Az esti altatásba már beleőrülök, estére türelmetlenebb... (beszélgetés)

Senki nem mondja senkiről, hogy szar anya, csak mindenki elmondja a véleményét. A baj ezzel csak az, hogy többeknek, mint neked is, csak egy igazság van.

És igen, régen nem volt internet, ahol bizonyosságot szerezhettünk, hogy jól, vagy rosszul csináljuk-e, hanem megoldottuk magunk. És hát ezzel sajnos az is együtt jár, hogy egyre több olyan gyerek lesz "speciális nevelési igényű" (sokan csak azért, mert ja, hát az én gyerekem is ilyen), aki amúgy csak egy következetlen nevelés eredménye, vagy éppen a "gyerek jogainak" rendeli magát alá...

És persze mindenki csinálja úgy, ahogy akarja, ha akarja, nézze egész éjjel a csöppségét, ha meg nem, és csak leteszi, mert neki úgy jó, akkor meg tegye úgy...

Mondom mindezt úgy, hogy 1 éves koráig üvöltött a gyerekem éjjel-nappal, a barátnőm azóta is mondja, hogy sosem tudott úgy felhívni, hogy a háttérben ne menjen a ordítás :DDDD

A mai anyukák is szívesen kérnek/kérnének segítséget, csak már sokat változott a világ.

A nagyszülők jelentős része (ha még egyáltalán él), dolgozik, illetve távol lakik.

"A gyengeség az, amikor egy támogatásra szoruló embert csak azért döngöl valaki a földbe, hogy saját magát jobb anyának érezhesse."

Touché!

Szerintem is. Anyámnak, anyósomnak is van mondanivalója mindig a gyereknevelésben. De én nagyon jól emlékszem a gyerekkoromra és a férjemet is kérdeztem az övéről. Az, hogy a gyerek szempontjából mileny volt, nagyon messze van attól, amit most anyáink mondanak. Az idő sokat megszépített a saját szemükben. Mindegy is, számomra mondhatják, meg is hallgatom őket, mert nem vagyok tapló, de úgyis a saját döntéseim szerint cselekszem.

A lényeg meg az, hogy az ember elboldoguljon a saját családjában, a gyerekét boldog emberré nevelje. Hogy milyen úton megy, az ő dolga, senkinek nincs joga leszólni, mert másképp csinál valamit. Ha nem fejlődne az emberiség, még mindig a lavórban mosnánk hipóban a pelenkát. 😊

Aki meg előre tudta, mit vállal az anyasággal, azt foglaljuk aranyba, mert kiváló jós. Én nem tudtam, hogy ez ilyen, hogy ennyire tudok majd szeretni, de ugyanakkor aggódni is. Hogy az agyam és a szívem egy része már nem az enyém, hanem örökre a gyerekeimé és körülöttük forog a világom egy része. Én ezt nem tudtam előre. És döglötthal idegzetem sincs, mégis bevállaltam hármat. Remélem boldog gyerekkort tudok nekik a férjemmel adni, azon vagyunk mindketten. Az altatási gondok elmúltak, már csak ilyenkor jutnak eszembe, mikor sorstársak sorait olvasom. Néha tényleg nagyon nehéz, be kell látni, el kell fogadni, attól még nem vagyok kevesebb vagy szarabb, mert voltak nehéz napjaim a gyereknevelésben. Legalább felismertem a saját határaim.

Aztán, ha unokám lesz, nem mondom a lányomnak vagy a menyemnek, hogy bezzeg én csodaanya voltam, nálam nem volt ilyen. Elmondom neki, hogy látod, nekem is mennyi bajom volt veled/fiammal, aztán mégis micsoda szuper emberek lettetek! Küzdjél és túl leszel ezen is, mint olyan sok már gondon, ami a gyerekneveléssel jár. Arra törekedj, hogy a nehéz napokon is tudjatok nevetni, ha máson nem, hát saját pillanatnyi nyomorotokon.

FI, sok boldogságot kívánok a kis poronttyal, legyen benne sok-sok örömed!

Szerintem se irigy ra senki, ez csak egy anya szindroma h azthiszik mindenki rajuk irigy. Szal nem egy kecsegteto allapot amiben van...szar lehet

Nade ettol meg o (forumindito) csinalja jol mert en azoktol vagyok ki akik masokra baxxák a gyereket es mindneki kepebe odatoljak nem tudjak megoldani magukat csak a facebookra kell mosolyogni a baba. Majd megno a gyereke azt jobb lesz. Ennyi

Ha az első gyerekemmel annyit szenvedtem volna az altatásnál, mint a másodikkal, bizony egyke maradt volna 😅 El fog múlni, de nem mondom, hogy nem lesz helyette más. Mert valami mindig van, hogy az anyák nehogy unatkozzanak.

Nyugtasd le magad, fogadd el, hogy ez az időszak ilyen, de vége lesz egyszer... Néha vedd be a leszarom tablettát! Ha nagyon kivagy, kérd meg a férjed, vigye le este egyet sétálni a babakocsiban, míg kisimítod az idegeidet. Ha hagyod, hogy leszívja az önbizalmad a helyzet, vagy a kritikusok, attól nem lesz jobb. Jó anya vagy, még jobb akarsz lenni, ez tisztelnivaló!

Hű de kemény, h az idősebb generáció és a fiatalabb összecsattan. Azt hiszitek idősebbek, hogy a tiétek a kizárólag jó és bevált módszer?! Változik a világ! Ami attól még nem rosszabb annál, mint amilyen volt a ti időtökben!

Én nem örülnék, ha anyósom ilyen szöveggel "segítene". Full gáz.

Irigy a fene. Főleg nem rád, akinek a türelme=0-val.

Csak bízok benne, hogy a fene nagy odaadásotok miatt nem lesztek benne a fókuszban...

Nagyon sajnálom, kitartást kívánok!

A napirend sokat segít!

Jobb mintha lepasszolnád nagymutternak

En itt sok ilyet latok a kornyeken aki folyton a nagyszulokre bizza a pulyat

Megszulik aztan az oreganyja minden nap orak hosszat pesztralja meg nyaralni is a gyerek nelkul mennek ...nocomment

Aztan az oregasszony itt lakik a hazban en meg hallgathatom a visongo unokajat mert az anyja egy lusta aki nem gondolta vegig mit vallal

"Amikor gyereket vállalunk, akkor már tudjuk, hogy egy gyerek gondozása mivel jár, ha valaki ideggyenge, képtelen ellátni ezt a feladatot, akkor ne vállaljon gyereket"

Csanna, nem vagy semmi... Ezt ideírni egy segítséget kérő, fáradt, kialvatlan kisbabás anyukának... 🤔👋

Ez egy mókuskerék.

Te egyre türelmetlenebb leszel, mert a gyerek nem tud elaludni. A gyerek egyre nyűgösebb, mert egyre fáradtabb, és már olyan szinten pörög túl, hogy ez gátolja a nyugodt alvásban. A te türelmetlenségedet is érzi. És ez így megy napról napra. Ezért érzed úgy, hogy már beleőrülsz.

Próbálj te is akkor pihenni, amikor a babád napközben nyugodtan alszik! Ne sajnáld magadtól az időt, igenis szükséged van a pihenésre. Minden munka megvár. Legfontosabb, hogy regenerálódj, összeszedd magad.

Ha kicsit pihentebb leszel, enyhül majd a türelmetlenséged.

Egyet tudok tanácsolni: ne szégyelld, ha úgy érzed, fáradt és türelmetlen vagy. És ne törődj azokkal, akik csak negatív kommenteket tudnak pufogtatni. Attól, hogy egyeseknek minden olyan egyszerűen ment, mint a mesében - sok anyukának nem ilyen pofonegyszerű.

Mindenkinek más a tűrőképessége, és nincs két egyforma baba sem.

A "mintaanyák" nem biztos, hogy valóban azok/azok voltak annak idején.

Fel a fejjel! Próbálj kicsit pihenni!

Kívánom, hogy minél előbb javuljon a helyzet! 😉