Az én szülésem

Nálam pont fordítva volt, de nem bántam meg, ma már a lányom 3 éves lesz, a fiam pedig 4 hónapos és boldogok vagyunk a férjemmel együtt.

Kettő gyermekem van. Az első lány lett és nagyon örültünk neki, amikor megszültem akkor azt mondtam hogy szeretnék még egyet. Így hát amikor az első gyermekem Viki 2 és fél éves lett, újra terhes lettem.

Örült neki az egész család és én is.

A 39. héten beindult a szülés. Reggel 7 órakor 6-7 perces fájásaim voltak. De olyan iszonyú volt hogy azt hittem meghalok.

A férjem kihívta a mentőket, de mire kiértek, már 3 perces volt a fájásom. 15 perc alatt beértek velem a kórházba, ott előkészítettek és felkísértek a szülőszobára.

Bekötötték az infúziót, de ekkorra már olyan fájásaim voltak, hogy nyögtem, amikor jöttek a tolófájások az egyik nővér odajött és rám parancsolt, hogy ne nyomjak! Hát ilyenkor, hogy ne nyomjon az ember....

Amikor odajött a szülésznő, már a fejét látta a kisfiamnak. Ezután már pár perc múlva láthattam is. Örömömben elsírtam magam.

A doktornő összevarrt és 15 perc múlva láthattam a férjemet, aki 5 percenként telefonált, hogy megvan már?

Nagyon jó volt látni, hogy ennyire boldog annak ellenére, hogy a második. Azt mondják, hogy van anelyik apuka a másodiknak már nem örül annyira, mint az elsőnek.

Hát én örülhetek, mert ugyanúgy örült a kisfiunknak, mit a kislányunknak. Ma már három és fél hónapos a kisfiunk, a lányunk szeptembertől óvodába megy és nagyon szeretjük őket.

Hát ennyi az én történetem és kívánom minden kismamának, hogy ők is legyenek ennyire boldogok.