — tevékenysége a szülő nő elkövetési magatartásával áll kapcsolatban; őt bújtja fel a cselekmény elkövetésére vagy nyújt segítséget az ölési cselekmény megvalósításához: a Btk. 166/A. § szerinti bűncselekményhez kapcsolódó részesség szabályai szerint indokolt cselekményét büntetőjogilag megítélni.


Az ettől eltérő megoldás ahhoz a következményhez vezetne, hogy a szülő nő tettesi cselekményét a Btk. 166/A. § szerinti bűncselekményben, míg a neki részesként segítséget nyújtó magatartását a Btk. 166. § (2) bekezdés i) pontja alá eső magatartásként kellene elbírálni, amely ellentétben állna mind a bűnrészesség járulékos jellegével összefüggésben kialakult dogmatikai felfogással, mind pedig a reális és tettarányos büntetés kiszabásának gyakorlati szempontjaival.


3. A bűncselekményi egység és a halmazat kérdései


Az egyes elhatárolási és halmazati kérdésekkel összefüggésben a következőkre célszerű rámutatni. Amennyiben térben és időben egymástól eltérően a magzatelhajtás kísérletét követően élve született gyermekét az anya megöli, úgy a két bűncselekmény valóságos anyagi halmazatot képez.


Az emberöléstől eltérően alakul a rendbeliség az újszülött megölése esetében. Míg az emberölés vonatkozásában a több emberen elkövetés minősített esetként került szabályozásra, addig az újszülött megölésének tényállása nem tartalmaz sem ilyen, sem más minősített esetet. Ebből következően az általános szabályok szerint a rendbeliséget a sértettek száma határozza meg, azaz pl. ikrek megölésekor két rendbeli újszülött megölése bűntette megállapításának van helye.


Amennyiben a szülő nő a szülés alatt, vagy közvetlenül azután megkísérli a gyermek megölését, de az nem vezet eredményre, ellenben később, időben elkülöníthetően eredményes ölési cselekményt hajt végre a gyermeke sérelmére, úgy cselekménye az újszülött megölése bűntette kísérletének és emberölésnek minősül.


***




Írta: KGyula, 2006. szeptember 26. 23:45
Fórumozz a témáról: Az újszülött megölése IV. fórum (eddig 1 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook