Az Én történetem 2. (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Az Én történetem 2.
Sajnálom...ami veled történt!
velem is megtörtént.....de ne add fel...a felhők fölött mindég süt a nap!!!
SZIA.nem szabad feladni,nekem is mint barbika25 nek elvesztettem kisfiam csak én meg is szültem ésélt 34 órát is na de utána maga a pokol.de fel a fejjel és minél elöbb egy ujabb baba,mi is gyurunk a babára karácsonytol.
egy cél legyen elöttünk egy BABA!!!ÉS NE ADD FEL SOHA SEM AMIKOR ELVESZETTNEK ÉRZED MAGAD AKKOR KELLL LEGJIBBAN A BABÁKRA GONDOLNI ÉS AZ ELÖTTED ÁLLOLEHETŐSÉGEKRŐL,
babám elvesztését probáltam feldolgozni más ehhez hasonlo oldalakon és nem sokat segitett sőt volt már hogy csak mindig visszrántott,kitartás elöttünk az élet sokan csak 30-40 felett vállalnak már csak gyereket akkor mií???
PUSZI BARBIKA25,MEGINT MEGTALÁLTALAK.
Szia
Nagyon szívszorító a cikked.Megértelek!31.évemben voltam amikor szültem az első gyermekem.
Sajnos akkor se és most se toleránsak az emberek.
Amikor ilyet kérdeztek:-"nem is akartok gyereket?"
Megforgatták bennem a kést.
A kitartásodhoz erőt kívánok és megértő társat.
Szia!
Nagyon szorítok Neked/Nektek!
Tudom, mondani a legkönnyebb, de tényleg túl kell lépned ezen, hogy aztán minden erőddel a babára tudj koncentrálni! Soha ne add fel, a következő baba is megérdemli, hogy küzdj érte!
Remélem hamarosan a jó hírről olvashatunk :-)
Sajnálom, ami történt veled, veletek.
Az élet néha fájdalmas dolgokat művel velünk. Ennek most így kellett sajnos történnie, de az élet nem áll meg. Túl kell rajta lépned. Ott a gyönyörű egészséges 3.5 ééves kislányod, akinek nagy szüksége van rád, és most neked is rá. Probálj most csak rá összpontosítani, legyél minél többet vele, játszatok nagyokat, vidd sokfelé, mozduljatok ki.
Nem akarok csúnya dolgokat írni, de probáld pozitívan felfogni a dolgokat. Gyűjts erőt a következő babához. Gondolj arra, hogy a következő baba csodás lesz, életed legszebb terhességét fogod átélni kislányod terhessége után, és csakis magaddal foglalkozz.
Kitartás, és gyerünk, a következő terhesség szuper lesz, és feledteti veled ezt a nagy szörnyűséget. Csak ne add fel ...
Millió erőt neked, én nagyon szurkolok.
Sziasztok!
Én most csatlakoztam ide. Sajnos én is túl vagyok egy vetélésen, de én nem tudom feldolgozni. Tisztelem és becsülöm azokat a nőket, akik sokatszorra is megpróbálják. Nekem volt egy problémamentes terhességem és lett egy egészséges kislányom, aki most 3,5 éves, de soha nem gondoltam volna, hogy velem is megeshet, hogy elvetéljek. Borzalom!!!! Én nem tudok tovább lépni. 22-én lesz egy hónapja, hogy elvesztettem leendő gyermekem. Annyira fáj, hogy szinte belehalok a fájdalomba. Tudom, hogy túl érzékeny vagyok, de nem tehetek róla. Nem tudom, hogy képes leszek e felállni, és tovább lépni. A terhesség korai szakaszában lett vége, de akkor is....Művi befejezésre sem volt szükség, mert "kitisztultam" természetesen teljesen. Az orvosom mondta, hogy szexelhetünk már, de én erre is képtelen vagyok. Félek, hogy tönkre megy a házasságom :( Mindig sírok, ha az "esetre" gondolok vagy erről olvasok vagy írok. Mit csináljak?? Segítsetek!
Szia!
Tudom mit érzel, és átérzem bánatod. Én is mondhatom szinte annyi kivétellel, hogy nekem már van egy 17-éves nagy fiam, hogy sorstársad vagyok.
A mostani férjemtől sajnos nekünk sem jött össze soha egy baba sem. Mindig vetélés lett a vége, mi több az egyik babát 5 hónaposan szültem meg a klinika WC-jén, ami több hónapra testileg lelkileg teljesen összetört engem. Ha megnézed a naplómat, most nyolcadik hónapos terhes lehetnék, de épp a napokban folytattam ismét a naplómat, mert megint úgy néz ki babát várok, de már rettegek előre. Már magam sem tudom lassan hány vetélésen vagyok túl az utóbbi években.
Én csak biztatni szeretnélek ne add fel! Válts orvost ha nem kapod meg tőle a kellő segítséget.
Fiatal vagy, nem szabad feladnod. Sikerülni fog higgy magadban!
Kívánok neked sok sikert a projekthez!
one85, szoritok érted és mindenkiért, aki babát szeretne! Nem szabad feladni!! Nekünk az első gyerekünk után nem akart jönni a második. Öt éven keresztül küzdöttünk, hogy lehessen, volt minden, ami megnyomorithatja az ember lelkét: mütét, több beültetés, boldogság, hogy sikerült, majd mélyrepülés: el kell venni! A 12 éves gyerekemnek hogy magyarázzam meg, hogy mi történt, amikor sirva kérdezi, hogy meghalt a kistesóm? ...
Minden karácsonykor hiába kértem a Jézuskát, hogy segitsen, a legutolsó Szenteste már oda se mentem a fához. Minek kérjek, ha úgyse kaphatom meg?? Rá két nappal kiderült, hogy terhes vagyok. Majdnem elvették, mert még 9 hetesen sem látszott az ultrahangon. A mütéti kiirással a kezemben mentem az ultrahangra. Az orvos először azt mondta, hogy "Nincs miről beszéljünk". Aztán annyira nyomorultul festettem, hogy nézelődött még egy kicsit. Ha nem ehhez a lelkiismeretes dokihoz kerülök,akkor most sincs kistesó. Ott volt ő, csak elbújt. Végig volt min izgulni a terhességem alatt, mert a méhnyak lényegében eltünt (teljesen felpuhult), a méhszáj megnyilt. 20 hetesen bekerültem a Klinikára, és a legszigorúbb fekvés mellett 26. hetesen ismét visszakerültem, akkor már tüdőérlelő szteroidokat kaptam. Csak 48 órát birjak még ki, hogy legyen esélye az életre a picinek, annyi idő alatt hat a szteroid... 13 hetet feküdtem végül, és 37. héten született meg a pici fiunk.
Kitartás! Tudom, hogy néha nagyon nehéz, de megéri!
Nagyon remélem, hogy egyszer összejön, és szorítok neked hogy te is átélhesd a csodát!!!!
Nekem is volt egy vetélésem, még az előző kapcsolatomban.Utána éveken át nem estem teherbe, aztán annak a kapcsolatnak vége lett...
Most pedig itt alszik mellettem életem két értelme: a 4 éves, és a 4 hónapos lányom!
Ne add fel!
Drága One85!
Engem is meghatott a cikked.
Nekem is sokat segített a rengeteg kedves levél (köztük a tied is). Most én is úgy érzem, megint van erőm a folytatáshoz. Csak akkor morzsolok el egy könnycseppet, ha komolyan belegondolok, h. 3 gyermekes anyuka lehetnék. DE!!! Amikor olvasom, h. Te már ezt 4-szer csináltad végig, a szívem szakad meg érted. Csak nagyon sok erőt tudok neked kívánni és megpróbálok én is" babát beszélni beléd". Hátha sikerülne. Nem jól fogalmaztam. Biztosan sikerülni fog és adjanak nekünk az angyalkáid szép, egészséges babákat!
Szia!
Én is nagyon örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra, nagyon sokat segített nekem is, mivel az első babámat én is elveszítettem. Akkor azt hittem, ott vége van mindennek, de nekem is sokan írtak bátorító e-maileket, így hónapról hónapra jobban éreztem magam. Ismét babát várok, bár itt is voltak az elején komplikációk (vérezgetés, hematóma), nem adtam fel, most vagyok 13 hetes és 5 napos és a 7. hét óta makkegészségesek vagyunk.
Kedves One! Nagy szeretettel ajánlom figyelmedbe ezt az oldalt!
Itt a fórumon rengeteg sorstárssal beszélgethetsz! Itt mindenki tudja, érzi amit te!:( Én is ott vagyok...
Kitartás! Tudod, ami nem öl meg, az megerősít!!!!!
Jó a cikk nagyon!
Én szeretek segíteni, ha tudok: nagyon szivesen..
Nekem is kijutott a sok rosszból, de én ezekből mind tanultam és remélem tudom is hasznosítani: magamnál, és másnál is..
Nagyon tetszett, amit írtál:) Ez tényleg így van, sokszor énis áldom, aki ezt az oldalt kitalálta, létrehozta. Nekem is sokan segítettek is.
Én is sok szörnyűségen mentem keresztül, és tudom mit jelent babát, babákat sorozatosan elveszíteni:(
Nekem 2 vetélésem volt, most pedig hétfőn jöttem haza a kórházból, méhenkívülivel műtöttek, épp lábadozom.
És igen ezekben a nehéz időszakokban sokat segítettek az itt fórumozók. Hisz a legtöbben sajnos tényleg sorstársak:(
Mi mindig ittleszünk egymásnak! És kérlek tarts ki, lesz neked még babád, meglátod.
Nekem is lett emelett 3 szép gyermekem:)
Puszillak
Szia One! :)
Ez a cikked is nagyon jó lett. Gratulálok!
Soha nem szabad feladni. Tudod, megígértem, hogy manót beszélek beléd! Azt is mondtam, hogy legkésőbb 2 év múlva arról fogunk beszélgetni, hogy pici manóink hogy tudnak teletenni napi 6-8 pelust. De ehhez te is kellesz, meg az is, hogy rázd le magadról a rosszat, mint pl. a tegnapelőtti asszisztens...
Kitartás mindenkinek!