Az olvasás szeretete (beszélgetős fórum)

Ne izgulj, az volt a másik reakciójuk...meg hogy minek ennyi pénzt erre költeni!!

Mindegy, nem érdekelnek, ez az én világom, ide más ne is jöjjön. Amúgy is csodabogárnak tartanak, hát legalább van okuk rá!

Én pici koromban előszeretettel ettem a Nők Lapját....azóta is falom, de most már csak a szemeimmel! Nálam ezzel kezdődött...

Sziasztok!Nagyon megörültem a cikknek,ugyanis én is a könyvimádók népes táborába tartozom.Talán azóta így van már,amikor szüleim, nagyszüleim,felolvasták nekem az első kis mesekönyveimet.

Aztán később,amikor olvasni tudtam,egymás után faltam a könyveket.Bár nem éltünk jó módban,könyvre azért mindig jutott.Minden jeles alkalomra könyvet ajándékoztunk egymásnak a családban,és ez a jó szokásunk ma is megmaradt.Szerencsére,ma már felnőtt gyermekeimnek is sikerült átadni a könyv szeretetét.Könyvtárba is járunk,mivel a könyvek borsos ára miatt lehetetlen megvenni minden könyvet amit szeretnénk.No azért néha előfordul hogy ha elolvasok egy jó könyvet,és annyira tetszik, hogy addig nem nyugszom amíg meg nem veszem magamnak,aztán mintha valami műkincsre leltem volna úgy vigyázok rá többszázkötetes könyvtárunkban.Az évek múlásával aztán nagyon sok könyvet újraolvasok,mivel elfelejtem egyes részleteit azoknak,amit már régebben olvastam.Megválni nen tudnék egy könyvemtől sem,nem értem azokat az embereket,akik kidobálják,vagy elégetik őket.Hogy miért nem ajándékozzák el,vagy adják inkább el?-Ezt sem igazán értem Nagyon sok olyan régi könyvem van,ami még pár fillérbe,forintba került.Ezeket is nagy becsben tartom.A tévét ritkán nézem,akkor is inkább a vetélkedőket,híradót.Sokkal jobban érzem magam egy könyvvel a kezemben elvonulok, és megszűnik számomra a világ...Képes vagyok fél éjszakákat átolvasni,csak akkor nagyon hamar reggel van,és vár a munka.Nagyon sajnálom azokat az embereket,akik nen ismerik az olvasás szretetét.

Jó ez a cikk, én is imádok olvasni, azóta, mióta megtanultam olvasni. Gondolkoztam mostanában egy fórum indításán, amely könyvekkel kapcsolatos, most legalább egy cikket olvashattam.

Én is furcsáltam a szelektálást, nem tudnék egy könyvemtől sem megszabadulni, bár lassan már nekem sem férnek el. Az viszont ismerős, hogy mindig könyvet kérek. Diplomaosztóm előtt kijelentettem, nekem ugyan senki ne vegyen virágot, azt a pénzt, amit virágra szánna, adja nekem. Diplomaosztó után az eslő utam a könyvesboltba vezetett, ahol találkoztam a rektorhelyettessel, aki azt kérdezte, hogy még most is könyveket keresek? :-) Sajnos tényleg rettentő drágák, most is a fejemben van jónéhány könyv, amit szeretnék. Valószínáleg csak karácsonykor fog összejönni.

Egyetlen negatívuma van számomra az olvasásnak, antiszociálissá tesz. Egész napokat-éjszakákat képes vagyok átolvasni, az emberi kapcsolatokat is hajlandó vagyok hanyagolni az olvasás miatt, és egy hosszú, könyvvel eltöltött idő után hangulatom sincs az emberekhez, annyira jó a könyv hangulatában lenni, csöndben ücsörögni.

"Régen rengeteg könyvet vettem és mikor ide vidékre költöztünk, aki csak meglátta a "hozományunkat" csodálkozott: ti ezt a rengeteg könyvet mind olvastátok????

Ezt? Még ennél sokkal többet!!"

De ismerős!!! Csak tőlünk azt kérdezték, h. minek ennyi könyv?:(

Amúgy úgy tanultam meg járni, hogy a hónom alatt egy könyvből (általam) kitépett lap volt (a Kutyatár:DD), a másik kezemben meg fakanál, azzal egyensúlyoztam:))))

JÓ dolog az olvasás. Énis szeretek olvasni, bár én nem vagyok ennyire aktív mint az előttem szólók. Viszont szinte mindennap olvasok a gyerekeknekf és ha valakinek mondom, hogy már napi 2 mesét kell olvasni a két gyereknek (1-1et) meg vannak lepve, hogy te olvasol?? esti mesét?! Mondom igen, és büszke vagyok rá :P

A nagy fiam most kezdte az elsőosztályt, igaz még csak 3 hete jár, egyenlőre nem tetszik neki az olvasás, remélem idővel megszereti ő is;)

Még az én mesekönyvem volt anno, a Kajla Fülöp, imádja már lassan kívülről fújja, de még mindig azt kell olvasni :P A múltkor azt mondta cd-n is nézzük meg, mondtam neki, hogy az sajnos nincs meg.

A legjobb dolgok egyike az volt, amikor a gyerekek odabújtak hozzám és hozták a kis mesekönyvüket!

Ezt hívtuk bujcsizásnak. Volt, hogy egész nap csak olvastam a meséket!

A legkisebb 8Most már ő is 12 éves) Hozta a takaróját, a cumiját, a rongyiját és a Farkas Vicsor-os mesekönyvét és mondta:mami, bujcsi!

Máig emlegetjük...nagyon klassz volt!!

Nekem az olvasás létszükséglet! Kicsi koromtól fogva. Én amit olvasok, azt látom magamban leperegni, mint egy filmet...ezért nem is szeretek először egy filmet megnézni és utána elovasni a könyvet, mert az nem olyan és a film az belezavar a képbe!!

Régen rengeteg könyvet vettem és mikor ide vidékre költöztünk, aki csak meglátta a "hozományunkat" csodálkozott: ti ezt a rengeteg könyvet mind olvastátok????

Ezt? Még ennél sokkal többet!!

Már nem telik könyvre sajnos, de mi is könyvtárba járunk. Igen...van annak valami varázsa! Mikor az ember a csöndben válogat, nézelődik...mikor a könyvtáros lányok ajánlanak valamit, mert már ismernek és tudják az ízlésemet, vagy hogy mi tetszene! Mikor megbeszélünk eg-egy könyvet! Ez már nemcsk az olvasásról, hanem a társadalmi életről is szól! Szeretem.

Időt meg mindig szánok rá. Muszáj! Ennyi kell az embernek!

Nyaralni is több könyvet vittünk, mint ruhát, a strandon egész nap olvastunk!

Kár, hogy mostanság a fiatalok nem szeretnek olvasni....de a legnagyobb baj, hogy nem is tudnak!!

Nekem több száz könyvem van.A felnőtt gyerekeimtől is mindig azt kapok ajándékba.Az unokám még nem járt iskolába amikor könyvet kapott tőlem.

Nem is értem meg azokat akik nem szeretnek olvasni.

Én kifejezetten örülök ennek a cikknek, hiszen sok fiatal el sem tudja képzelni miért jó az olvasás. Én abban a fajta családban nőttem fel, ahol a könyv központi szerepet töltött be. Az apukám havonta rendelt a könyv klubtól egy nagy doboz könyvet. Volt abban minden féle krimi, mese, szépirodalom, kötelező olvasmányok, lexikonok, stb. Akkor még megtehette az ember, hogy könyvet vegyen....

Érdekességképp: A szüleim nagyon sokat olvastak, hétfőn a TV hiányában felolvasó esteket tartottunk. Én és a testvéreim rengeteg mesekönyvet átolvastunk. 11 éves koromban kezdtem a "komolyabb" könyveket olvasni (Rejtő könyvek), aztán egyre másra a többi. A fiú tetvérem is olvasott de nem annyit, mint én, a húgunk viszont semmit. Nem is érti senki a mai napig, hogy nem olvas, pedig nem ezt látta.

Igen, neveljük gyerekünket az olvasás szépségére, és járjunk előtte jó példával. Az olvasás nem kínzás, hanem szórakozás.

Én nagyon szeretem a könyvtárat, annak atmoszféráját és a rengeteg könyvet. Itthon is rengeteg könyvem van, mivel szeretem birtokolni a könyveket:)))